80-as évek 26. rész - Fonyód

Hétfőn Csaba felhív a cégnél, na fiatalok köszöntök még nekünk? Igen, igen, remélem sokat fogunk még köszönni nektek, és akár megköszönni is. Oké, munka után találkozunk a művházban Petrának 5-6 között nincs órája, leülünk vagy a büfében vagy a klubszobában átbeszélni. Úgy is lett, Csaba elővezette hogy nekik van egy vityillójuk Fonyódon, és hétvégente tudunk ott hancúrozni.
Fonyód hallatán majdnem hangosan felnyögtem. Bármit csak Fonyódot nem! A koliban már az első évfolyam alatt rájöttünk hogy a harmonikus szülő- kapcsolat egyik sarkalatos követelménye a minél ritkábbi személyes találkozás (nem kell a szülőknek mindent tudni amit mi művelünk – igaz egy-két keményebb buli után előfordult hogy az egész banda emlékképeit kellett összepasszítani mint egy puzzle-t, hogy kijöjjön a teljes éjszaka krónikája. De volt amikor még úgy is akadtak homályos félórák), emiatt még a nyári szünetben is a koliban maradtunk. Amikor sikerült egy kis pénzt szereznünk, akkor pedig nyomás a Balatonhoz bulizni. Ezek a bulik általában elég emlékezetesre sikeredtek, és valahogy úgy jött ki a lépés, hogy amikor már Fonyódig jutottunk el, addigra már súlyos állapotban voltunk, és általában a rendőrőrs meglátogatásával végződtek. Szerencsére ezek belefértek a szabálysértés kategóriába, és volt amikor rendesek voltak a yardok, megengedték hogy a fogdában kialudjuk magunkat. A második nyár elején megint elindultunk a Balcsira, de hogy Fonyódra nem megyünk, az tuti. Na vajon hol kötöttünk ki? Persze... Akkor még ott volt az egész tó leghosszabb mólója, de ez nem akadályozott meg minket abban hogy elmenjünk a végéig, és beleessünk a vízbe. Kihalásztuk egymást, de addigra már meg is jelent a közeg. Aladár mint fogadatlan prókátor nagy lendülettel magyarázta neki hogy nem mi tehetünk róla, ennek a mólónak valahogy olyan hirtelen van vége, és ez így egyszerűen életveszélyes. Mi meg addig a háttérben röhögtünk azon hogy mi lenne ha Aladár közben telibehányná a rendőrt. Mi csak fantáziáltunk róla, Aladár pedig megtette. Gratuláltunk neki, miközben már megint sétáltunk az őrszobára. Na igen, ismertük már az utat. Rutinosan néztem körül, meg is jegyeztem hogy itt milyen otthonos, különösen hogy látom ki is festettek amióta utoljára itt jártam. Na akkor kaptam a szezon első gumibottal gyomrosát, azok akik ezen a nyáron voltak oda vezényelve, nagyon nem kedveskedtek velünk. Azóta nem jártam Fonyódon.