A tiszta irodák oka 1. rész

Hogy is szól a mondás? Ember tervez, Isten végez? A szexel én is így jártam. Volt egy tervem... de az élet közbe szólt. Mindez az "átkos" rendszer végnapjaiban, a 80' években történt.
Tavasz elején töltöttem be a 18-at. Pincérnőnek tanultam. Mikor jelentkeztem a középiskolába, még nagyon tetszett ez a szakma. De mire végeztem, egyszerűen megutáltam. Bármi szívesebben lettem volna, mint pincérnő. De ha nem akartam bajba kerülni, akkor muszáj volt valami munkát találnom. A szüleim mindketten a szomszédos városban dolgoztak, irodában. A bátyám is a városba ment dolgozni, az egyik gyárba. Tavasz végén, nyár elején már kétségbe voltam esve, mert nem szerettem volna, ha a rendőrök látogatnak meg, mint közveszélyes munkakerülőt. Már hajlandó lettem volna a megutált pincérnői munkát is elvállalni. A faluban csak egy kocsma és egy presszó volt. Beszéltem is mindkét hely vezetőjével. A kocsmába nem vettek fel, a vezető felesége miatt. Nem szerette a fiatal lányokat a férje közelében. A presszóba simán bejuthattam volna, és tűrhetőnek is tűnt a hely. Fiatal, alig harminc éves főnök, három másik lány, a legidősebb is csak 25 éves, a másik 21, és a harmadik tőlem pár hónappal fiatalabb. Úgy tűnt, a munka se lenne nagyon nehéz, leszámítva, hogy a hétvégéknek lőttek. Egy hétköznap, késő délelőtt, nyitás előtt kellett bemennem a presszóba a főnökkel beszélgetni. A háromból, két lány volt még ott rajta kívül. A főnök rendes, humoros, alaknak tűnt, a fizetés is jobb lett volna, mint reméltem. Aztán a főnök azt mondta:
– Állj fel! Szeretnélek jobban megnézni.
Meglepődtem ezen, de valahol meg is értettem. Így amikor azt mondta, hogy forduljak meg, én lassan körbeforogtam. Ezzel nem is lett volna semmi gond. Mindhárom lány "dekoratív" lány volt, ahogy mondani szokás, megértettem, hogy jó alakú lányt keres továbbra is, de elhittem magamról, hogy ha nem is egy szépség vagyok, de megvan mindenem, amit egy nőn meg lehet nézni: közepes, alacsonyhoz közeli, 155 centis termet, hosszabb világos barna, sima haj, nem túl nagy, feszes fenék, nőies csípő, nem nagy, de rendesen látható cicik. Az már jobban meglepett, amikor rám szólt.
– Mutasd a bugyid meg a melltartód!
Ezen ledöbbentem.