Pirkadati múzsa

A tavalyelőtti nyáron szívem hölgyével, Vikivel két gyönyörű hetet töltöttünk Cipruson. Ez a történet mégsem a tizenhárom nap eseményeiről szól, hanem indulásunk napjának hajnaláról. Mindketten nagyon szeretünk utazni, de én általában annyira izgatott vagyok az indulás előtt, hogy képtelen vagyok rendesen aludni. Ez akkor is így történt, bár nem gondoltam volna, hogy a dolog úgy végződhet, amint most leírom nektek.
A vonatunk hajnali ötkor indult Budapestre, de hiába feküdtünk le már este kilenckor, éjjel kettőkor már álmatlanul hevertem az ágyban. Egyfolytában a tervezett elfoglaltságok és az előttünk álló forró éjszakák jártak a fejemben. Gondolataim lassan már csak a különféle erotikus helyzetek körül forogtak – szerszámom igencsak kiemelte alsómat és a vékony selyemtakarót – amikor ismét megtörtént az, ami biztosított afelől, hogy a világ legszerencsésebb fickója vagyok: oldalra pillantottam Vikire, és olyan földöntúli szépségnek láttam Őt, hogy még lélegezni is majdnem elfelejtettem. Mint a középkori festők kissé molett múzsái: a hátán feküdt teljes mezítlenségében, széles csípőjét felém mutatta; egyik lába félig behajtva pihent a másikon, titokba rejtve szemérmét. Jobb tenyere a pocakján, a másik pedig a csípőjén nyugodott. Mintha álmában észrevette volna hirtelen felizgulásomat – mert bizony olyan merevvé váltam, mintha testem minden vére lefelé tódult volna –, és arcára édes mosoly ült. Óvatosan kibújtam az alsómból, és Viki felé fordulva lassú önkielégítésbe kezdtem. Tudom, hogy most sokan közületek azt gondolják: "A fatökű, ahelyett, hogy jól megtöltené a galambot, kiveri mellette a majmot", de ott és akkor nem vett rá a lélek, hogy felébresszem mézédes álmából, vagy esetleg véget vessek annak a gyönyörű pillanatnak. minden porcikáját: vállig érő barna haját, mely most kócosan állt; a szépségtől szinte fénylő arcát és kecses nyakát, telt melleit és hegyes bimbóinak barna udvarát (szépet álmodhatott); becéznivaló hasának sima bőrét; felfelé ívelő csípőjét, melyet behajtott bal lába vezetett vissza a lepedőre, és rejtette sötétségbe combjai közét.
Nem siettem. Enyhén szétnyitottam a lábaimat, hogy kezem kényelmesen mozgathassa bőrömet.