80-as évek 21. rész - Évike folytatás

Évikével tisztára olyanok lettünk mint egy szerelemespár. Minden hétvégén átmentem hozzá, két napot végigszexeltünk, aztán jöttem haza a laktanyába. Bejártuk a ház összes helyiségét (mármint úgy) bármit amit eszünkbe jutott kipróbáltunk, és olyan szabad életet éltünk amennyire csak lehet a négy fal között. Mert a színházi este után Évike belátta hogy túl sokan ismerik őt a városban és nem akarta az új férjvadászati esélyeit rontani.
Amikor leszereltem a katonaságtól és beálltam a dolgozni a gyárba, a fizetésem valamivel jóval több lett mint addig a zsoldom volt, és megpróbáltam a lelkére beszélni, hogy hadd járuljak hozzá a háztartási kiadásaihoz, hiszen végül is egész hétvégén őnála eszek, iszok... nagyon megsértődött, és felvetette hogy az egyéb szolgáltatásokért nem is akarok fizetni? Egyből lecsaptam a lehetőségre és felizgattam, hogy ha a férjével is azt élvezte hogy úgy viselkedik mint egy igazi kurva akkor miért nem játsszuk azt hogy ő tényleg az, és én pedig egy olyan kuncsaftja ki egész hétvégékre béreli ki. Megjön a kuncsaft, kifizeti előre, és aztán vasárnap estig azt csinál vele amit akar. Őrölt módjára felizgatta magát ezen a szitun. Következő péntek este alig hogy beléptem, már ott az előszobában leráncigálta rólam a nadrágot és leszopott, utána pedig huncut mosollyal megkérdezte, hogy a bemutatkozás alapján kérem-e a teljes hétvégés szolgáltatást. Komolyan gondolkodóba estem egy pillanatig, aztán persze... De a full extrás csomagot!
Sikerült melltartótlanítani is, hiszen az volt a full szervizes csomagban hogy bármit amit a vendég kíván. Hát.. hát... igaza volt. Mint két félig megtöltött tejeszacskó. Na igen, lábra lehet gyúrni, derékra is, popsira is, de mellre... olyat még nem találtak fel. Mondta hogy a szoptatástól lett ilyen... oppácska, szoptatás? Tényleg férjről van tudomásom, gyerek? Van neki egy fia aki Angliában tanul. Akkoriban ez még nem volt olyan hétköznapi mint most, és mégis hogy-hogy? A sógora 1956-ban lelécelt az országból, a srác egyszer még gimis korában kiment hozzájuk rokonlátogatóba és nem jött vissza. Gondolom nagy szomorúság volt neki, annyi vigasztalta hogy a fiának mennyivel jobb élete van ott, mint amit itt tudtak volna neki biztosítani.