Egy ribanc esküvője

Mint az előbb-utóbb várható volt, teherbe estem Ernőtől. De ez nem ért minket váratlanul, mivel mindketten szerettünk volna családot alapítani. Azonban nem akartam, hogy a gyerek úgy szülessen meg, hogy még nem vagyunk házasok. Tudom, hogy akkor is a mi gyerekünk és nem ítélne el érte senki, ez csupán az én rögeszmés ötletem volt. Viszont az orvos szerint nyár elejére várható a születése, vagyis tavasszal a tipikus házassági időszakra, már nagy lenne a hasam, és úgy végképp nem akartam oltár elé állni. Így aztán Ernővel úgy döntöttünk, még ebben az évben egybekelünk. Nem vágyott egyikünk se világraszóló lakodalomra. Szűk családi és baráti kör jöhetett szóba, semmi egyéb. A kitűzött nap szerencsére szeptember egyik legmelegebb napjára esett, így nem fenyegetett sem eső, sem hideg. Ez különösképpen azért volt fontos, mert amolyan kerti parti feelinggel akartuk megszervezni a lagzit. A nagy napon már korán reggel felkeltem, hogy időben elkészüljek mindennel. Szonjával együtt a fodrásznál és a szépségszalonban kezdtük a napot, ahol remek munkát végezve, igencsak kicsinosítottak minket. Aztán otthon anyukám és Szonja anyjának segítségével felvettem a jó előre kiválasztott menyasszonyi ruhát, Szonja pedig a koszorúslány tetszetős kosztümjét. Ahogy azt mindig akartam, minden tökéletes volt. De ahogy az mifelénk lenni szokott az esküvő sem a meg szokott dolgok szerint zajlott.
Ugyebár az szóba sem jöhetett, hogy a vőlegényem vigyen a templomba, ezért az ő tanúja, Szonja férje Gábor vitt el kocsival. Szonja meg én ott ültük a hátsó ülésen, a ruhám elfoglalt minden helyet. Majd szétvetett az ideg. Azt akartam, hogy minden tökéletesen sikerüljön. Látta ezt rajtam Szonja is, ezért egyszer csak fogta magát, benyúlt a ruha alá, benyúlt a tangámba és finoman elkezdett ujjazni.

– Ez talán megnyugtat. Annyira váratlan és meglepő volt az egész, hogy rövid pillanatig levegő után kapkodtam, de utána átadtam magam a lehengerlő élvezetnek. Fejemet hátra hajtva nyöszörögtem, miközben Szonja egyre gyorsabban járatta a kezét.
Ez volt az a pillanat, amikor odahajoltam hozzá és elkezdtem őt vad nyelvcsapásokkal csókolni. Gábor a visszapillantóban látta az egészet és nagyon tetszhetett neki a dolog, mert egyszer csak így szólt hozzánk.

– Most hagyjátok abba, vagy szétbaszlak mindkettőtöket! Elmosolyodva fordultam felé.