Ifjú vágy

Egy szombati napon, késő este találkoztam ezzel a fiatal, gyönyörű teremtéssel. Nemrég költöztem egy új apartman komplexusba, s kezdtem hozzászokatni magam az új környezethez, amelyek látszólag főleg öreg emberekből és házaspárokból álltak. Kétségtelenül más volt, mint az előző helyem, ahol a késő esti bulik tomboltak és idegenek keveredtek illegális dolgokba a félhomályos folyosókon. Ez az egyetlen dolog hiányzott nekem, mivel ez az alternatív életforma nagyon bejött nekem. Élveztem azt a mulatozást és a vétkezést, ami ott folyt, mindig lelkes voltam és találtam önkéntes játszótársat. Legjobban a fiatalokat szerettem, a szexuális hajlamaikkal való dicsekvéseiket, és a kemény, finoman kidolgozott testüket. A fiatal fennhéjazásuk annyira beindított, rengeteg mesét hallottam tőlük az élvezeteikről... a gyönyörű nőkről, akikkel együttvoltak... a bárban felszedett idegen nőkkel történt szexeikről... és a „tudásukról”, hogy hogyan lehet egy nőt úgy kielégíteni, hogy sikítson az élvezettől.
De legjobban azt a részt élveztem, amikor szétkúrtam őket az ágyamban, kitörölhetetlen nyomot hagyva ezzel befolyásolható elméjükben.
Amint megláttam őt, rögtön tudtam, hogy ő lesz a következő. A húszas évei végén járt, fekete haja és fekete szemei voltak és kissé borostás. A fekete öltönyében úgy tűnt, mintha csak egy felsőkategóriás klubból lépett volna ki. Ahogy megfordult és rám villantotta titokzatos mosolyát, az ember azonnal tudta, hogy ez a férfi tisztában van vele, mennyire vonzó. Itt volt egy fiatalember, aki valószínűleg lányok százaival feküdt már le, mindegyikük versengve a vonzerejéért, s arról pletykálva, milyen szerencsések voltak, hogy lefeküdhettek vele. Egyfajta csendes érzékiség lengte őt körbe, s ahogy azt néztem, hogy elfordítja a zárban a kulcsot és bemegy az apartmanjába, az agyam 100 mérföld per órával kezdett el száguldani.
Ezután néhányszor összefutottunk, beszéltünk pár szót, és gyorsan egyre többet és többet tudtunk meg egymásról.
Nem meglepő módon a személyisége tükrözte a helyes kinézetét; egyfajta sármos arrogancia volt benne; a csípős vicceitől pedig nem tudtam, hogy nevessek rajtuk vagy pedig meg legyen sértődve.