Szomszédok 1. rész

Érettségim után húsz évvel költöztem vissza szülővárosomba. Egykaptafára épített kertes sorházak közül vettünk egyet, a város új negyedében. A költözést húztuk-halasztottuk a férjemmel, mert nem volt helyettesítő az előző munkahelyünkre, vagyis férjemnek, aki belgyógyász. Én fogorvosként pótolható voltam. Ezt a várakozást kihasználtam, hogy a privát rendelőmet átköltöztessem egy 25 nm-es konténerlakásba az udvar végébe, így a szomszédokat sem zavarom majd a rendelésemmel. Hátránya, hogy így alig maradt zöld rész a kocsibejáró és hátsó rész között, a háromhelyes parkoló miatt. Úgy csináltuk meg, hogy akár a férjem is tudjon ott pácienst fogadni, én meg a kisebb műtétek után pár órára befektetve meg is tudjam figyelni a beteget.
Már bútoroztam be a lakást, amikor az udvari szomszédasszony füvet nyírt. Kihasználva az alkalmat, a kerítésen keresztül bemutatkoztam. Egy értelmes, de beszédes, korombéli nő volt.

– Jó napot! – Kiabáltam át a kerítésen.
– Jó napot! – Lépett oda a szomszédasszony.
– Had használjam ki az alkalmat, hogy bemutatkozzam. Én, vagyis mi leszünk az új szomszédok. Dr. Túri-Kiss Borbála vagyok. Egyszerűen csak Bori.
– Á, a fogorvosnő. A hírük megelőzte önöket! Berecz Kitti.
– Örvendek! – Kezet fogtunk a méteres kerítés felett.
– Ajaj! Jó, vagy rossz értelemben van hírünk?
– Jójójó! De ne is emlegessük, mert elkezd ismét zsibogni az ínyem. A fél városrész várja már magát.
– Uhh, úgy már jó. Még nincs százszázalékosan kész a rendelő, de jöjjön, ránézek.
– Biztos? Tényleg?
– Persze!
– Öt perc, és ott vagyok! Kitti valóban perceken belül megérkezett. Bal felső hatos körül volt az ínye begyulladva, fogán szuvasodás látszott, de nem volt nyoma gyökérkezelésnek. Tűzoltásként ecseteltem, otthonra is adtam egy kis üvegben, és mondtam, hogy ha kész lesz a röntgen, átnézzük mi az oka. Közben letegeződtünk. Két évvel idősebb, egy külgazdasági cégnél üzletkötő. A lánya jogásznak tanul, a férje informatikai mérnök és egy zenekarban gitározik és énekel.  
Nyolc nap múlva költöztünk be, és egyből át is hívtam. A gyökérkezelés két alkalom után sikeres lett, a próbatömés után véglegesítettem a lezárást. Megbeszéltük, hogy a többit is átnézzük, és ha kell, fogkő eltávolítással, esetleg fehérítéssel fejezzük be a kezelést. Férjemmel is megismerkedett, meg is beszéltek egy általános egészségügyi szűrést a cég kontójára. A férjével éppen csak összefutottunk. Furán nézett rám, de pont rohanásban voltam, így a kötelező körök után léptem. A következő találkozáskor kérdőn nézett rám.

– Ugye nem ismersz meg, Bori?
– Kéne? – Néztem rá zavarodottan.
– Tiszakécske,... építőtábor?
– Ó nem, Úr Isten, ugye nem? – Tettem két tenyerem az arcom elé.  
– De!
– Zoli a diszkós? – Kijelentve kérdeztem.
– Aha! – Megölelt, adott két puszit.
– Fhú de buktam rád akkor, te atya ég, szinte verekedtünk a csajokkal kegyeidért. Nagy nőcsábász hírében jártál! – Csak sejtelmesen mosolygott.
– Én akkor tizenhat voltam, te meg...
– Érettségi után majdnem tizenkilenc! – Nézett rám szúrósan. – Jó irányba nőiesedtél! Akkor egy kis porbafingó csaj voltál, bár rámenős. Pár pillanat alatt rohant át agyamon az emlékek egy része az utolsó, záró estéről. Házi pálesz, házi otelló bor és Kinizsi . A diszkó vége után aznap már nem volt takarodó, a délelőtti haza indulás miatt. Zolira tapadtam, mint a légy a légypapírra. Emlékszem, hogy bementünk a gyenguszra. Elég sokáig voltak emlékeim az intimitás felé vezető útról, de az, hogy hogyan kerültem az ágyamba, már kiesett. Addigra ütött ki az egyvelege. Huszonkét év után sem lettem volna kíváncsi a kiesett részre, ha nem állok szemben a másik féllel. Félénken kérdeztem.

– És... és... bevallom, van egy pont a gyenguszon történtek... Hang és képszakadás van... – Ő csak mosolygott.
– Megtörtént?
– Ühüm. Nálad valóban korán lett sötétség... Igen, meg, többször is!
– Sajnálom, szégyenlem magam! – Fordultam el.  Zoli a kezét a vállamra tette, benne volt, hogy legszívesebben megölelne.

– Ne szégyelld, ne sajnáld! Nem seggnyalás, nem hízelkedés, de olyan odaadó partnerem nem volt azóta sem, mint akkor te voltál. Ezt még a nejem is tudja! Csak azt nem tudtam, hova tűntél. Most itt vagy egy karnyújtásnyira... Mit meg nem adnék... Ha csak az maradtál, aki akkor voltál... Férjed egy érzelmi aranybányát vett el feleségül! Idáig jutott, amikor meglátta a felsége kocsiját a házunk sarkánál befordulni a garázsaik elé. Hirtelen hátrébb lépett, de nem mozdult. Az ijedtséget pár mély légzés követte mindkettőnk részéről.

– Hát sziasztok! Látom megismerkedtetek! – Hajolt oda férjéhez Kitti egy gyors csók, vagy egy lassú puszi erejéig.  Zoli teljes természetességgel mondta.

– Képzeld Drágám, ő az a lány az építőtáborból! – Kitti összecsapta kezét, és végigmustrált.
– Te nem ilyen csajról meséltél, de örülök, hogy megismerhetem. Félnem kell? – Nézett ránk felváltva. Én majd’ elsüllyedtem szégyenemben.
– NEM! Nem, egyszeri volt, és igazából... az elején kívül nem emlékszem semmire. Talán jobb is! – Mondtam lángoló arccal.
– Jajj már, kedves Bori! Ne butáskodj már! Amúgy én azt vallom, hogy aki menni akar, had menjen, ha érdemes vagyok rá, visszajön. A pötyöse meg nem kopik el, tudod, jut is, marad is, földbe is kerül! – Zoli röhögött.
– Hát mit ne mondjak, egy felejthetetlen vo...
– Zoli, szégyelld magad! Tudod, hogy nem emlékszem és gúnyolódsz rajta...
– Pont ezért kell felmelegíteni a pitét! – Nevetett Kitti – De ha nem gond, nézni szeretném, tanulni soha nem szégyen!
– Kitti! Akkor, lehet, hogy az Zolira is hatott, és azért beszél így! Lehet, hogy semmi nem történt! – Próbálkoztam a lehetetlennel, vagyis ebből jól kijönni.
– Túl élethűen beszél róla, meg Zoli bírja a , és tudja hol az a pont, amikor le kell állnia. Na de ne , rég volt. Apropó, férjed tudja?
– Persze, az esküvő előtt tiszta lappal indultunk, és ha mocskolódna az a lap, mindig tisztára mossuk! Nincsennek titkaink.
– Akkor ő sem egy féltékeny típus!
– Nincs is miért! – Vörösödtem el, hiszen tudtam, hogy egy kicsit fényesíteni próbálom a most bepiszkolt énem.
– Az arcod nem ezt tükrözi! – Karolta derékon Zolit, majd hosszan csókolózva elmentek. Én a következő napokban próbáltam kerülni őket, és felidézni magamban az építőtábor halvány emlékeit. Sajnos nem sok sikerrel. A férjemnek elmondtam a beszélgetést, és a kételyeimet az egésszel kapcsolatban.

– Hát Drágám, egy biztos! Zolinak most fel van adva a lecke! Igaz, én csak képeken és ruhában láttalak gimisen, de azóta egy bombázó, egy tutajos csaj lett belőled! Faszállító! És valljuk be, Kitti se egy normál nő! Csinos és kacérkodó.
– Bepróbálkozott?
– Nem, dehogy! Bár a vizsgálaton melltartó nélkül volt, – pedig lassan elkelne már neki, – és kérte, hogy vizsgáljam meg a mellét, van e benne csomó?
– Megvizsgáltad?
– Nem, átküldtem Katihoz a nőgyógyászhoz. A felhőben láttam, hogy negatív.
– Ezek szerint érdekelt mi? Bánod? – Válaszoltam röhögve, és kimentem a konyhából.
– A jelent ismerve igen, bán... – eddig hallottam válaszát, mert a telefonom. Sajnos Zolival a beszélgetéseket nem tudtam elodázni, és mivel elég szar állapotban volt a fogazata, sűrűn járt hozzám. Munkában nem ismerek barátot, rokont, így jól tejelt. Persze, éreztem az udvarlás szelét, főleg amikor a múltra célozgatott. Egyik alkalommal, amikor bedöglött a fúró, verbálisan telibe másztam az arcába.

– Zoli! Nem tudom eldönteni, hogy kurva jó dumagép vagy a múlttal kapcsolatban, vagy valóban megtörtént? Meséld már el nekem, mondjuk a diszkó befejezése utántól! Te nem tudod, mennyi az én emlékem, így ha blöffölsz, tudni fogom!
– Oksa, de akkor ezért te fizetsz, ha már nekem nem kell, a rossz gép miatt.
– Na, annyira nem érdekel, és nem azért mert szarrágó vagyok a pénzben! Beszélgetésért, de még szexért sem fizetek...
– Vicceltem! Nos, segítettél összepakolni a cuccaimat, majd egy a kezedben kimentünk. A gyengélkedő ajtaja nyitva volt, és azt mondtad, menjünk be! – Nézett rám sunyin.
– Nem!
– Jól van na, csak teszt volt!  
– Igen, az ajtónak toltalak és csókolóztunk, fogdostam a melleidet először a blúzon át, majd kigombolva már natúrban. Picikék, kemények és számomra izgatóak voltak! Voltam kisebb mellű nővel is, de a tieid formásak voltak, és a bimbód óriási volt! Ez igaz, most is az, a férjem imádja is. Futott át az agyamon.

– Elég vehemensen faltuk egymást, és te sem tétlenkedtél! A cipzárammal matattál, de az már befeszült a merev farkamtól. Igen, igaz, és igen, neki már akkor nagyobb és vaskosabb volt, mint most az emberemé, de mégsem olyan faltörő kos, mint a tanársegédé volt, aki az egyetem alatt használt néha csekély előnyért cserébe. Na, neki valóban lófasza volt!  

– Egyszer csak a nagy ténykedésünkben kinyomtuk az ajtót. Behúztalak, az udvar kandeláberéről beszűrődő fénynél vetkőztünk. Nem, leszaggattuk magunkról a ruhát!  Ez is igaz, ki is kellett cserélni a cipzárt a farmeremen.  

– Én a cicid szoptam, majd te a farkam, de olyan beleéléssel, hogy azóta úgy valóban nem szopott senki. Nem durván, nem vadul, hanem játékosan. Sajnos erre még emlékeztem, és azóta is jó lehetek benne, a visszajelzésekből ítélve. Emlékszem, hogy utána Zoli felfektetett az ágyra és elkezdett nyalni. Mikor rám mászott, és be akarta dugni a farkát, tiltakoztam, elfogadta, és a mennyekbe nyalt. Én azt hittem itt lett vége, és reménykedtem, hogy a hasam csak azért volt másnap délelőtt ragacsos, mert oda verte, miután én kielégültem. Remélem, most fogom meghallani.

– Felfektettelek az ágyra és alaposan előkészítettelek a nyelvemmel. Sikongattál tetszésed jeléül. Kezdtem rád mászni, de te kértél, hogy ne, még ne, így visszamentem a cunádhoz. Végig nyaltalak. Az első élvezésed elég lagymatag, visszafogott volt. Kérted, hogy had szopjál egy kicsit, majd valóban elgyengültél és megengedted, hogy beléd hatoljak. De nem voltál egy darab fa, elég virgonc kis csaj voltál, lovagolni már vágtában kezdtél, vergődve és már hangosan élveztél, majd kérted, hogy szájba basszalak. Itt is élénk voltál, és egy idő után már te voltál felül, és bólogattál faszomon. A bimbóm csavargattad, de nem fájdalmasan. Nejem a körmével ma sem tudja olyan érzékien, mint te a puha ujjbegyeiddel. A szádba lőttem a felhalmozódó gecim, de kiengedtél, és a hasadra is ment pár lövettel. Igazából a viháncolásodból vettem csak észre, hogy igencsak kapatos vagy. Még a sötétség takarásában vittelek be a szobába. Minden csaj elég lelakott állapotban volt. Morogtak, hogy kussoljunk már, mert addigra, mire rád húztam az alvós cuccod, na, akkorra már kész voltál te is. Szerintem itt, innen lehetett filmszakadás náladÉn szótlanul, magamba fordulva néztem ki fejemből. Zoli többet remélt azután, hogy ezt elmesélte, de akkor én erre nem voltam kapható. Sajnos Zoli értelmes volt, a hárítást értette, túlságosan is, pedig...

Teltek a napok, rohantak a hetek. Eljött az ősz. A jó szomszédság megmaradt, volt grill parti, medencés iszogatás, sőt, közös kirándulás is. Barátok lettünk a szomszédság mellett, de részemről nem több. A munka, a férjem – és egy-egy félre baszás – bőven sok volt nekem.
Egy zsúfolt, hosszú napnak induló reggel alig kezdtem a reggeli rutin után indulni, beöltözni a tátongó szájaknak, mikor a rendelő várójában szúrós gázszagra figyelt fel a betegek nagy többsége. Azonnal kiürítés, áramtalanítás. A karbantartók egy mozdulattal húzták keresztbe a napom. A férjem ügyeletből akkor jött haza, amikor én indultam dolgozni. A gázriadó után bevásároltam, és csendben mentem haza, azon gondolkodva, hogy kit tudnék az esti magánrendelésből előre hozni. Már a bejáratnál feltűnt, hogy nem a férjem egetverő horkolása hallatszik, hanem a semmivel nem összetéveszthető kéjes hangok. Pornót néz az uram, – gondoltam – így csendben vetkőztem, hogy meglepjem egy hancúrral. Meztelenül döbbentem rá a folyosón, hogy nem a hálóból jön a hang, hanem a vendégszobából. Érdekes, fura. Oda lopakodtam. A beköltözés óta rossz zárat még azóta sem csinálták meg garanciában, így az ajtó félig nyitva volt. Megdöbbentem. A férjem alul, rajta Kitti – a szomszédasszony – viháncolva mozgatta a valagát a faszra húzva. Nyögtek mindketten. Én döbbenten álltam, már be akartam rúgni az ajtót, hogy kiverem a balhét, de férjem hangja megállított a mozdulatban.

– Kitkat, forduljunk!
– Kitkat?? Mi van?  Kitti leszállt a férjem pinalétől csillogó faszáról, de mielőtt hanyatt feküdt volna, a férjem négykézlábra állította, és mögé térdelt. Igen, ebben jó, vagyis én élvezni szoktam. Most nem nyalakodott, – mint velem szokta, – hanem tolta be azonnal. Kitti seggét fogva, ütemesen döfködte a befogadó pinát. Tudtam, hogy Kitti mellei nagyobbak, mint az enyémek, de így, – ahogy a gravitáció lehúzta a súlyos tőgyeket, – tűnt fel mekkorák. A lökésekre szinte az arcához csapódtak, majd lendültek vissza a test mozgásával. Visongott, ahogy dolgozott benne a férjem. Mint ahogy én szoktam, ő is a csiklóját simogatta. Átragadt rám is az érzés, én is elkezdtem a melleim, a csiklóm kényeztetését. Már nem voltam dühös. Én is félrekefélek hébe-hóba. A férjem testén csillogott az izzadság. Talán jobban izzad, mint velem szokott. Kezdett ráhajolni, próbálta markolni a tőgyeket, de ezek nem fértek a tenyerébe, mint az enyémek. Tudtam, már a végét járja. Fura, egyben izgalmas volt nézni kívülről, ahogy férjem kefél, ismerve, tudva mi történik. Hát nem bele élvezett, hanem a hátára. Közösen kenték szét a nő a puncijára, – talán bele is kent, – majd hasra huppant, és a saját kezét baszta, hozzá dörzsölte az altestét. Mellemről a kezem a számba tömtem, mert a látvány, – a maszti – nálam is elhozta testembe a kéjt. Remegő térdekkel, vállamat az ajtótoknak vetve hagytam, had fusson ki belőlem az orgazmus. Utolsó pillantást vetettem vissza az ágyra. Férjem a csaj seggét harapdálta, aki összeszorított szemöldökkel élvezett, sípoló hang kíséretében. Gyorsan magamra kaptam a pongyolám, ruháimat a fürdőben, a szennyesbe dobtam, és a konyha elkerített főzőfülkéjébe osontam. Lassú csoszogások hallatszottak, és vihogás a nő részeről.

– Egynek jó volt.  Bementek a fürdőbe. Elgondolkodtam, haragudni se haragudhatok, fifti-fifti. Kitti távozása után a férjem célirányosan jött a rejtekemre.

– Szia, Bébike! Látom láttad, sőt... – Frissen mosott szájjal csókolt meg, tusfürdőjének illatfelhőjébe burkolózva.
– Tudod, az úgy kezdődött, hogy tán három hónapja jött át Kitti, hogy írjak fel az anyukájának gyógyszert a gyomrára. Megköszönte, majd simán azt mondta, hogy viszket a pinájának a belseje, nincs-e rá valami jó módszerem. Sajnos ismersz, ismerlek egy dugás elől nem futamodunk meg. Megtörtént. Ez volt a... a negyedik, de a nyomodba se léphet! Széthúzta a pongyolám, feltett a konyhapultra, és már döngetett is, a melleimet falva. Fejem a csempének támasztva tartottam a balanszot. Tudtam, hogy a férjem a másodikat hosszasan bírja. Bizony, volt még két, eget rengető orgazmusom. Engem bezzeg belülről locsolt meg! Végezve, sok apró puszi után ment aludni. Én sikerrel jártam aznap két páciensemnél is...
Az elkövetkező napokban nem esett szó a történtekről. Férjem pénteken ügyeletes volt. Egy utolsó korona próba után, lezuhanyozva, az ágyban készülődtem az alváshoz, amikor csengettek. Hosszasan, kitartóan, szinte egyfolytában...