80-as évek 23. rész - Aranyhíd

Én odahaza, Juti Pesten... úgy alakítottuk ki, hogy én kéthetenként nála töltöttem a hétvégét. Néha volt hogy csak a harmadikon találkoztunk, amikor neki vagy nekem elfoglaltságunk volt. Albérletben lakott egy volt gimis évfolyamtársával, és a csajok felváltva jártak haza, emiatt gyakorlatilag nem is ismertem a lakótársát.
Olyan hétvégeken kettesben voltunk egész idő alatt, akárcsak Évikénél, de itt most nem volt szobafogság. Ahogy egy (másfél) egyetemistához illett laza hétvégi bulikázásra álltunk be. Hol egy színház, hol csak egy nagy séta, hol meg egy kis E-klub. De az este/éjszaka mienk volt és épp eléggé kifacsartuk egymást. Ez szinte csak a szombatokat jelentette, mert a lakótársával felváltva volt egy állásuk a körúti IBUSZ-irodában (akkor még csak az az egy utazási iroda volt), mivel ő is, a társa is perfekt francia, és ők intézték a francia nyelven felmerült szállás/utazási ügyeket, emiatt péntekenként is 6 óra után zártak, ráértem addigra odaérni. És szép lassan a másik témakörű franciában is elérkezett a felsőfokú szintre. Sok péntek estét töltöttünk úgy el, hogy én csak ültem/feküdtem az ágyon, Juti feje az ölemben és gyakorolt, gyakorolt, gyakorolt, hiszen Lenin elvtárs is megmondta. Nem dicsekedni akarok vele de már a kezére nem is nagyon volt szükség. Aztán szombaton már csak estefelé vettünk fel magunkra valami ruhát, amikor a szombat esti programba indultunk. És átértékeltem az előző Évike-féle viszonyomat, mondhatom ég és föld. Amikor jöttem el Évikétől, akkor a búcsúpuszijában az volt, hogy húúú de jól megdugtál, Juti puszija pedig azt súgta, hogy de kellemesen töltöttük MINDKETTEN ezt a hétvégét egymás karjaiban. Szóval nem csak a technika a lényeg...  
Egyik Jutis hétvégétől a másikig számoltam a napokat, ő is, boldogok voltunk, szerettük egymást minden elképzelhető helyen és módon, amíg bele nem rondított az államvizsga. Neki. Na vajon ki izgulta végig amíg Juti bent volt a teremben? Nem, nem a szülei. Ahogy kijött agyilag kifacsart állapotban, a karjaimba vetette magát, alig tudtam stabilan megállni, de végül sikerült nem eltaknyolni. Utána amikor már az eredményhirdetésre gyűlt a csapat, végignéztem azon a kábé húsz csajon, mindegyik fehér blúz/sötét szoknya, vagy kosztüm, az én Jutkám úgy ragyogott köztük, mint fecske seggében a gyémánt!