80-as évek 17. rész - Katonaság

Berántottak és ugyanazzal a lendülettel elküldtek az ország túlsó végére. Tartalékos tiszti iskola. Mérnökök lettünk összerántva, hogy kapunk egy harminc napos képzést, és telephelyvezetői beosztásba szétszórnak minket. Katonaságra jellemző, volt köztünk élelmiszeripari mérnök is, ha ő nem fog tudni hozzászólni a teherautókhoz, vagy a tankokhoz, akkor legalább süt egy jó kenyeret. Ami plusz, hogy a rendes állomány is elég kevés és egész szeptemberben amíg megy a kopaszok alapkiképzése, nekünk is be kell segítenünk az ügyeleti szolgálatba, emiatt hétvégi eltáv nuku. Maximum délután 4-től másnap reggel ébresztőig kimenő hétvégente. Akárhogy számoltam nem tudtam ennyi idő alatt hazamenni a kocsiért, akkor maradok a seggemen harminc napig. A többiek.. abban igaza volt apának hogy én voltam köztünk a legfiatalabb, a többiek négy-hat évvel idősebbek, szinte mind családos, soknak volt gyerek is, közös téma szinte alig. Nem volt mit tenni, hasonlóan mint az első katonakorom nagy részében, lementem agyilag egy megfelelően öntözött szobanövény szintjére.
A képzés az megfelelt egy elsőéves kollokviumnak, csuklóból-kisujjból kiráztam. Elkövetkezett az első eltávozás ideje, annyi volt a tervem hogy hazamegyek a kocsiért, és hátha akad valami punci is, mert már kezdett hiányozni. Szombaton vonattal haza, estére érkezek meg. Odahaza gyászos hangulat, speciel anya valamelyik rokona aznap hajnalban hunyt el. Szerette az öreglányt, és most egy házastársi összebújásra van szüksége, szóval akkor ma estére valami mást nőt kell keresnem. Leltár: Bea/Kati? Brrr... akkor Marika? Szenvedés lesz, de megpróbálhatjuk.
Elég késő van, de van bennem valami vicces, egyenruhában megyek, hátha azt hiszik a szomszédok hogy Marika férje jött haza.. Naná, hogy már hálóingben fogad, szemrehányóan hogy se egy levél, se egy képeslap... Atyaég ez levelezésre számított?? Na, inkább mesélj mint anyós. Nem láttam a seprűt az ajtó mellett, akkor mivel mégy a fiatalokhoz? Közben magamban elkezdek röhögni hogy na, anyóst még nem dugtam, most itt az alkalom. Igaz, hogy nem az enyém, de semmi sem lehet tökéletes.
Igen, megvolt az esküvő, a férjével nem feltűnően de kedvesen utálták egymást, úgy csináltak mintha minden a legnagyobb rendben lenne.