Tegnap

Tulajdonképpen mindenért Balázs okolható. Egyrészt, mert sosem volt elég egy nő az életében másrészt, mert valakit mindig okolni kell. Balázs sógornőjét régen ismerem, még középiskola óta. Egy kollégium, egy társaság. Ritával jóban voltunk és figyelgettük egymást, mindig várva valami addig ismeretlent. Ami aztán nem jött. Tegnap egy bárban voltunk, bárátokkal, vígan. Csocsóztunk és egy lány rám köszönt – néztem balgán.
– Nem ismersz meg?
– Rita miért vágattad le a hajad?

A meccsnek vége lett és beszélgettünk. Az évekről, míg nem találkoztunk, az iskolákról, a szerelmekről. Sok idő telt el így, és már húzott is a fejünk a két üveg Chardonnay – tól, hazaindultunk.
– Taxi?
– Taxi.
– Feljössz?
– Jó ötlet?
– Nincs itthon se Timi se Balázs. Mesélt, hogy nincs minden rendben, Balázs egyre kedvesebb, Ő ennek egyre inkább örül, de hát Timi, mégiscsak a nővére.
– Tudod, hogy tetszettél a koliban?
– Te is csak hát...
– Rita mi lenne, ha megcsókolnálak?
– Ezt végig kell gondolnom. Rágyújtok.

És mosolygott úgy, ahogy mindig szerettem látni. Kedvesen, ellenállhatatlanul. A cigit kivettem a kezéből és megcsókoltam, hosszan. Erre vártunk és most jött el csak. A nappaliban a tévé előtt feküdtünk a földön, boldogan és csak csókoltuk egymást, szenvedéllyel. A ruhadarabok sorban repültek az asztal alá, és mi csak gyönyörködtünk áhított összetartozásunk új élményében. Keze végigsimított egészen és érezte a vágyam keménységét, gyűrűt formálva ujjaiból mozgatta lassan.