80-as évek 15. rész - Bocsánatkérés

Végül is úgy nyargaltam el Marikától ahogy nem illett.. mégiscsak bocsánatot kellene kérnem tőle. Hét közepe, kisMarcsi ha itthon volt hétvégén akkor már visszament.. kopp, mert nem. Tátogtam egy sort, akkor vágjunk megint karácsonyi képet, mintha csak erre jártam volna és bekukk hogy nincs-e a itthon kisMarcsi. Igen, igen egész héten itthon lesz, egészen szombatig. De nem egyedül megy akkor el, mert megy vele nagyMarcsi is, és az apja is, sőt ő viszi őket kocsival. Ránéztem nagyMarcsira, hogy akkor ez mi? De nem jelzett semmit mondhatni közömbös volt. Nocsak, nocsak, még csak fel sem izgul arra hogy egy kocsiban lesz a férjével? És hova lesz ez a nagy családi kiruccanás, gondolom a Dunántúlra kisMarcsi új lakhelyére. Apuka és anyuka meg akarja nézni hol fog élni a pici lányuk? Igen az is benne van, de az elsődleges program az az, hogy a következő hétvégén ott lesz kisMarcsi esküvője...
Durrr... most ment ki az agyamban a biztosíték. Mi van? Már pasit is találtál magadnak abban a városban? Nem, nem talált ővele közösen költöznek oda, azért is kaptak lakást. Ööö... akkor várjunk csak, amikor mi eltöltöttünk egész jól egy fél éjszakát, akkor már megvolt a srác, esetleg már a vőlegényed is volt, de legalábbis tudhattatok arról hogy... Igen! Huha...
Meg kellene próbálnom úriembernek látszani, valami nászajándékot azért elég profán dolog lenne felajánlanom, különösen hogy azt sem tudom az ifjú férj kiféle-miféle-keféle... az utolsó az valószínű. De adják tovább nekem az ívet hogy különben is azért tették mostanra az esküvőt, mert kisMarcsinak mostanában van a születésnapja.. na szülinap, akkor illene meghívnom vacsorázni.. de ha már elhívom akkor anyukád ne szomorkodjon idehaza egyedül, menjünk el hármasban, két ilyen szép nő társaságában repülni fog számomra az idő. Oké, akkor péntek este még az enyémek. Hogy mégiscsak tegyek ki magamért, nem idehaza hanem egy várossal odább, telefon, asztalfoglalás a leg-szállodában (szoba nem, azért annyi pénzem nincs).
Pénteken kocsi kívül-belül kisuvickolva két csokor virággal felszerelkezve felügetek a negyedikre. Nem, ez nem én a Feri meg a Bíró Imre, meg nem is munkásszállás és nem is Vica.
NagyMarcsi nyit ajtót, huha! Az a fehér ceruzaszoknya amit már egyszer volt szerencsém rajta megcsodálni (úgy látszik ez a csiniszoknyája csak jeles alkalmakkor veszi elő), fekete fodros blúz az illendőség határáig kigombolva.