Gyógyszergyári capriccio 5. rész - A négycéges rendezvény

... Minőségirányítási igazgatóként be kéne tartanod a határidőket – korholtam. A nyalást majd a szállóban, a vacsi után megkapod, feltéve, ha előtte oldod alhasi görcseimet. – Adtam neki ultimátumot.  

– Oké akkor csapj a lovácskák közé, szaggassák az aszfaltot, izzon a turbó, mint a pinám! Ha miattad, – mert a nyáladdal nem hűtötted le – égési sérüléseim lesznek hüvely tájékon, vedd úgy, hogy már ki is rúgattalak! – Mondtam Atinak teljes komolysággal.
– Tudod, főnököcském – kezdte Ati – ahhoz azért mások is kellenek!
– Na, ne mond kicsi huszár! – Paskoltam meg arcát. – Jobban fekszem én a górénál, mint te! Ati majdnem árkot fogott a négykarikás hintónkkal, annyira meglepődött. Megköszörülte a torkát, hogy hangot tudjon kicsikarni magából.

– Khrrüüürrmmm. Ez a te bizniszed, de ha a heréim szétrobbannak a bent maradt fehérje , nem lesz kit kirúgatni! Erre a lába közé nyúltam, amitől ismét úgy billegett az autó, úgy cikáztunk az úton, mint ha lenne a sofőr.

– Hát nem olyan bika tökeid vannak, de hidd el, segítek majd neked! – Ígértem meg, amit anélkül is megtettem volna.   
A vacsora dög unalom volt, a hangulatot megölte a poroszos fegyelem, amit nálunk Ati hál’Istennek megszüntetett, de a másik három cégben még az volt az elvárás. Az elsők között mentem fel a szobámba. Atihoz odalépett a vezérigazgató. Reméltem, tartja a pofáját.  
Folyattam magamra hol a hideg, hol a forró vizet. Bőröm ettől ilyen feszes, na meg a rengeteg kenceficétől, amit próbálgatok, tesztelek magamon. Dudorászva léptem be a szobába, de ijedtemben felsikítottam. Ati egy szál álló fasszal feküdt az ágyamon.

– Hát te? Hülye vagy, csak nem forogsz! Bazdmeg, szó szerint becsurgattam, úgy megijesztettél! – Törölni akartam a valóban kicsurgott pár csepp , mire rám szólt.
– Neeee, majd én!  Mint egy elefánt keresztül a szobán, a széket a ruháimmal együtt felborítva, a körömcipőmet a sarokba rúgva. Felháborító volt, mivel a riadtságtól még remegett a térdem, erre durván közelít felém! Az utolsó centiket már térden állva, csúszva tette meg, átkarolta a térdeim, széttolta bokáim és már nyalta is combjaimat, punámat végig.