David és Daniel 4. rész - Mile High Club

– Mondtam már, hogy ízlik.   – Rám kacsintott, majd a hátam mögé nyúlt, hogy elzárja a vizet, és egy újabb látványos képet nyújtott át a fenekéről, ahogy széthúzza a függönyt és kilép a zuhanyzóból. Meztelenül maradtam, nedvesen és fázni kezdtem. Makkom réséből kicsöppent egy eltévedt szál saját spermámból. Néztem, ahogy Daniel megragad egy törölközőt, kinyitja az ajtót, és visszatér a hálószobába. Eltartott egy pillanatig, míg visszanyertem a mozgásképességemet, de hamarosan csatlakoztam hozzá.
– Jól nézel ki nedvesen és meztelenül  – ugratott. Nem törődtem azzal, hogy megpróbáljam elrejteni előle a meztelenségem, miközben megszárítottam magam. Minden figyelmemet lekötötte, hogy ne boruljak fel, miközben nézem, ahogy a törölköző a testén mozog, tompa fényűvé csiszolva tökéletességét.
– Köszönöm. Daniel, én csak azt akartam... –  kezdtem bele, de egy legyintéssel félbeszakított.
– Ne gondolj rá  – parancsolta. – Semmi jó nem származhat abból, ha gondolkodunk rajta. Nem most. Nem a mi államunkban. Benyúlt a bőröndjébe, és felém dobott valamit, ami egyenesen a mellkasomnak csapódott. Esetlenül kaptam utána, majd a szememhez tartottam. Ez az ő fehér jockstrapja volt, amit előző este viselt.

– Ezt most miért?   – megkérdeztem
– Vedd fel –  parancsolta. – Úgy láttam, nagyon tetszett rajtam, ezért arra gondoltam, hogy szívesen viselnéd a születésnapodon. A pántokat a lábamhoz helyeztem, és a derekamhoz emeltem. Ki kellett feszítenem a tasakot a puha farkamra és a golyóimra, de szilárdan helyén tartott minden, miközben a hűvös levegő a fenekemet simogatta, ez új és izgalmas érzés volt.

– Jézusom. Fogalmad sincs, milyen őrülten jól néz ki benne- mondta Daniel. – Sok srácot láttam már sok öltözőben, és még soha senki nem töltötte úgy ki azt a tasakot, mint te! Milyen érzés egy ilyen őrült farakt birtokolni? Soha nem gondoltam erre korábban. Életemben eddig még csak három fiúval voltam együtt. Persze rengeteg faszképet láttam már az interneten és a magazinokban, de azt hiszem soha nem jutott eszembe, hogy a saját tagom valamiért különleges lenne. Talán egy kicsit nagyobb a normálnál, de egyébként említésre sem méltó. Legalábbis én ezt hittem.

– Soha nem gondolkoztam rajta igazán.