Soha többé nem lesz ugyanaz 1. rész

Ian 19 éves volt, és frissen végezte az egyetem első félévét. Átlagos magasságú és súlyú volt, valójában egyáltalán nem volt rajta semmi különleges. Néhány sportot űzött, de a baseball volt az egyetlen, amiben nagyon jó volt – Szerette a történelmet, a kreatív írást, de többnyire átlagos diák volt. A történetnek ezt a részét senki sem olvassa, ugye?
Akárhogy is, Ian igazi képességek és munkatapasztalat nélkül, amikor csak ideje engedte, füvet nyírt és ételkiszállítást végzett. Egy különösen forró júniusi napon Ian válaszolt egy Mrs. Benedict nevű nő hívására, aki megkérdezte, hogy ráér-e eljönni kertészkedni.
Ian ekkor már bármit elvállalt, amit csak tudott. Volt egy lány, akivel még nem volt egészen hivatalos a kapcsolata, és remélte, hogy ezt a hiányt egy nagyszerű előadásra szóló jegyekkel és egy puccos vacsorával tudja majd pótolni, ha egyáltalán talál módot arra, hogy kifizesse a bérleti díjat a nyolcfős panzióban, ahol a volt lakótársa szerzett neki egy kanapét, amit egy függöny választott el a többiektől a magánszféra érdekében.
A fülledt hang a telefonban csak annyit mondott, hogy némi kerti munkát kell elvégeznie, és hogy nagyon jó borravalót ad. Iannek elég volt ennyit hallania. Elfogadta, és egy órán belül útra kelt.
A megadott cím alapján egy meglehetősen jómódú környékre érkezett. Az épület modern, külvárosi stílusú volt, egy egyszerű, felső középosztálybeli ház. Becsöngetett, és kissé megdöbbent, amikor a nő, aki kinyitotta, egy nagyon átlátszó fekete hálóinget viselt.
Ian nagy nehezen elszakította a tekintetét a két hatalmas dudán lévő, igen nagy, merev mellbimbóról, és sikerült elmagyaráznia, hogy azért jött, hogy kerti munkát végezzen. Nem tudta nem észrevenni, hogy a nő nagyon feltűnő volt rövid, sötét hajával és szigorú vonásaival. Nagyon fitt volt, de bőre halvány, szeplős, puha volt. A nyaka körül látszott már a kor, de ettől eltekintve gyönyörű nő volt, és az apró tökéletlenségek csak még valódibbá és félelmetesebbé tették.
A hangja azonban nagyon barátságos volt, és elmagyarázta neki, hogy az előző kertész nem úgy kertészkedett, ahogy ő kérte. Valójában elég gyakran használta a „kertészkedett” szót, és ez később néha eszébe jutott. Azt is kérte, hogy nyesse meg a bokrokat, amíg ott van. Ian lelkesen beleegyezett, és nekilátott a munkának.