80-as évek 25. rész - Báli szezon

Ebben az évben is ahogy jött a február, számítottam a Dorottya-báli megjelenésre, de egy héttel hamarabb kezdődöttaz egész. Ugyanis a Megyei Tanács, illetve rövidebben megyebál, ahol apósjelöltem beosztásánál fogva kötelező megjelenésünk volt. Természetesen örömmel mentem, nekem Juti mindennél többet jelent, még ha egy este konszolidáltan kell viselkedni, még az is belefér. Na hát a konszolidált az majdnem nem jött össze mert a párom már megint úgy kicsípte magát hogy legszívesebben belépődíjat kértem volna a megtekintéséért, és a készülődés közben megvillantotta hogy milyen pici kell ahhoz hogy kibukjanak a cickói a ruhából. Eléggé izgatott állapotban mentünk el a bálba. Ott aztán... egy jó nagy terem a művelődési központ nagyterme, atyaég, itt annyian leszünk mint egy hadsereg. Mondja Géza bátyám, hogy ez nem csak úúúgy, hanem azért is megyebál, mert a jelentősebb prominensek, meg a gyárak, üzemek vezetői is jelen illik legyenek. Aha, akkor igazam volt a hadsereggel, mert akkor ez itt egy díszszemle? Nevetett rajtam, és oda mutatott, hogy nézd meg az a megyei tanácselnök és családja asztala. Nem hittem el! Dobogóra volt téve! Az összes asztal közül az az egy, ami kimagaslott. Hááát... itt a Dunántúlon mégiscsak másképpen mennek a dolgok? Azon már meg se lepődtem hogy amikor bevonult a nagyember, akkor az alattvalók felálltak. De két család jön, Géza magyarázza hogy a másik az a megyei párttitkár, szóval a megye két legfőbb vezetője. Na, itt se lesz valami ereszdelahajamat-buli. Csak meg ne lepődj öcsém... hmmm amikor a tisztiklubba jártam akkor láttam hogy egymás között a katonatisztek mennyire elengedték magukat, lehet ez is valami ilyenbe fog átcsapni?
Vacsora megvolt, utána nem nagyon robbant be a buli, legalábbis nem úgy mint ahogy én képzeltem, hanem az emberek bogárzottak ide-oda egyik asztal, másik asztal, nálunk is megfordult egy-két ismeretlen. Engem ugyan nem izgatott, én elvoltam Jutival, az jobban izgatott... míg nem apósjelölt egyszer csak odafüttyent magához.

– Gyere csak hallgatsd meg mit mond az én Péter barátom!
– Szintén Péter, hallgatom ami rám tartozik.  
Egy szép nagydarab funkcionáriusfazon ürge ült Géza bátyám mellett, kissé kipirosodva, feltételeztem nem a tánc viselte meg hanem valami egészen más.