Segítség

– Na mond főnök.
– Pistám, megint az emberi oldaladra appellálva kérnélek meg valamire.
– Nem lepsz meg főnök.
– Nos biztos hallottad, Katikánk tegnap elesett a kerékpárral. Nem úti baleset lenne, de mióta elvált minden forintra szüksége van.
– Kinek nem.
– Nos pont ezért kéne a jegyzőkönyvet kicsit retusálva úgy letanuzni, hogy még a bolt előtt történt, így megkapja a teljes fizuját.
– Rendben, majd szólj ha alá kell írni, ja ismersz, kussolok.
– Köszönöm! – tolt elém egy papírt. – Itt kéne. – én voltam a harmadik tanú. A titkárnője és a helyettese után.
– Kész.
– Kösz, de várj még lenne valami.
– Nem hangzik jól. – nevettünk.
– A bokája be van gipszelve. Ellátja magát elmondása szerint.  A hétvégén meg a lánya haza jön és a háztartást rendbe rakja. Az üzemi konyháról kéne neki a kaját beadni munka után... Tudom kerülő, de majd tankolj kannába is a műhelykocsikor. Tudod a frankót vagy nem. – kacsintott, jelezve tud a hó végi sunnyogásainkról, de szemet huny.
– Oké főnök. Remélem nincs más.
– De. Hetente egyszer, kétszer be kéne hozni, meg ha nem végez időben haza is vinni.
– Jó, de remélem ennyi. Ez még az emberségbe belefér.
– Nekem ennyi, de neked is ennyi legyen.
– Ejnye főnök! Olyannak ismersz?
– Olyannak Pistám.
– Lehet, de nem vagyunk egy szinten, meg hát ő már nyugdíj előtt áll, még ha nem is látszik meg rajta.
– Erről beszélek te lókötő... – fogtunk kezet,  a témát lezárva.

Kiderült minimum egy hónap különböző gipszek várnak rá. A kaját beadtam neki.  A konyhán pluszban csomagoltak, legyen reggelire is, de akkor már én is kaptam egy reklámszatyorba hol ezt hol azt.  A második fuvarozása után hazafelé segítettem neki bebicegni. Már indítottam volna a kocsit, de csörgött a mobilom.
– Pista. Restellem, de nem jönne vissza egy pillanatra.
– De megyek Katika.
Már blúzban volt és egy törölközővel letakarva magát. A farmer elég furán látszott a törölköző alatt.
– Baj van?
– Hát igen. Reggel nem gondoltam át az öltözetem és hát a farmer szára nem adja meg magát a  kezemnek. – zavarodott volt ő is meg én is.
– Szólok Mari néninek. – indultam volna a szomszédhoz, de leállított.
– Reggel elment a lányához, este jön csak.