Osztálytársnők

Szerda este zárás előtt, hangos szóváltást hallok az aulában. Rendőrséget emleget a biztiboy. Kirohanok. Egy nőt terelgetnek kifelé a könyvtárosnővel.

– De én csak a főnöknővel akarok beszélni! – Vetette meg a talpát a küszöbön az idegen. Ismerős a hang. Egy megtört nő, kezében kis táska, másikban egy kisebb guruló bőrönd. Ruházata látott szebb napokat is. Látszik, hogy márkás cucc, csak már több napja viselhették. Ebben a feljelentős világban jobbnak láttam csitítani a kedélyeket, vagyis legalább megkérdezni mi a szitu.

– Mi a baj Gréta? – kérdeztem a zárásra bent maradt könyvtárosnőt. Fejükkel mindhárman a hang irányába fordultak
– Judit?! – kérdeztem, de egyben fel is kiáltottam.  
– Józsikám, ereszd el! – Odamentem, és megöleltem a gimis osztálytársnőmet, akit utoljára három éve láttam az osztálytalálkozón.  
– Szia, Csilla! – Mondta elhaló, elcsukló hangon.
– Köszönöm! Ismerem, intézem! – Mondtam a két megrökönyödött embernek, és karon fogva húztam Juditot az irodám felé. Nyomokban érezhető parfümillat keveredett a látható és érezhető nem tisztálkodással. Szerencsére ital és cigi szaga nem keveredett hozzá. Miután becsuktam az ajtót, megkérdeztem.
– Mi történt, Judit?
– Az a rohadék... – Sírásban tört ki.  
– . a férjem elzavart. – Elgondolkodott.
– Tegnap múlt három hete. Próbáltam ismerősöknél meghúzni magam, de mindenkiben ott a félsz, a bosszútól. Ha befogadnál, – legalább amíg rendben szedem magam, – majd tovább állok. Három napja állomásokon töltöttem az éjszakákat, törve a fejem, hogy kihez mehetek?
– Persze, hogy jöhetsz, ez természetes! Meghúzhatod nálam magad, amíg nem rendezed a dolgot a férjeddel. Majd nálam, fürdés után beszélünk. Bezárok és mehetünk. Már a kocsiban elkezdte mondani a problémáját, hogy a nála két évvel idősebb, hatvanhárom éves férje veri, és őt okolja, hogy nem tud teljesíteni az ágyban, mert nem elég hálás neki Judit a több milliós cicikért, ami persze a pasi vágya volt. Azt is hiába mondja neki, hogy az az, ami lassan impotensé teszi, ő ezért is a feleségét hibáztatja, hogy azért iszik, mert ő nem odaadó. A napi szintű verések után kihívta Judit a rendőrséget, de a politikus haverok elintézték, sőt, őt rúgták ki az iskolából, hogy veri a gyerekeket. A férje megfenyegette, hogy megöli, ezért menekül, és tudja, hogy nyomoztat utána. A férje egy stróman, befolyása van a politikai elitben.
Aznap az emeleten ágyaztunk meg Juditnak, adtam neki tiszta fehérneműt, mert méretben, súlyban szinte azonosak vagyunk, csak a cicitartóm vagy két számmal kisebb az ő méretétől. Reggel kialvatlanul, kisírt szemekkel jött le, hogy kimos és már tovább is áll.

– Dehogy állsz tovább! Beszélek a polgival, neki van kapcsolata a NER-hez. Addig meghúzod itt magad. – Talán megnyugodott.  Persze kiderült, hogy elég befolyásos a férje, de talán van egy offshore cége, amiről nem biztos, hogy a gazdájának tetszik, ha kiszivárogtatják. De óvatosan kell eljárni.
Következő napokban bevásároltunk a meghitelezett pénzemből, kicsit lecsillapodott, hogy van remény menekülnie a terrorból. Én próbáltam vagy a helyi suliba, vagy a könyvtárba bevinni, de a néhai férjem – öt éve halt meg, Isten nyugosztalja – volt, de most már az én üzleti partnerem nyugalomra, türelemre intett. Teltek a hetek. Egyre inkább megszokta, megszoktuk az ugyan külön lakrészben, de mégis egy házban lakást. Judit takarított és imádott főzni, így hasznosnak érezte magát. Egyik céges autónkat felszabadítottuk a rendelkezésére, így – bár csak a mi kis városunkban – tudott közlekedni, shoppingolni. Lekötött pénzének egy részét is fel merte oldani. Így rendezte felém tartozását, és mert költeni is.
Igazából hatvanegy évesen még jó is volt a magányos estéken a társaság egy régi ismerős személyében. A testiség, vagy inkább a testiség utáni vágy – a mi korunkban már – könnyen elnyomható volt. Nekem – a cégben az egyik negyvenhét éves tulajdonostárs – volt a barátom. Anyakomplexusa volt, mert anyukája gyerekként, – de haláláig felnőttként is – magához láncolta a fiát. Így rajtam csüngött, szó szerint pátyolgattam, szoptattam, mint egy kisdedet. Hálából rendezte az egyre lanyhuló testi vágyaim. Erről persze senki nem tudott. Nem fért volna bele a kisvárosi elit erkölcsi normájába. Titkon, esténként oldottuk meg a légyottjainkat. (Most nála, hogy Judit nálam lakott. )  
Késő őszre járt már az idő. Engem a vírus ledöntött a lábamról. A városrészünkben egy kiadós vihar után áramszünet lett, nekem három takaró alatt is csattogott fogsorom as 38, 5 fokos láz miatt. Judit teát csinált a bojlerben lévő alig meleg vízből. A sötét tovább rontotta a hidegérzetem a fűtés nélküli házban, hiszen a vízteres kandalót sem lehetett felfűteni, mert keringetés nélkül felforr benne a víz. Judit gondolt egyet, – és nem törődve a vírussal – bebújt mellém, és testével melegített. A gyógyszer és az óvó ölelés gyorsan álomba ringatott. Éjjelre megjött az áram, kezdett a helyzet rendeződni, de Judit maradt, ölelt, vigyázott rám. Nem értettem, de nem is foglalkoztam vele, hogy Judit még másnap is bebújt mellém a hőemelkedésem ellenére, és szorosan ölelt magához.  
Betegségem elmúlta után egy fura beszélgetésbe kezdett.

– Emlékszel, amikor negyedikben a téli szünetben Erdélybe mentünk osztálykirándulásra, és olyan hideg volt, hogy egy ágyban aludtunk?
– Persze, hogy emlékszem.
– Tudod, akkor fordult meg a fejemben először a szex egy nővel, ahogy melleink egymásnak feszültek.
– Ja, igen! – Nevettem. – Azok nem mellek voltak, csak cicik, főleg a te mostanidhoz képest! Jó nagyok lettek ezek, az már tuti.
– Megnézed? – De már húzta is fel a gyapjú, kötött pulóverét.  Persze, hogy nem volt rajta melltartó. Bizony, a szemem kikerekedett. Két kézilabda volt a mellkasára ragasztva, emberi bőrrel bevonva. A két barna gomb szimmetrikusan a közepén, mértani pontossággal megszerkesztve.

– Szépek! – Nyögtem lányosan öregasszonyos zavaromban.
– Fogd meg! – És előttem állva a szabad kezemet a mellére tette.  
– Kemények, az biztos. Az enyém negyven éve nem volt ennyire ruganyos! – Mondtam dicsérve, tiszta őszinteséggel.  Elhúztam a kezem, mert szó szerint égette a tenyerem. Felálltam, mentem volna a dolgomra, de Judit követett.

– Te, figyelj! Soha nem gondolkodtál azon milyen lehet nővel szexelni?  Hirtelen megtorpantam. Szembe fordulva vele, néztem, vizsgáltam a tekintetét, a szeme fényét. utaló jeleket kerestem, bár az eltöltött közös együttélésünk alatt jó, ha két-három pohár , , vagy megittunk. Most is tiszta volt a tekintete, zavarosságot nem mutatott. Kimérten válaszoltam.

– Szerintem kevés ember van, akinek egyszer egy rossz pillanatában ne fordult volna meg a fejében. – Zártam rövidre.
– Na, mire is számítottam? Az agymosó propaganda begyűrűzött a te agyadba is. – Vetette oda foghegyről.
– Miért gondolod ezt rólam? – Kérdeztem. Nem sértetten, de kicsit megbántva éreztem magam.
– A homofób, terelő programok kiélezése, bűnként beállítása millió másról eltereli a figyelmet. És igen, – mielőtt reagálnál, – rólunk is elterelte! Nem tűnt fel a birkáknak a gazdagodásunk, a pénzszórás, a luxus üdülések egy városi képviselő és tanár felesége részéről. És igen, a férjed köztiszteletben álló fogorvos volt, te megbecsült könyvtár vezető, népművelő, ami fizetéséből nehéz összehozni a luxust, a pompás lakást, a luxus terepjárót, a százmilliós cégeket, amikbe dől a vissza nem térítendő eurós támogatás. Nekem ne ködösíts, drágám.
– Miért mondod ezeket? Tán te biszex voltál? Vagy az vagy? – Kezdett paprikásodni a hangulat.
– Nem, nem vagyok az! De én felvállalom, – még vén, őszülésbe indult fejjel is, – hogy kipróbálnám. És igen, már nagyon közel jártam hozzá, hogy megtegyem, de akkor jött a brüsszeli csatornás balhé és az, – valamint a következménytől való félelem – elsöpörte. Tényleg kérdőn néztem rá. Tudott olvasni a tekintetemből.

– A férjem programszervezőjével kerültem közelebbi viszonyba. Nos, ezzel a lyuk-sógornőmmel terveztük. Vetésforgó, vagyis ágycserés játék. Szerintem tudod, miről beszélek. Elmeséljem?
– Majd igen, de ne most. Intéznem kell a dollármilliókat! Lerázó, gúnyos válasszal söpörtem el a témát, de ez a kis fruska bogarat tett a fülembe. Képzeletben átéltem a fiatalos mell látványát, érintését, de szerencsére ott volt Rudi, akit ha felhívtam, szó szerint csüngött a csöcseimen, itta minden szavam, és tette nyugvóra a pislángoló nemiség lángját. Mikor magamra maradtam, első dolgom volt, hogy felhívjam.

– Szia Rudi! Délután lesz egy szabad órácskám. Szeretnéd?
– Igen drágám szeretném!
– Nálad 3-kor!
– Ok! A megbeszélt időpontban ott voltam. Szokásosan, Merci bonbonnal, kisgyerekesen várt törölközőbe csavargózva. A pocakja most talán kisebb volt. Gyorsan levetkőztem. Már nem volt az az „essünk egymásnak, utána vetkőzés”. Megmosakodtam az intim területeken, és az ágy szélére ültem. Már helyezkedett is a fejével a combomra, hogy szopikázni tudja a melleim. Megtanítottam, hogy nem harap, nem durvul. Ő napokig képes lett volna erre, álló cerkával. Simogattam. A férjemé volt ennyire szép farok. Lefektettem, és bele ültem. Pont bepasszolt, kitöltött. Őt a melleim érdekelték, én a csiklómat dörzsöltem, és toltam rá. Magam irányítottam a szexet, magam döntöttem el, mikor van vége. Most is hagytam, hogy még egy kicsit szopja a bimbóm, majd liftezni kezdtem. A derekamat fogta, kicsi ráhajló pocakom, vagy a melleim. Tudtam, hogy a kéj jönni fog, nem kell ráfeszülni. Már nem az üvöltős élvezés, nem a színjáték volt a fontos, hanem a testet elborító adrenalin keltette megnyugvás. A csúcson túljutva hagytam, hogy rám forduljon, és megdöngesse a már nyugodni készülő hüvelyem, ami utójáték gyanánt vette, és várta jutalmát. Mikor Rudolf végzett, puszival keltem ki alóla, de tudtam, hogy az ő szexuális vágya még nem csillapodott le. A tabletjén a melleimről készült képeket nézegetve, még vagy kétszer maszturbált, ami után a farka megnyugodott. Pár lopott hétvégén tapasztaltam meg ezt a még burjánzó, – vagy lecsengés előtti – szexuális erejét.
Megmosakodtam, kicsi sminket dobtam magamra és a polgival mentem a városi fenntartású intézmények vezetőivel tartandó heti értekezletre. Formalitás volt csak, a pénz dőlt a városba, hiszen kormánypárti városként ez járt.  

Jó egy hét is eltelt a Judittal történt fura beszélgetés után, mikor szinte szó szerint rám törte a fürdőszoba ajtaját, amint a zuhany alatt álltam.

– Csillaaaaa! Írt az ügyvéd, a férjem belement a feltételeimmel a válásba! A ház és a kocsi marad neki, engem euróban és dollárban fizet ki. Életem végéig pedig asszonytartást fizet. Ismét gazdag nő vagyok, és szabad! Otthoni ruhájában, papucsában ugrott be a zuhanykabinba, ölelt, majd puszilgatott, szinte már fájt. Éreztem rajta a felszabadulás önfeledt érzését, de mielőtt átragadt volna rám is, gyorsan lehűtött. Kezeibe vette arcom, és ajkát az ajkamra nyomta. Nyelvét vad mozdulattal tolta át a szájüregembe. Csókolózott a nyelvemmel, amit utoljára vagy tizenöt éve tettem a férjemmel. Rudival nem lehet, hiszen ő fura figura. Bontva csókot, csurom vizesen táncolt, majd ledobálta a ruháit a csapba, és meztelenül tapsikolt, mint egy gyerek, majd elkezdte felmosni a körülötte szétfolyt vizet. Én zavaromban nem tudtam mit tegyek. Takargattam magamat, majd az első adandó aljalommal kiléptem, hogy körbe tekerjem magam a törölközőmmel, de elém perdült Judit.

– Ilyen volt az én mellem is! Széthajló V alakban ért össze a dekoltázsomnál, és igen, a hasamon pihent a vége. Bimbóim is oldalt kacsingattak, néha már befordultak. Szép ez a forma, magamon is szerettem. Sokat becézgettem, emelgettem, simogattam a tükör előtt. Legyökerezve tapasztaltam, ahogy hozzám ér, és teszi, amit mond. Elhallgat, de tovább fogdossa, emelgeti, mozgatja melleimet, majd lehajol – és mint Rudi – beszívja a melleim. Kezem a vállára tettem, hogy eltoljam, de olyan bizsergés rohant végig testemen, mint amikor Rudi szopja a mellem. Talán egy pillanatra meg is billenhettem, mert Judit átkarolta a derekamat, majd a seggembe markolt. Hosszan szopott. Végül csak győzött bennem a józan ész, és eltoltam magamtól.  

– Hát ez nagyon jó, megértem a férfiakat, hogy miért bolondulnak meg a női mellekért. – Lelkendezett. Tarkóm megfogva, erőteljesen nyomta az arcomat a mellébe. Mi ütött ebbe a nőbe? Orrom a kemény melléhez nyomódva ellapult, a számon kellet levegőt vennem, erre meg benyomta bimbóját a szám üregébe. Férjem izmos mellét puszilgattam anno, és beszívtam szex közben, de ez most teljesen más érzés volt. Betömődött a számba. Judit simogatta a hátam, a fenekem, majd a lábam közé nyúlva már be is igazította ujját hézagomba.

– Érzem, hogy tetszik! – Hallottam messziről.  Már nem voltam a magam ura, elvesztettem az irányítást. A férjem ujjazott így. Nem durván, de határozottan, ami után jó volt a farkába ülni. Felszínre törtek a hat-hét éves emlékek. Nyúltam én is megmarkolni a farkat, a golyókat a lábak között, de csak egy húsos puncit ért a tenyerem. Villámütésszerű volt a ráébredés. Mit teszek? Eltolva magam ettől a helyzettől, kifordultam. Judit a nappaliban ért utol. Karom megfogva rántott vissza, fordított maga felé, megölelt, csókolt, és már csókolóztunk. Húzott a föld felé, térdelve fogdosta a fenekemet, majd ledöntött a subaszőnyegre. Mint a férjem, úgy helyezkedett be ő is a lábam közé. Nem a faszt éreztem az altestemnek nyomulni, hanem a combját. Magát az én combomra préselve, baszó mozgást végzett, majd átvettem az ütemet, ahogy a köd elborította körülöttem a teret, és elbutította az agyam. Éreztem a múltbéli – eddig csak emlékemben élő – érzést. Rudi ezt még nem érte el nálam. Nyögtem, és hallottam Judit sóhajait is. Tudat alatt tudtam, hogy élvezni fogok egy másik nővel, mégis néhai férjem szeretkezése jutott az eszembe. Ő tudta így, ezt az érzést kihozni belőlem. Magamhoz húztam a testet. Mellemet préselte a másik mell. Remegett Judit felettem, mint ahogy én is. A testek kocsonyaszerű mozgásával öntött el a kéj. A szánk csókba forrt levezetésként. Erőtlen voltam.

– Judit, mit csináltunk?
– Szeretkeztünk... Mint a háborús filmekben a két sebesült, úgy támogattuk egymást az ágyamig. Egymást átölelve aludtunk el. Reggel egyedül ébredtem. Judit a reggeli készítéssel bajlódott.

– Szia! Jó reggelt! Én még kómás zombiként bólintottam, minden porcikáimban kellemes, izomláz-szerű fájással buktam a kávés poharamba, amiben gőzölgött a keserű lötty, ami életet hoz a testembe.

– Végre tudom, hogy lesz pénzem! Igaz, az még több hónap is lehet. Adsz hitelt addig? Vagy eltűrsz magad mellett, amíg tudok házat venni? A kávé kezdte – a véráramlatba kerülve – elindítani az agyam. Az este történtek zakatoltak bennem, de félre söpörtem.

– Ahogy szeretnéd. A hitelhez kérek pár napot, inkább jó egy hetet, hiszen nem kis pénz, amin házat vehetsz. De tőlem, maradhatsz is.
– Maradok, de pénzt is kérnék. Vennék kocsit meg... Nem, használom a tiédet, ha még lehet. Geci az a disznó, ha átbasz, szarban vagyok.
– Szerintem nem fog, de ahogy gondolod. Túrtam magamba az általa készített szenyót, mert az esti torna kivette az erőm. Szerencsére nem hozta fel az éjszakát. Én kapkodtam, hisz a megyei közgyűlés témája a kulturális élet volt, ahol beszámolót kellett tartanom a könyvtárról, a népszerűsítésről, a kölcsönzések felpörgetéséről.  
A kollégákkal a Taverna étteremben vacsoráztunk, majd irány haza. Döbbenetemre Judit egy bugyiban aludt az ágyamban, a férjem helyén. Fodrásznál volt, hiszen a tövénél is sötét volt a haja, nem világított, mint tegnap, vagy mint most, nekem. Be is írtam az emlékeztetőmbe, „fodrász”. Nem ébredt fel a zuhanyozásomra, molyolásomra. Kis pántos hálóingemben feküdtem be mellé. Éjjel félálomban éreztem, hogy nagykifliben fekszik, hozzám simulva, és – mint férjem – a mellem markolja.
Reggel én keltem előbb. Sűrű napnak néztem elébe. Saját munka, majd a cég miatt az ügyvédnél kellett az eredménytartalékot rendkívüli osztalékkal csökkenteni, hogy a pályázatot azért ne dobják vissza. Úgy gondoltam, hogy az ügyvéd után Rudival egy kicsi enyelgés még beleférhet. Na, ez elmaradt, mivel Rudi szájmaszkban jött. Beszippantott valamit.
Judittal napközben beszéltem, mondtam neki, hogy későn jövök, nyugodtan feküdjön le. Hazaérve egy cetlit találtam az asztalon, hogy a töltöttkáposzta a hűtőben, melegítsem meg. Elgondolkodtam, hogy lassan, mint társak is összecsiszolódunk, kivéve az erotikus részét, ami egyszer volt, mint Budán . Ettem, zuhanyoztam, majd az ágyba fekve néztem át a pályázatot a tabletemen. A nyers számokba, a tömör kalkulációkba bealudtam.  
Óvatosan húzták le a szemüvegemet a fejemről, vették ki a kezemből a gépet, majd egy alig érintem puszi az ajkamra. Nem nyitottam ki szemem, ez csak Judit lehet, ki más, és vanília parfüme is beazonosítja. Olyan tömör, hogy a hátán a fellegekbe lehetne mászni. Ismét mellém feküdt. Mozdulatlan maradtam. Fészkelődött, majd a hálóingem vékony vállpántját lehúzta a vállamról a könyökömig. Sajnos, libabőrös lett a karom, amit nem lehetett nem észrevenni. Puszilgatta a bimbóm. Nyála hidegétől, és az érintéstől éledezett, amit nem akartam. Judit könyöke a párnámat a fejem mellett nyomta le. Fölém hajolva csókolt meg.

– Tudom, hogy nem alszol. Nincs az édes szuszogásod, fújtatásod. Tested éber és kívános! Ismét csókolt, de már visszacsókoltam. Testem tényleg éledt. Haragudtam, hogy hatvanegy éves öregasszonyként nem tudom türtőztetni magam, főleg egy nővel. Melleimet simogatva kitakart, majd a lábamközét simogatta. Valami mindig is keresett, vágyott érzés kerített hatalmába. Masztijaimon kezdődött így, és én nem tudtam türtőztetni magam, ahogy most sem. Magamhoz húztam. Melleink összeértek, és már én is akartam a szexet. Ő pucér volt. Frissen festett, dauerolt hajába túrtam ujjaim, nem érdekelt, hogy mennyire lesz kócos. Lehúzta rólam a hálóingem, én megemeltem a fenekem, hogy könnyebb legyen neki. A bugyimat már magam toltam le. Vártam, hogy rám másszon, de nem. Előbb a melleimet szopta, majd fejtetővel a térdeim felé, befúrta arcát a combjaim közé. Puszilgatta nedvedző nyílásom, nyalakodott, de türelemmel, érzékien, nem sietett sehová. Éreztem, hogy akarom én is. Férjemmel jó volt a 69, akkor Judittal miért ne lenne jó? Megértette a szándékomat. Kissé kesernyésebb volt a nedve az enyémnél, de sűrűbb és bőségesebb. Teljesen összemaszatoltam vele az arcom. A gyönyöröm elérte azt a szintet, ahol az átbillenés pengeélén járok. Hiányzott a bensőmből a feszítés, de mégis a virágzó réten, millió pillangó között lebegtem. A madarak csicsergését medvék örömnyögdécselése zavarta meg. Két ujjamat húskampóként akasztottam be Judit vaginájába, hogy el ne repüljek végleg. Kis dudorát stimuláltam a nagyujjam párnás részével. Ő is belém tolta ujjait. Szó szerint baszott, erre én is ezt tettem neki. Folyt a gyönyörpatak végig a testemre. Arcomra préselte magát, arcát pinámba akarta tolni. Élveztem, majd élvezett ő is. Lefordult rólam. Ragacsos, lucskos arcunkat nevetve dörzsöltük egymáshoz, de a nevetés nálam inkább kényszer volt. Undorodtam magamtól. Én, a buzik elleni prédikátor, élvezem azt, amiről undorral beszélek. Judit észrevette a könnycseppjeimet. Finoman lenyalta.

– Undorodom előző önmagamtól! A buzikat szidva, én is azt tettem, élvezésig! Már szinte üvöltöttem, ököllel ütve a saját testemet. Judit szó szerint rám feküdt, így akadályozta meg, hogy ne tegyek kárt magamban. Csendesen csitított, frontint tolt le a torkomon, szó szerint, mint az állatorvos a cicának. Lecsendesedve aludtam el.  
Másnap a mosogatórongy hozzám képest egy bársonydíszként nézett ki. A kollégák hazazavartak, mert biztos beteg vagyok. Valóban az voltam, lelki beteg. Judit riadtan szaladt elém a garázsba. Elmondtam a gondom, és mindent átbeszéltünk felnőtt ember módjára. Miért tagadjuk meg magunktól, ami jó? A mi korunkban ezek a percek már ajándék, ahogy az élet percei is. Talán lecsillapodtam délutánra, megnyugodtam. Átbeszéltük, hogy nem hazudtolhatom meg magam a külvilág felé, ott az LMBQ ellenesek vezére maradok, miközben a négy fal között élvezem.  

Teltek a napok, hetek. Judit óraadó tanár lett a felsősöknél, magyar-töri szakon. Kiélhette hivatásszeretetét. Mi jól, szinte boldogan éltünk egymás mellett. Hiába aludtunk együtt, – magányunkat így is tompítva, – csak három-ötnaponta volt szex. Judit válópere elhúzódott, lassan jött a Karácsony, az év vége. Aktív részese lett a város ezen ünnepek alkalmával megrendezett ünnepségeken. Szervezőként, műsorvezetőként, simán animátorként beöltözve. Kettőnk viszonyát egyedül Rudi vette le. Sokszor kérdezte, hogy bepasiztam-e.

– Miből gondolod?
– Kevesebbet vagyunk együtt...
– Öregszem.
– Nem hinném! Gyengédebbé formálsz, és intenzívebben élvezed az együttlétet!
– Inkább dugjál, ne dumálj! – Tereltem. Egyik – öregek otthonában rendezett – ünnepségen kirángatott a folyosóra, éppen amikor Judit szavalását jelentettem be.

– Te összejöttél Judittal!
– Maradj már csendben! Mit képzelsz? Miből gondolod? – Éreztem, hogy vörösödik a fejem, remegni kezd hangom.  
– Már máskor is feltűnt a tekintetetekben a tűz, de most, ahogy átvette a mikrofont, a keze végig simította a kézfejed előtte.
– Csitulj már ne képzelegj! – Indítottam be a jógában használt „melltől lefelé nyomom tenyeremmel a bennem lévő terhet”, mozdulatot. Mindjárt vége a versnek, és a gyerekkórust kell pátyolgatni a színpadhoz! Judit észrevette feszültégem.
– Mi van? – Kérdezte sziszegve.
– Rudi tudja, de otthon megbeszéljük! – Suttogtam vissza. Az ünnepség után, már a kocsiban elmondtam. Judit hihetetlen ötlettel jött elő.

– Állítsuk falhoz, fogjuk be a száját! Mivel Judit tudta Rudit, tudta az anyakomplexusát is, egyből vázolta a tervét, ha nekem ez nem jelent gondot. Már a kocsiban tárcsáztam is Rudit. Indultam, hogy ne töltse be a kihangosító az utcát.

– Figyelj Rudi! Átmehetek?
– Te bármikor, várlak édesem. Mikor?
– Negyed óra. A hátsó kapun állam be a kocsival, de most nem a lugas mellé, hanem a garázsához. Juditnak mutattam hol a hátsó bejárat, már libbent is oda. Én hangosan becsaptam az ajtót, felkapcsolódott az ajtó feletti lámpa. Kinyílt az ajtó. Rudi – szokásához híven – már csak egy szál törölközőben vacogott a hideg szellőktől megcirógatott vizes teste. Belöktem, hogy Judit is beférjen. Rudi falfehérre változott. Hebegni próbált, de a kétségbeesés miatt szinte a sírás kerülgette.

– Nyugi Bébi, semmi gond. Ha már úgyis tudsz mindent... – Csókoltam meg és súgtam a szájába.  
– Két vén pina pont eggyel több, mint egy, és kettővel több duda, amit szophatsz. Meglásd Judité fiatalos, kemény, élvezni fogod.  Judit lerántotta a törölközőt Rudiról, majd hideg kézzel a már álló farka alá nyúlt. Elégedetten hümmögött. Vetkőzni kezdett, kosztümét a székre tette. Rudi nem értett semmit, ahogy én is vetkőzni kezdtem, nem tudta kit nézzen. Az én ismert, löttyedt testem, vagy Judit szilikon cickóit, botoxolt seggét. Judit magához ölelte a riadt kisgyereknek tűnő embert. Csókolóztak, de Rudi kerek szemekkel, értetlenül, talán segítséget kérve nézett. Hátulról feszültem hozzá, fogtam satuba testünkkel. Rudi válla felett Judit engem csókolt. Rudi teste remegve izzadt, mozdulatlanra dermedt. Juditot az ágyra ültettem, Rudi fejét az ölébe fektettem, és hozzá nyomtam Judit mellét. Judit megdöbbent arcából láttam, hogy elkezdte cumizni a bimbóját. Csókolózni kezdtünk, megmarkoltam Rudi farkát, míg Judit a melleimet emelgetve simogatta. Egyre forróbb lett a hangulat.  
Rudi lazult, – már a másik mellet is szopta – majd, mint velem szokta, a hátára feküdt. Juditot annyira nem avattam be, így most a kezemmel irányítva ültettem a faszra. Élvezettel fogadta magába, és felhördült, ahogy végig simította a belsőjét.
Rudi már a mellét szopta ismét, de most Judit szólt nekem – aki csak néztem az összeforrt két testet. Magamat láttam bele a szituba, éreztem, amit Judit érez. Csak a látvány adta ingerektől libabőrös lettem, a kis dolgos hangyák elkezdtek szaladgálni a bőrömön. Judit felült szopató, félig fekvő testtartásából, és Rudi fejére ültetett. Láttam, most csodálkozott el azon, hogy mennyire is ringó, mozgatható, megereszkedett a mellem, amit Rudi folyamatosan dolgozott meg. Ő is játszani kezdett, én meg a légszomjammal küzdöttem. Rudi nyelve pörgött a csiklómon, kezei melleimet izgatták. Judit dobálta magát a faszon, kéje visítva tört fel belőle. Lefordult Rudi mellé, én meg elfoglaltam élő trónját a faszon. Rudi már a gömbölyded, kemény melleket szopta. Éreztem, ahogy meleg nedve megtölti forrásban lévő üregem, de nem lankadt. Tovább élveztem, főleg mikor Judit éledezett, és csiklóm simogatta a kifolyó spermával. Nem bírtam élvezés nélkül. A testem Rudira zuhant, pillanatokra a sötétség birodalmába zuhantam, hiszen szerencsétlenül a mozgó Judit öklére is estem, pont gyomorszájammal. Eszmélve már hátamon feküdtem. Judit rajtam, a mi baszó pózunkban. Rudi hátulról döngette Juditot olyan vehemensen, hogy még az én testem is belemozgott. Én az orgazmusából ezáltal nem szabadultam, sőt! Éreztem, hogy nő a vérnyomásom. A fejem szét akart robbanni. A tompa fájás kezdett elviselhetetlen lenni, amit a második, – testemen végigrobogó – orgazmusom se csillapított. Mindhárman másért nyögtünk. Judit a vállamat harapva élvezett, majd sikoltott, a bele csapódó Ruditejet megérezve. Csend lett, csak én sziszegtem a fejem miatt. Judit tudta, ha a halántékom dörzsölöm, magas a vérnyomásom. Felültetett és ment a táskámhoz a gyógyszeremért.

Másnap induláskor Rudi örömmel vette tudomásul, hogy lesz folytatás.