Délutáni séta

Az eset amit most leírok Nektek, még nyáron, egy vasárnap délután esett meg. 2 óra felé gondoltam egyet, és átbattyogtam a pár utcával arréb lakó barátnőmhöz. Amikor odaértem, édesanyja azzal fogadott, hogy Zsani (mármint a barátnőm) felment Pestre egy barátnőjével. Kár – gondoltam magamban – pedig most jól esett volna a társasága. (Azt azért elárulom, hogy én 18 vagyok, Zsani pedig 16. ) Na, ez most ugrott… Elindultam hát hazafelé, de egy kis kerülővel. Az utcánk végén lévő mezőn ballagtam át, hogy aztán majd úgy menjek haza. Nem kis meglepetésemre, itt ezen a világvégi kis mezőn, a távolban feltűnt két emberke alakja. Először nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán emikor egyre közelebb és közelebb értek, már ki tudtam venni, hogy két 15 év forma lányka jön velem szemben. (Előre mondom nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek pedo!!! ) Amikor már majden egymás mellé érünk, észrevettem, hogy a két lány: Andi, és Dóri az utcámból. Andi 16 Dóri 15 évesek, testvérek.
Gondoltam egy köszönéssel elintézzük a találkozást, és mindhárman folytatjuk utunkat, én hazafelé, ők meg mittudomén' hova. A köszönés megvolt. Ekkor Andi megkérdezte, hogy merre jártam? Mondtam neki, hogy a barátnőmhöz mentem volna, de mivel Pestre ment, ezért a délutáni programom ugrott. Egymásra néztek, és elkezdtek kajánul vigyorogni, már – már röhögcsélni. Nem értettem, hogy mi olyan vicces. Andi megkérdezte, nincs-e kedvem sétálni egyet velük. Nem túl sok kedvem volt hozzá, ezért megpróbáltam elmagyarázni nekik, hogy mennyire nem lennék most jó társaság, meg egyébként is miért akarnék én veletek sétálgatni? Addig – addig győzködtek, míg belementem, hogy teszünk egy kört a mezőn aztán én már itt sem vagyok. Már vagy negyed órája sétálgattunk, mindeféle témáról cseverészve. Dóri ekkor bejelentette, hogy ő fáradt és le akar ülni valahol. Andi – mivel ő nagyon jól ismerte a környéket – elvezetett minket egy kis facsoporthoz. Mivel a nap nagyon tűzött bementünk a sűrű ágak adta árnyékba. Ahogy leültünk, Andi észrevett egy kis kaibát, ami két fa tetejére volt építve. Rám nézett.
Azt hiszem tudta, hogy rettegek a magasságtól, de csakazért is megkérdezte, hogy nem megyünk e föl? Ahogy a sétára, nehezebben bár, de valamilyen úton – módon erre is rá tudtak beszélni.