Wendy 1. rész

– Időpontom van a személyi asszisztens munkakör betöltésére – szólalt meg a karcsú, hat láb magas nő a recepción. Derékig érő vörös haja hátrakötve, égszínkék szeme csillogott.  
– A nevem Wendy Rose.
– Egy pillanat, Miss Rose – nézett fel mosolyogva a recepciós – egy életvidám fiatal nő – majd felvette a kagylót, és élénken beszélgetett valakivel.
– Mr. Hooks azonnal kijön. Nem ülnél le addig? – nézett a lányra.
Miközben Wendy leült, néhány ideges pillangó repkedett a hasában. Ez volt az első komoly állásinterjú amelyre a közgazdasági mesterképzés, valamint egy korábbi magas szintű informatikai képzés megszerzése után sikerült eljutnia. Sok önéletrajzot benyújtott, de ez volt az első igazi interjú, amelyet felajánlottak neki. Felnézett, amikor egy 45 év körüli, göndör barna hajú és kék szemű, magas, sportos testalkatú férfi lépett be a fogadóterembe a sasorra alatt tökéletes mosollyal.
– Miss Rose, Jonathan Hooks vagyok – mutatkozott be. Wendy úgy hat és fél láb magasságúra becsülte.
– Mr. Hooks – üdvözölte Wendy felállva, és megrázta a felé kinyújtott kezet.
– Gyere velem kérlek – és mutatta az utat.
Wendy követte őt egy dupla ajtón át, amelyen egy nagy sárgaréz tábla jelezte, hogy Jonathan Hooks a Clandestine Group vezérigazgatója.
– Foglalj helyet – mutatott Jonathan a nagy íróasztal előtti egyik székre, ő pedig az asztal mögé ment és leült. – Szeretnél inni valamit? Kávé, tea, egy pohár bor?
– Most semmit, köszönöm – válaszolta Wendy és leült.
– Lenyűgöző az önéletrajzod – mondta Jonathan, kezében egy papírdarabbal, és végignézett rajta. – Elég fiatal vagy még az ilyen teljesítményekhez.
– Ez a javamra vagy ellenem dolgozik? – pillantott rá Wendy.
– Se-se – Jonathan könnyedén mosolygott. – Az érdekel, mennyi munkát tudsz majd elvégezni helyettem. Az életkorod ebből a szempontból lényegtelen. Több programozási nyelvből szereztél képesítést, és közgazdaságtanból osztályelső voltál.
– Így van – bólintott Wendy.
– Mégis egy személyi asszisztensi állásra pályázol – mondta Jonathan. – Nem kevés ez egy kicsit a képzettségedhez?
– Ez attól függ, hogyan határozza meg a személyi asszisztens fogalmát – válaszolta Wendy. – Ha csak olyat keres aki kávét főz, idehozza, és emlékezteti a találkozókra, az kevés lenne.
– Hogyan képzeled el ezt a munkát? – kérdezte Jonathan kíváncsian
– Képzettségemből adódóan egyedülállóan alkalmas vagyok arra, hogy ne csak kávét főzzek és  emlékeztessem az időpontjaira. Több mint képzett vagyok arra is, hogy felmérjem és javaslatokat tegyek arra vonatkozóan, hogyan javíthatja a cég teljes működését és növelheti a jövedelmezőséget – válaszolta Wendy.
– Kifejtenéd ezt egy kicsit alaposabban? – Jonathan kicsit előrehajolt.
– A Clandestine Group egy sokrétű tevékenységű cég, amely egy online társkereső szolgáltatás köré épült fel – kezdett bele Wendy. – De ezt kiterjesztette az üdülőhelyekre és a szállodákra is. Minden olyan vállalkozásra, amely kiegészíti az eredeti, meglévő társkereső webhelyet. Megnéztem a különféle webhelyeit, és úgy gondolom, hogy jobban integrálhatók lennének, hogy a működésük minden aspektusát egymásba táplálják. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezek önálló egységek, amelyek között nincs valódi kapcsolat, vagy csak kissé felületesen. Programozási ismereteim lehetővé tennék, hogy frissítsem és egyszerűsítsem az összes webhelyét úgy, hogy tükrözze a különböző részlegek közötti kapcsolatokat. Továbbá közgazdasági hátterem lehetővé tenné, hogy elemezzem a különböző önállóan létező részlegek erősségeit és gyengeségeit. Módokat a jövedelmezőség növelésére a blokklánc technológia előnyeinek kihasználásával és egy komoly internetes jelenlét kialakításával.
– Akkor miért jelentkezel személyi asszisztensnek? Miért nem pályázol valamelyik pozícióra, amely közvetlenül foglalkozna ezekkel a kérdésekkel?
– Mert személyi asszisztenseként állandó kapcsolatban lennék önnel – válaszolta Wendy. – Képes lennék megkerülni a vállalati bürokrácia rétegeit, így gyorsabban tudna reagálni a változó dinamikájára. Nem az érdekel, hogy csak egy fogaskerék legyek a gépezetben. Én változást szeretnék elérni.
– Mi van azokkal az emberekkel, akik most is ezekkel a dolgokkal foglalkoznak? – faggatta tovább Jonathan.
– Teszik a dolgukat – válaszolta Wendy. – de most nincs felettük senki aki megértené a vállalkozását alkotó különböző részlegek bonyolultságát. Megteszik amit lehet, majd bemutatják eredményeiket és javaslataikat. Én lennék az utolsó szűrő aki mindent megért amit csinálnak. Azt hiszem, felbecsülhetetlen értékűnek találna. Olyan betekintést tudnék nyújtani amit senki más nem. Ez több információt adna, amelyek alapján fontos döntéseket hozhat.
– Nos, ez jól hangzik, de azon tűnődöm, nem harapnál-e nagyobbat, mint amennyit meg tudsz rágni – kétkedett kicsit Jonathan. – Az önéletrajz szerint egyáltalán nincs üzleti tapasztalatod.
– Hat hónapon belül tudni fogja érdemes-e a közelében tartania. A személyi asszisztens funkciót mindenesetre biztosan képes vagyok betölteni.
– A pozíció csak évi 50 000 dollárt fizet az indulásként – jegyezte meg a férfi.
Wendy most határozott volt:  
– Ha úgy gondolja, hogy nem váltam be, hat hónap múlva elengedhet rossz érzések nélkül. De ha úgy látja, hogy az vagyok aminek mondom magam, akkor arra számítok, hogy egy plusz nullát adjon a fizetésemhez. Évi 500 000 dollárt kérek. Részvényopciókkal.
– Nos, ambiciózus vagy, ezt elismerem – nevetett fel Jonathan.
– Ha nem érzem úgy, hogy én vagyok önnek az a kincs ahogy azt most magamról gondolom, akkor hat hónap után önszántamból elmegyek. De ha valóban annak bizonyulok akkor azt várnám, hogy három év után újabb nullát adnak a fizetésemhez – Wendy higgadtan, és rezzenéstelenül állta a férfi tekintetét.
– Nagyon ambiciózus. És hogyan ítélném meg, hogy megéred-e azt, amit magadról gondolsz?
– Ezt önre bízom – válaszolta Wendy. – Ha nem nyilvánvaló, hogy megérdemlem, elvárnám, hogy elengedjenek. Azt hiszem, rá fog jönni, hogy jó befektetés lennék.
– Amit ajánlasz az olyan merész, hogy felkeltetted az érdeklődésemet.
– Köszönöm – mosolygott rá Wendy.
– A személyi asszisztensem nagyjából ugyanazt a funkciót tölti be a feleségemnél is – folytatta Jonathan.
– Ő mit csinál? – kérdezte Wendy.
– Ez egy nagyszerű kérdés – nevetett fel Jonathan. – Azon kívül, hogy sok pénzt költök rá, fogalmam sincs. Meg kell beszélned vele, hogy mire van szüksége tőled, bár az én igényeim lennének mindig a legfontosabbak.
– Szeretnék először találkozni vele, mielőtt beleegyeznék – mondta Wendy egy pillanat múlva.
– Ez valószínűleg nagyon jó ötlet – helyeselt Jonathan kissé meglepetten. – Van kérdésed?
– Mi történt az előző személyi asszisztensével? – kérdezte Wendy. – Vagy én lennék az első?
– A jelek szerint személyiségi konfliktusba keveredtek a feleségemmel. Nem ismerem a részleteket, de nem volt hajlandó folytatni, ha tovább kell foglalkoznia vele is.
– Értem – mondta Wendy.
– Nem foglak becsapni – sóhajtott Jonathan. – Az elmúlt öt évben fél tucat személyi asszisztensem hagyott itt. Nem tartanak ki sokáig.
– A felesége miatt?
– Elsősorban igen – ismerte el Jonathan.
– Eszébe jutott valaha, hogy két személyt vegyen fel, egyet magának, egyet pedig a feleségének? – kérdezte Wendy.
– Igen, de megvan az oka annak, hogy azt szeretném, ha egy személy töltené be mindkét szerepet. – válaszolta Jonathan – Az életünk az... bonyolult, sőt különc. Van egy bizalmi tényező, amely megköveteli, hogy csak egyetlen személy végezheti el mindkettőnk feladatait.
– Világos – mondta Wendy.
– Beszéljünk meg egy találkozót a feleségemmel Verával, aztán meglátjuk, hogy állunk – javasolta Jonathan. – Ha elfogadhatónak találod és úgy érzed, hogy hajlandó lennél vállalni, akkor tovább beszélhetünk, és tisztázzuk a részleteket.
– Ez ésszerűen hangzik.
– Úgy látom, kaliforniai címet használsz. Hol szállsz meg itt?
– A Westin-ben vagyok.
– Csak az interjú miatt jöttél?
– Igen – bólintott Wendy.
– Miért nem cuccolsz át a Destinations szállodánkba? – javasolta Jonathan. – Ott leszel néhány napig és nem kell szállodára költened. Élvezd a szálloda szolgáltatásait, és mi fizetjük a számlát.
– Ez nagyon kedves. Ezt értékelném.
– Ha bárhová szeretnél menni, a szálloda biztosít autót és sofőrt – tette hozzá Jonathan.
– Köszönöm – mondta Wendy.
– Egy perc – Jonathan felvette a telefonját. – Mary, kérlek gyere ide – szólt bele, majd letette.
Szinte azonnal belépett az irodába az apró, vörös hajú nő a recepcióról, széles mosollyal az arcán, a smaragd szemei villogtak. A combközépig érő redős szoknya amelyet viselt, hullámzott a formás lábai körül. Melltartót nem viselt, rubin mellbimbói kiemelkedtek a blúzból.
– Igen?  
– Mary Riley, ő itt Wendy Rose – mutatta be őket Jonathan. – Azt fontolgatom, hogy felveszem a személyi asszisztensi pozícióra.
– Hello – Mary Wendyre mosolygott. – Örülök, hogy végre lesz egy másik vörös hajú is a házban.
– Hello – válaszolta Wendy. Ösztönösen megkedvelte, látva, hogy hozzávetőlegesen egyidős vele.
– Imádni fogod itt – biztosította Mary. – Remek hely a munkavégzéshez, Jonathan pedig nagyszerű főnök.
– Gondoskodj arról, hogy James elvigye Miss Rose-t a Westinbe, hogy kijelentkezzen. Intézz neki egy lakosztályt a Destinations-ben – utasította Jonathan. – Győződj meg arról, hogy megértik: minden kívánságát figyelembe kell venni, és gondoskodniuk kell autóról és sofőrről, ha szüksége van rá.
– Azonnal elintézem – mondta Mary.
– Mary öt éve van velem – magyarázta Jonathan, amikor Mary kiment a szobából. – Ő a recepciósom.
– A két pozíció átfedi egymást? – kérdezte Wendy.
– Talán bizonyos mértékig, bár Mary kezeli az összes hétköznapi részletet, telefonokat, papírmunkát, ütemezést – sorolta Jonathan. – Olyan dolgokat, amelyekkel neked nem kell foglalkoznod. Ezeket ő intézi majd helyetted is, ha szükséges. Én sokat utazok, és próbálok személyesen tájékozódni különböző vállalkozásaink helyzetéről. Kérném a jelenlétedet azokon az utazásokon. Mary itt dolgozik.
– James lent vár –   tért vissza az irodába Mary.
– Hamarosan beszélünk – mondta Jonathan. – Értesítelek, amint megbeszéltem Verával a találkozónk időpontját.
– Köszönöm – mondta Wendy, miközben felállt.
– Ó, még valami. Van útleveled? – kérdezte Jonathan.
– Igen.
– Jó lenne ha mindig magadnál tartanád – javasolta Jonathan. – Soha nem tudom, mikor kell csak úgy hirtelen elindulnom, és berepülni a fél világot.

Wendy régebben már végzett némi kutatást a Clandestine Group-ról, hogy olyan állást keressen, amelyről úgy érezte, hogy megfelelne érdeklődésének és készségeinek. Az inkább egy általános áttekintés volt arról, hogy miről is szól az üzlet. Mivel már berendezkedett a Destinations-beli lakosztályában maradt egy kis ideje. Elővette a laptopját, hogy alaposabban belenézzen a társaságba.
Megtudta, hogy a 27 szállodájuk elsősorban a világ nagyobb városközpontjaiban található.  
A 14 üdülőhely mind a trópusokon helyezkedett el, garantálva a jó időt. Mindegyik 5 csillagos volt, és volt 7 Michelin-csillagos étterem is. A weboldalak csak tájékoztató jellegűek voltak az egyes ingatlanok kapcsolatban, de ez volt a lényeg. Úgy tűnt, hogy a közös vállalati tulajdonon kívül semmilyen átfogó kapcsolat nincs közöttük.
A Clandestine Group valaha online társkereső szolgáltatásként indult, de egy gyors pillantást leszámítva a honlapra, eddig nem igazán foglalkozott vele. Soha nem vett igénybe ilyen szolgáltatást, de tisztában volt azzal, hogy mi az, és hogy alapvetően hogyan működik. Böngészőben megnyitva a kezdőlapot nagyjából olyan volt, mint amire számított, egy rövid bekezdésben leírja, hogyan igyekeztek összekapcsolni azokat akik hozzájuk illő partnereket kerestek, de akiknek fizikailag nem volt erre idejük.  
Egyértelmű volt számára, hogy vagyonosabb tagokat keresnek, ezt a 69 dolláros havi díj tükrözte. A legtöbb hasonló webhely ára havi 29 és 49 dollár között volt.
Amikor megpróbált belépni az oldalra, egy felugró ablakot kapott, amely arra kérte, hogy jelentkezzen be, vagy ha még nem tag, akkor legyen az. Nem volt hajlandó feliratkozni, de látta, hogy van egy vendég-tagság, aminek nincs költsége, egy órán át használható, és korlátozott hozzáféréssel rendelkezik az oldal által szolgáltatásokhoz.
Gyorsan regisztrált az ideiglenes vendég tagságra, és hozzáférhetett a tagok adatbázisához. 5794-en voltak, de a fotók ezen a szinten le voltak tiltva. Láthatta azokat a profilokat, amelyeket a tagok magukról írtak, valamint azokat a preferenciákat, amelyeket a regisztrációkor megadtak. Ebből a többiek megtudhatták mit szeretnek, mit nem, és mit keresnek. Azt is észrevette, hogy egyes tagok profilja alján egy további piros szalagcím is látható „Felnőtt szórakozás” felirattal. A linkre kattintva „Hozzáférése korlátozott” hibaüzenetet kapott.
A Destination éttermében vacsorázva számos azonnali javaslatra gondolt, ha végül elfogadná az állást. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy felajánlják, de fenntartásai voltak azzal kapcsolatban, hogy két úrnak kell szolgálnia. Amikor visszaért a szobájába, Jonathan üzenete érkezett, hogy a feleségével való találkozót másnapra tervezték, ebédre. Menjen le a földszintre, és egy autó majd elviszi.

Annak ellenére, hogy nem hozott sok ruhát, megpróbált minden eshetőséget lefedni, és végül egy nadrág és egy blúz mellett döntött. Nem akart szexuálisan túlságosan vonzónak tűnni amikor Jonathan felesége interjút készít vele, ellentétben azzal, amikor Jonathan-hoz ment, ahol egy szoknyát viselt, amely éppen a térde fölé ért, megmutatva hosszú, karcsú lábait, és egy hosszú ujjú blúzt, amely éppen elég áttetsző volt ahhoz, hogy csipkés félmelltartója alig látszott alatta. Mindig lapos cipőt hordott, miután megtanulta, hogy az embereket, különösen a férfiakat, megfélemlíti egy magas nő, és nem akart magasabbnak tűnni, mint amilyen.
Meglepődött, amikor kihajtottak a városból. Néhány perc múlva befordultak egy útra, aztán egy nagy kovácsoltvas kapun át egy birtokra, amelyet egy nagy fal szegélyezett. Az út ezután egy fasoron át kanyargott. Először látta meg a nagy házat. Három emelet acélból és füstüvegből. Beálltak egy nagy porta alá, ahol egy nagydarab, fekete férfi fogadta az autót, és kinyitotta neki az ajtót.
– Üdvözöljük, Miss Rose – mondta zengő basszushangon, határozott francia akcentussal. – A nevem René. Mrs. Hooks várja önt.
– Köszönöm – mondta Wendy értetlenül.
Wendy követte Renét a házon keresztül, és észrevette a dekoráció elegáns modernségét és a falakat ékesítő, szinte pornográf festményeket. A ház hátsó oldalán kilépve amőba formájú úszómedencét látott az egyik végén sziklavízeséssel. A medence másik oldalán volt egy jókora medenceház is. Belépve a medenceházba a füstüveg tolóajtón keresztül az egyik oldalon egy nagy, nyitott konyhát látott. A többi nagy helyet kényelmes rattan bútorok foglalták el, trópusi mintával. A nyitott konyhával szemközti fal közepén egy nagy kandalló, mindkét oldalán dupla ajtókkal.
Wendy követte Renét a kandallótól balra lévő dupla ajtón át, és egy nagyon kényelmes, fényűző öltözőben találta magát, egy nagy kanapéval és egy pár plüss székkel. Szemben, egy alacsony dohányzóasztalt és egy nyitott gardróbot látott. A jobb oldali falon, a szoba belsejében egy matt-üveg ajtó mellett volt egy asztal, rajta egy halom törölköző.
– Mrs. Hooks várja önt a szaunában – mutatott René a matt-üveg ajtóra.

Wendy döbbenten állt, amikor René otthagyta. Interjú a szaunában? „Ez rendkívül furcsa” – gondolta. Sóhajtva levetkőzött, ruháit a nyitott szekrénybe akasztotta. Érezte, hogy nagy, sápadt mellbimbói csomókká keményednek, ahogy felemelte az egyik törölközőt az asztalról, és döbbenten konstatálta, hogy az alig több egy kéztörlőnél, nyilvánvalóan arra való, hogy leüljön rá, nem pedig arra, hogy eltakarja magát.
Mély lélegzetet vett, bekopogott az ajtón, majd belépett, amikor nem hallott választ.
– Mrs. Hooks? – mondta, miközben belépett a fülkébe. Azonnal érezte a felforrósodott levegőt, és gyorsan becsukta maga mögött az ajtót, majd megfordult, és egy kis, szőke hajú, szürke szemű nőt pillantott meg, aki a felső padon ül vele szemben, lábai feltéve a pad szélére, alkarja a térdére támaszkodik.
– Biztosan te vagy Wendy – üdvözölte mosolyogva a nő. – Vera vagyok. Foglalj helyet – és a vele szemben lévő padra mutatott.
Wendy nagyon öntudatos volt, amikor leült a törölközőre, amit magával hozott, nagyon is tisztában volt Vera meztelenségével, a nő melleit apró, sötét mellbimbók ékesítették. Simára borotvált kagylós puncijának duzzadt külső ajkai szétnyíltak, felfedve a csillogó rózsaszín belsőt, valamint a finom belső ajkait és a csikló apró gombját. Egyetlen mozdulatot sem tett, hogy becsukja a lábát vagy eltakarja magát.
– Azt hiszem, ezt eléggé furcsa találkozási helynek találod – szólalt meg Vera.
– Nagyon – értett egyet Wendy.
– Sokat megtudhatsz az emberről, ha elveszed az identitását, és meztelenül hagyod a világban, szó szerint és átvitt értelemben is – mondta Vera. – Ez kényelmetlen neked?
– Egy kicsit, igen. Ez furcsa – válaszolta Wendy.
– Mindig is olyan mellekre vágytam, mint a tied – mondta Vera, miközben Wendy telt, C-méretű kebleit bámulta a nagy, sápadt mellbimbóikkal. – Ezeket kaptam helyette. – Megfogta a mellét, és megcsípte apró, sötét mellbimbóit.
– Mindig is azt hittem, hogy könnyebb lenne a helyzetem, ha az enyém egy kicsit kisebb lenne – mondta Wendy. – Túl sokan beszélnek a melleimhez.
– El tudom képzelni. Még mindig el kell viselnem, hogy kislányként kezeljenek. Az öt láb magas nőt nem veszik túl komolyan.
– Nem lehet rosszabb annál, mint ha úgy bánnak veled, mint egy korccsal – nevetett Wendy. – Meg kellene próbálnod a hat láb magasságot.
– Szerintem egyszerűen gyönyörű vagy – mondta Vera sóhajtva. – Olyan szép, hosszú a hajad.
– Mindennek megvan az ára. Rendkívül sok időt kell eltöltenem, hogy jól nézzen ki. Többször ellenálltam a késztetésnek, hogy levágjam az egészet, mint amennyit meg tudnék számolni.
– Tehát az új személyi asszisztensünk szeretnél lenni.  
– Gondolkozom rajta, igen – bólintott Wendy.
– De hezitálsz, mert tudod, hogy jó néhányat elhasználtunk már, és aggódsz, mi lesz, ha két urat kell szolgálnod – mondta Vera mosolyogva. – Nincs olyan dolog, amiről Jonathan és én ne beszélnénk. Van a közös életünk és a külön életünk, de mindent megosztunk.
– Igen, a helyzet aggaszt – értett egyet Wendy.
– Mit mondhatok, ami segít, hogy dönteni tudj? – kérdezte Vera.
– Miért gondolja, hogy úgy fogyasztod az asszisztenseket, ahogyan? – kérdezte Wendy.
– Tudnod kell, hogy sokat gondolkodtam ezen, és megbeszéltem Jonathannal is – Vera kivárt egy pillanatig. – Tudom, hogy ez végül is miattam van. Éreztem, hogy az elődeid nem voltak diszkrétek, és nem volt jó az ítélőképességük. Bebizonyosodott, hogy képtelenek visszatartani a késztetésüket attól, hogy beavatkozzanak a PA-ként vállalt kötelezettségeikbe.
– Nem vagyok benne biztos, hogy értem – mondta Wendy.
– A PA-nak nem kell mindennel egyetértenie, amit a munkáltatója tesz, de tiszteletben kell tartania, hogy ez nem is az ő dolga – válaszolta Vera. – Ha valamit úgy látnak, hogy azt nem tudják elviselni, akkor távozniuk kell, nem pedig az ötleteiket ráerőltetni olyan helyzetekre, ahol nem szívesen látják őket.
– Egyetértek – mondta Wendy egy pillanat múlva.
– Dióhéjban ez volt a probléma. Ahogy nőtt az ismertség, úgy nőtt az esély téves feltételezésekre is.
– Látom, hogyan történhetett ez meg. Nem mondhatom, hogy valaha is eszembe jutott volna ilyesmi. Az érdekel, hogy a végzettségemet felhasználjam valaminek a létrehozására.
– Jonathan szerint a gazdagság is része ennek – vetette közbe Vera.
– Igen – válaszolta Wendy. – Vannak vágyaim és igényeim. Én is szeretném, ha megbecsülnének. Semmi nem fejezi ki ezt jobban a társadalmunkban, mint a pénz.
– Elfogadható – mondta Vera.
– Szándékosan olyan munkát kerestem amely lehetővé teszi számomra, hogy változást érjek el. – magyarázta Wendy – Felajánlottak interjúkat bevezetett cégeknél jó fizetés mellett, de nem jelent számomra kihívást a létező helyzet fenntartása, amit az ilyen típusú munkák jelentenek. Dolgozni szeretnék valahol, valakinek, aki fejlődni akar. Változást elérni.
– És a Clandestine-t választottad? – nézett rá kutató tekintettel Vera.
– Igen – válaszolta Wendy. – Nagyon sok kiaknázatlan lehetőség rejlik abban, amit Clandestine csinál. Úgy gondolom, hogy valódi változást tudok elérni.
– Mint például? – kérdezte Vera.
– Elnézést kell kérnem, hogy ezt most magamban tartom – pirult el Wendy.
– Nem kellett volna megkérdeznem – ismerte el Vera. – De mesélj valamit magadról. Azt hiszem, 24 éves vagy, és nem vagy házas. Nincsenek barátok vagy barátnők?
– Nincsenek – válaszolta Wendy a fejét csóválva. – Belevetettem magam a tanulásba. Ennek kellett az első helyen lennie, hogy soha ne kelljen senkitől függenem.
– Mindannyian függünk valakitől – szúrta közbe Vera.
– A szüleim egy balesetben haltak meg, amikor éppen elkezdtem az egyetemet – magyarázta Wendy. – Mindig is tőlük függtem mindenben, szeretetben, támogatásban. Aztán hirtelen eltűntek, és egyedül maradtam csak magamra számíthattam. A világ legfélelmetesebb érzése volt ráébredni, mennyire vagyok. Úgy döntöttem, hogy soha többé nem akarok így érezni, ezért gondoskodtam arról, hogy megtanuljak vigyázni magamra.
– Ez borzasztóan és magányosan hangzik – mondta Vera. – Nem szereted a fiúkat vagy a lányokat?
– Dehogynem, de nem engedhettem meg magamnak, hogy többek legyenek, mint egy pillanatnyi elterelés – válaszolta Wendy. – Meg kell bizonyosodnom arról, hogy anyagilag biztonságban vagyok, mielőtt megengedném azt a luxust, hogy bármi másra gondoljak.
– Megértem –   Vera rámosolygott. – Ezüstkanállal a számban nőttem fel, így soha nem kellett ilyeneken gondolkodnom. Csodálom a kitartásod és az elszántságod. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Mi zavar még abban, hogy elfogadd az állást?
– Kényelmetlen a gondolat, hogy közéd és a férjed közé kerülhetek.
– Kár, mert szerintem nagyon szórakoztató lenne – mondta Vera, majd kitört belőle a nevetés. – Sajnálom, kissé perverz humorérzékem van. Észrevetted véletlenül a ház falán lévő műalkotásokat?
– Igen – válaszolta Wendy. – Eléggé... provokatív.
– Tetszett?
– Igen – válaszolta Wendy. – Ki választotta ki?
– Én voltam – ismerte be Vera. – De úgy nézel ki, mint aki mindjárt elájul.
– Nagyon meleg van itt – mondta Wendy, miközben nagyon könnyűnek érezte a fejét.
– Menjünk ki innen, ebédeljünk – javasolta Vera, és lecsúszott a padról.
Wendy hálásan követte Verát a szaunából és megkönnyebbülten fellélegezett, amikor megérezte az öltöző hűvösebb levegőjét.
– Gyere, csatlakozz hozzám – invitálta Vera. Belépett a nagy, nyitott zuhanyzóba, és beindította a vizet. – Uramatyám, te tényleg magas vagy – nevetett fel, amikor Wendy belépett vele a zuhany alá.
Wendy folyton azon meditált milyen furcsa az egész helyzet, amíg gyorsan leöblítettek a hideg vízben, majd kimentek a zuhany alól, Vera pedig átnyújtotta neki az egyik kis törölközőt az asztalról.
– Ne fáradj – mondta Vera, amikor meglátta, hogy Wendy a ruhái felé tart. – Csak mi vagyunk itthon, és én soha nem vesződök a ruhákkal a házban.
– Mi a helyzet az alkalmazottakkal? – kérdezte döbbenten Wendy.
– Még egyszer sem nem panaszkodtak – mondta könnyedén Vera, miközben kinyitotta az ajtót, hogy kilépjen az öltözőből.
Wendy hitetlenkedve csóválta a fejét, majd követte őt, és megtorpant, amikor meglátta Renét, és egy másik fekete férfit, aki teljesen fehér ruhát viselt a nyitott konyhában.
– Köszönöm, René – Vera leült a neki kihúzott székre a nyitott konyha előtti asztalnál.
Wendy úgy érezte, hogy lángol az arca, amikor René helyet neki, nagy, sápadt mellbimbói pedig kemény csomókba merevedtek ahogy leült.
– Cézár saláta grillezett homárral és királyrákkal – magyarázta a fehérbe öltözött férfi jamaicai akcentussal, és két-két nagy tálat tett az asztalra mindegyikük elé.
– Csodálatosan néz ki, Reggae – Vera Wendyre mosolygott. – Reggae-t a jamaicai Negrilben lévő Hedonism II-ben találtuk, amikor ott voltunk nyaralni. Csodálatosan tehetséges, és tud főzni is. Milyen ajánlotok ehhez?
– Az Új-Zéland-i Awatere Valley Astrolabe sauvignon blanc – válaszolta Reggae. – Citromhéj, limelevél, maracuja, zöld tea és szárított tárkony illatjegyek. Tökéletes lenne ehhez az étkezéshez.
– Ez biztatóan hangzik – mondta Vera mosolyogva.
– Nagyon finom –   Wendy megkóstolta a salátáját.
– Szeretem az egyszerű ételeket – mondta Vera. – És egészséges. Nincs hús, biotermék, nem tenyésztett tenger gyümölcsei.
– Valóban csodálatos otthonod van – mondta Wendy sóhajtva. – Bár nem hiszem el, hogy meztelenül ülök az ebédnél.
– Felszabadító, nem?
– Igen, furcsa módon az – nevetett rá Wendy.
– Ez lenne az, Mrs. Hooks – mondta Reggae, miközben az asztalhoz lépett egy üveg borral és két borospohárral. – Nagyon érdekel, hogy tetszik-e – gyorsan kinyitotta az üveget, majd két ujjnyit az egyik pohárba öntött és odaadta neki.
– Finom illata van, Reggae – Vera megforgatta a pohárban, és beleszippantott egyet. – És nagyon finom – mondta, miután megkóstolta. – Megint túlszárnyaltad magad.
– Érted bármit, Mrs. Hooks – mondta Reggae, miközben kitöltötte a poharát, majd a másikat Wendynek.
– Köszönöm – bólintott Vera, mire szélesen elmosolyodott, és megfordult, hogy távozzon.  
– Egészségedre! – és Wendy felé nyújtotta a poharát.
– Üdv, és köszönöm – viszonozta Wendy. – Ó, istenem, ez egyszerűen csodálatos. – kiáltott fel, miután megkóstolta.
– Szóval, van még valami kérdésed, mielőtt belekezdek? – kérdezte Vera.
– Most megint megleptél. Olyan jó munkát végeztél ahogy megnyugtattál és ellazultam, pedig teljesen meztelen vagyok.
– Szeretném azt hinni, hogy tanultam a korábbi PA-k hibáiból. Szeretnék biztos lenni abban, hogy ezúttal a megfelelő személyt fogjuk felvenni, és hogy Te valóban kompatibilis vagy azzal, amilyenek vagyunk.
– Oké – mondta Wendy. – Ha megkérdezném az előző PA-kat, hogy miért mentek el, mit mondanának?
– Jonathan említette, hogy bátor vagy – nevetett Vera.
– Biztos akarok lenni abban, hogy olyan emberek vagytok, akikkel együtt szeretnék dolgozni – mondta Wendy. – Bárhol is dolgozom, azt tervezem, hogy mindent beleadok abba, amit csinálok. Nem akarom elpazarolni ezt az energiámat.
– Milyen emberekkel nem szeretnél együtt dolgozni? – kérdezte Vera.
– Becstelen emberekkel – válaszolta Wendy. – Különösen utálom a hazugokat. Van ez a dolog, amikor megpróbálok mindenkivel ugyanúgy bánni, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak, ha a helyzet fordított lenne. Olyan emberekkel akarok dolgozni, akik ugyanígy éreznek, akik minden emberre az alapszintű tiszteletből tekintenek, amíg nincs okuk máshogyan kezelni.
– Szeretném azt hinni, hogy az imént leírtál engem és Jonathant – mondta Vera. – A pénzbe születtem, és soha nem kellett nagyon keményen próbálkoznom, hogy jól teljesítsek az iskolában. Csaláshoz vagy hazugsághoz soha nem kellett folyamodnom ahhoz, hogy megszerezzem azt, amit akartam. Jonathan az élvezetek szemüvegén keresztül látja az életet, és meg akarja osztani ezt az örömet bárkivel és mindenkivel. Azt hiszem, ezért volt olyan nagy a sikere az üzleti életben. Jó ösztöne van ahhoz, ami boldoggá teszi az embereket, és mindig olyan helyzetet próbál teremteni, amelyben a boldogság a természetes eredmény.
– Úgy tűnik, nagyon szereted – szögezte le meghatottan Wendy.
– Nincsenek szavak, amelyek leírhatnák Jonathan iránti szerelmem mélységét.
– Mrs. Hooks – René lépett az asztalhoz és egy mobiltelefont nyújtott át. – Mr. Hooks.
– Helló, Jonathan – szólt bele Vera Wendy-re mosolyogva. – Igen, éppen ebédelünk. Nagyon kedves. Azt hiszem, ő az, akit keresünk, de még nem vagyok benne biztos, hogy ő is így gondolja. Az önmagába vetett bizalma inspiráló. Igen, azt hiszem, ezt még meg kell beszélnünk. Bebizonyosodott, hogy ez a forrása a többiekkel kapcsolatos összes problémánknak. Én is szeretlek. Viszlát vacsorára. Köszönöm, René – és felé nyújtotta a telefont, hogy vigye el.
– Feltettél egy kérdést, amire még nem válaszoltam – mondta Vera. – Elődeid szerint mi volt az oka annak, hogy távoztak? Azt mondanák, hogy ez bizonyos értelemben erkölcsi kérdés.
– Erkölcsi? – mondta Wendy értetlen arccal. – Hogyan jön ide az erkölcs?
– Jonathan és én határozzuk meg, hogy mi a hedonista – magyarázta Vera. – Mondtam már, hogy Jonathan az élvezet szemüvegén keresztül látja az életet. Nos, a hedonizmus az örömszerzés és az érzéki önkényeztetés. Nem vagyunk monogámok.
– Ó! – zihálta Wendy elkerekedett szemekkel.
– Ez sért téged? – kérdezte Vera.
– Nem – válaszolta Wendy a fejét csóválva. – Senkinek nincs joga megmondani, hogyan éld az életed. Ha boldog vagy, akkor az senkire nem tartozik.
– Látod, soha nem volt ilyen beszélgetésem egyik előddel sem – magyarázta Vera. – Idővel megtanulták, hogyan éltük az életünket, és végül velünk együtt részt vettek benne.
– Értem – mondta Wendy halkan, döbbenten. – Tehát, ha elvállalom ezt a munkát, elvárjátok tőlem is?  
– Egyáltalán nem – mondta nagyon határozottan Vera. – és tőlük sem vártuk el. A dolgok úgy alakultak ahogyan, az ő kérésükre, nem a mi csábításunkra. Soha! De mi sem szegtük kedvüket. Ilyenek vagyunk. Élvezzük az érzéki és szexuális interakciókat az emberekkel. Jonathan pedig nagyon jóképű férfi. Azt hiszem, nem is tud ellenállni egy nőnek, aki őt akarja, és még nem találkozott azzal a nővel, akit őt nem akarta.
– Akkor miért volt probléma az erkölcs? – kérdezte Wendy.
– Elfelejtették, kik ők – válaszolta Vera. – Azt feltételezték, hogy mivel velünk együtt vesznek részt az örömeinkben, ez felruházza őket bizonyos jogokkal, hogy az örömökön kívül is próbálják befolyásolni, hogyan bánunk velük. Ez maró hatásúnak bizonyult a velük való általános kapcsolatunkra.
– Soha nem engedtem, hogy a magánéletem beavatkozzon a munkámba – mondta Wendy. – Úgy hangzik, mintha ők ezt tették volna.
– Nem akarok lekezelőnek tűnni, de egyszerűen elfelejtették a helyüket. – mondta Vera.
– Igen, látom, hogyan történhetett ez meg – mondta Wendy. – De ez nem történne meg velem.
– Miért nem?
– Soha nem volt barátom, úgyhogy soha nem kevertem össze a szexet és az érzelmeket – válaszolta Wendy. – Ez csak szex.
– De mi a helyzet a pillanatnyi érzelmekkel? – kérdezte Vera.
– Ez minden, a pillanat – válaszolta Wendy. – Láttam, ahogy a barátaim lefeküdtek valakivel, aztán kiborultak, amikor csak ennyi volt. Valójában ez tönkretette a pillanatot számukra, mert azt hitték, hogy ez valami más. Ha jellemhibám van, az az, hogy nincs romantikus részleg a testemben. Ami a magánéletemet illeti, nagyjából az „itt és most”-ban élek.
– Tudod, tökéletes lennél a munkára – foglalta össze röviden Vera. – Remélem, elfogadod, és csatlakozol hozzánk.
– Azt hiszem, én is szeretném – bólintott Wendy. – Teljesen őrült, az egész, de azt hiszem, ez egyszerűen tökéletes lenne számomra.
– Jonathan örülni fog – mondta Vera. – Nem bánod, ha elmondom neki, amikor hazaér?
– Nem – válaszolta Wendy. – Mit tennék érted, mint a PA-d?
– Nagyon keveset ahhoz a munkához képest, amelyet Jonathan-ért fogsz végezni – biztosította Vera. – Hetente kétszer-háromszor járok különféle jótékonysági rendezvényekre, és szívesen vásárolok. Szükségem lesz arra, hogy megbizonyosodj arról, felkészültem, ismerem a megfelelő embereket, akikkel beszélni kell, és a mondanivalót. Olyan homályossá válik néha számomra az egész.
– Van még valami, amit tudnom kell? – kérdezte Wendy.
– Ami azt illeti, igen, van – mondta Vera. – Amit látsz és hallasz, amikor velem vagy, az szigorúan köztünk marad. Ide tartozik Jonathan is. Ugyanez fordítva is megy. Nem vagy kém. Jonathan és én nagyjából mindent megosztunk, szóval bármit, amit el akarunk mondani egymásnak a napunkról, megtesszük. Egyikünknek sem kell, hogy valaki más megtegye helyettünk.
– Fogalmad sincs, mennyire megkönnyebbültem, hogy ezt hallom – mondta Wendy. – Az aggaszt engem ebben az egész elrendezésben, hogy közöttetek rekedhetek.
– Biztosíthatlak arról, hogy ha valaha is középen ragadsz velem és Jonathannal, akkor imádni fogod – mondta Vera, és felkacagott. – Még egy dolog, és a te belátásodra bízom. Ha idejössz hozzám, amíg csak mi és a háztartási alkalmazottak vagyunk itthon, jobban szeretem, ha így találkozunk.
– Meztelenül? – kérdezte Wendy tágra nyílt szemekkel.
– Igen – válaszolta Vera. – Mint mondtam, ez elősegíti a nyitottságot és az őszinteséget. Emellett tényleg azt gondolom, hogy gyönyörű vagy, és szeretlek ilyennek látni. Remélem nem sértődsz meg. Egyes nőket zavarna, ha egy másik nő nyíltan szemügyre veszi őket.
– Nem vagyok megsértődve.
– Voltál már együtt nővel? – kérdezte Vera. – Kérlek mondd meg nyugodtan ha ez nem az én dolgom.
Wendy érezte, hogy az arca kipirul, és a mellbimbói csomókba csavarodnak.
– Igen – válaszolta pár pillanat múlva.
– Igen? Csak igen? – kérdezte Vera nevetve.
– Egy éve a főiskolán volt egy szobatársam. Mindketten nagy nyomás alatt voltunk, és mindketten elhatároztuk, hogy osztályelsők leszünk. Remek módszer volt a nyomás enyhítésére.
– És azóta? – faggatta Vera.
– Néha. Mint a srácoknál. Ha a helyzet és az időzítés megfelelő volt.
– Férfiakat vagy nőket preferálsz? – kérdezte Vera.
– Férfiakat – válaszolta Wendy.
– Én is. A nők csodálatosak, de a vibrátor nem farok.
– Nem, nem az – értett egyet Wendy nevetve. – bár néha jobb a semminél.
– Egy nap meg kell mutatnom a gyűjteményemet – mondta Vera. – Nyithatnék saját vibrátor-múzeumot.
– Talán mennem kellene – mondta Wendy. – Ez nagyon szép volt, de nem akarom pazarolni az idődet. Biztos vagyok benne, hogy van dolgod.
– Biztosíthatom, semmi sem olyan szép, mint veled tölteni ezt az időt – mondta Vera. – De sokat leszünk még együtt, és már nagyon várom.
– Én is – mondta Wendy. – Lehet, hogy ez életem legfurcsább napja, de egyben az egyik legélvezetesebb is.
Wendy feje zúgott, miközben visszatért a szállodába. Még mindig meglepődött azon, amit Veráról és Jonathanról megtudott, de rájött, hogy ez csak felkelti az érdeklődését, és arra készteti, hogy velük dolgozzon. Annyira különcök! Nem tudta elhinni, hogy Vera milyen könnyen piszkálta ki belőle: élvezi a nőkkel való szexet is. Már-már azt hitte, hogy Vera megkörnyékezi, és félig abban reménykedett, hogy megteszi. Még mindig látta, ahogy a kövér puncija szétterült, rózsaszínesen csillogott, és azon töprengett, milyen íze lesz.

Másnap reggel Wendy telefonhívást kapott Jonathantól. Meghívta őt az irodába, hogy véglegesítsék a részleteket és munkába állhasson.  
Körülbelül egy órába telt, de végül megállapodtak egy hat hónapra szóló, kölcsönösen felbontható szerződésben. Ekkor vagy tízszeres emelést és az összes részvény 1%-ának megfelelő részvényopciót kap, vagy lemond. További juttatásként Jonathan felajánlotta neki a Destinations-béli lakosztályát a szerződés hat hónapos időtartamára, valamint egy céges autót és egy sofőrt bocsátott a rendelkezésére.  
Ezenkívül megállapodtak a vállalatnál általános tegeződésben is. Utána Jonathan irodájában ültek.
– Nagyon komoly benyomást tettél Verára.  
– Kedveltem őt – mondta Wendy. – Teljesen más mint akikkel eddig találkoztam.
– Én is így érzem – értett egyet Jonathan. – És most már tudod a titkunkat. Hogyan értékeled a hallottakat?
– Mindennél érdekesebbnek találom. Mindig is a szokatlanhoz vonzódtam, és azt mondanám, hogy te és Vera nagyjából olyan különösek vagytok, mint amilyenre gondoltam.
– Van egy követelményem a recepciósommal és a PA-val szemben – mondta Jonathan. – Kérem, ne értsd félre.
– Mi az? – kérdezte Wendy.
– Ez inkább öltözködési kérés. Rövid szoknya, legfeljebb combközépig, és semmiféle alsónemű.
– Te legalább nem meztelenül akarsz, mint Vera – nevetett fel Wendy.
– Ó, de igen, csak ez itt egyszerűen nem praktikus – vigyorgott Jonathan. – Nagyon sokan jönnek-mennek napközben. Nem értenék.
– Azt hiszem, ezzel együtt tudok élni. Hol kezdjek?
– Tölts el pár napot Maryvel – javasolta Jonathan. – Megmutatja, hogyan csináljuk a dolgokat az ő oldaláról, aztán onnan folytatjuk. Ha bármiben szükségem van rád, felhívlak. Maradt még kérdés?
– Egy – válaszolta Wendy. – Tegnap megnéztem az ingatlanokhoz kapcsolódó különféle weboldalakat, hogy lássam, mit lehetne tenni a produktívabbá tételük érdekében. Problémám volt a társkereső oldallal, mert nincs tagságom és az „Ideiglenes Vendég” tagság nagyon kevés hozzáférést biztosít.
– Mindjárt elintézem. – felvette a telefont. – Mary, kérlek, hozz létre egy életre szóló fiókot a társkereső webhelyen Wendy számára. Meg fogom kérdezni. Mit akarsz felhasználói névnek?
– LADY GODIVA* – válaszolta Wendy, és jót mulatott a vigyoron, ami a férfi arcára gyűrődött, miközben ezt közvetítette Marynek.
– Kérd meg Maryt, hogy vigyen el a személyzetishez. Adjon belépőt az épülethez, telefont, e-mailt, és hasonlókat – mondta Jonathan. – Itt leszek, ha kérdésed van.

Úgy tűnt, hogy a nap felgyorsul, és mielőtt észrevette volna, már öt óra felé járt. Mary abszolút rendes volt, vidáman segített neki akklimatizálódni és beilleszkedni, másolatot készített neki Jonathan következő heti menetrendjéről, majd elmagyarázta, mit tud az egyes találkozókról. Bluetooth-on klónozta a telefon névjegyeit, hogy Wendy megkapja azokat.
– Gyorsan tanulsz – mondta neki Mary, amikor végeztek, és Wendy készen volt a Kaliforniából származó holmi szállítási utasításainak továbbításával.
– Megkönnyítetted a dolgomat – mondta Wendy. – Nagyra értékelem.
– Te is megkönnyíted az életem – biztosította Mary. – Te új vagy a városban. Van valami vacsoraterved?
– Nincs. Épp a szálloda éttermébe indultam. Miért nem csatlakozol hozzám? A számlámat a következő hat hónapban átveszi a cég. Én fizetek.
– Jövök! – helyeselt azonnal Mary.
Miközben a szállodába érkeztek Mary végig megállás nélkül beszélt. A munkán kívül éppolyan élénk volt, mint az íróasztala mögött. A vidámság mosolygó mintaképe.
– Nem olyan vagy, mint a többi lány aki előtted itt járt – jegyezte meg Mary, miközben a kortyolgatva várták a vacsorájukat.
– Ezt hogy érted? – kérdezte Wendy.
– Túlságosan elteltek önmagukkal – válaszolta Mary. – Nem tetszett, ahogy lenéztek, mert én csak Jonathan recepciósa voltam, ők pedig PA-k.
– Nem vették észre, hogy te tetted lehetővé a munkájukat? – kérdezte Wendy. – Nélküled, hogy végezném a munkámat, egész nap telefonálnék és papírmunkát csinálnék.
– Szerintem azért is nehezteltek rám, mert olyan régóta vagyok Jonathannel. Remek főnök, és a juttatások hihetetlenek.
– Milyen juttatások?
– Nevetni fogsz – Mary elvörösödött.
– Megígérem, hogy nem – mondta Wendy.
– Nos, az első dolgom minden nap, amikor Jonathan megérkezik, az az, hogy leszívom a farkát – vallotta be Mary.
Wendy rámeredt. – Ezt most komolyan mondod?
– Teljesen. Remek farka van, nyolc hüvelyk. Általában olyan íze van, mint Verának – egyszerűen imádom-, de néha más nőt is érzek rajta. Mindenesetre minden reggel kapok egy jó falat spermiumot. Egyszerűen imádom azt a cuccot.
– Mit gondoltak erről a többiek?
– Irigyek voltak – kuncogott Mary. – Úgy tekintettek a vele való szexre, mint lehetőségre, hogy jobban befészkelhessék magukat. Nem vették észre, hogy ez nála nem jelent semmit. Hülye kis libák. Régebben szerettem az arcukba lihegni amikor megérkeztek, hogy érezzék az illatát a leheletemben. Csomóba csavarta volna a bugyijukat, de nem volt rajtuk. Néha Jonathan az íróasztalán dugta meg őket. Azt hitték, ez többet is jelent. Végtelenül felzaklatta őket, amikor behívott az irodába, miközben az asztalán feküdtek.
– Nem volt gondod ezzel? – Wendy megdöbbent azon, hogy Mary mennyire lezser.
– Miért lenne? – kérdezte Mary. – Remek munkám van, és szeretem is csinálni. Ha meg akarja dugni őket vagy bárki mást, miért érdekelne?
– Soha nem hallottam még ilyen munkáról és munkakörnyezetről.
– Valószínűleg egy sincs. Teljesen őrült, de imádom. Mindig történik valami forró és kanos. Ha még nem tudnád, megőrülök a szexért.
– Bevallom, támadt egy ilyen érzésem – nevetett fel Wendy.
– És mi van veled? – kérdezte Mary. – Elképesztően szép vagy és szexi. Miért nincs pasid vagy férjed?
– Eddig a tanulásra koncentráltam, most pedig a karrierem beindítására – válaszolta Wendy. – Egy pasi ebben csak akadályozna. Egyszer talán, de jelenleg más prioritásaim vannak. Neked miért nincs pasid?
– Egyszerű. Egyetlen srác nem tudna boldoggá tenni. Nem úgy, ahogy én szeretném – csóválta a fejét Mary. – Imádom a változatosságot, és sok mindent. És szeretem a nőket is. Találnom kell egy olyan srácot, mint Jonathan, aki nem bánja, ha megoszt másokkal.
– Nem lenne könnyű – sóhajtott Wendy.
– Szerintem tökéletes kapcsolata van Verával.
– Elég szokatlan, de úgy látom, hogy náluk működik
– Azt hiszem, lassan haza kéne mennem – készülődött Mary. – Későre jár, és biztos vagyok benne, hogy téged is megviselt a mai nap.
– Én is kezdem érezni – értett egyet Wendy. – Annyira izgalmas volt az egész.
– Nos, azt már tudom, hogy nagyszerű lesz veled dolgozni, és jó leszel az üzletben – mondta Mary. – Jonathan azt mondta Verának, hogy korlátlan felfelé irányuló potenciál van benned.
Wendy meglepődött – Ezt mondta?
– Igen, és nem hiszem, hogy csak a testedről beszélt.
– Nem fogják azt mondani, hogy azért sikerült, mert lefekszem a főnökkel?
– Úgy is azt gondolják – mondta Mary vállat vonva. – Senki sem becsüli meg a szép nők agyát.
– De én tudni fogom – mondta Wendy. – Ha nem vagyok jó véleménnyel magamról, hogyan várhatnám el ezt mástól?
– Egyébként köszönöm a vacsorát – Mary felállt. – Örülök, hogy barátok leszünk.
– Nem barátkoztál a többi PA-val? – kérdezte Wendy.
– Alig köszöntek – válaszolta Mary. – Látták, hogy az útjukban vagyok.
– Hát én nem így látlak – mondta Wendy. – Számítok rád, hogy segíts a sikerben.
– Minden tőlem telhetőt megteszek, csak szólj.
Egy kellemes, hosszú zuhanyozás után bemászott az ágyba a laptopjával, és megnézte a társkereső weboldalt. Most már tagként is bejelentkezhetett. Végigment a profiladatok kitöltésének folyamatán, majd feltöltött magáról egy mosolygós arcképet végül elaludt.

Wendynek másnap nevetnie kellett, amikor megérkezett az irodába, és Mary-t az íróasztala mögött találta, aki a szemét forgatva és az ajkát simogatva üdvözölte, és nem hagyott kétséget afelől, hogy miért, amikor arcon csókolta. volt a szaga, erős a lehelete.
– Örülök, hogy már jól kijöttök egymással – Jonathan mosollyal az arcán lépett ki az irodájából. – Ez előrelépés.
– Soha nem értettem, miért vetted fel a többieket – mondta Mary. – Lehet, hogy dögösek és okosak voltak, de nem voltak kedves emberek.
– Amíg élünk tanulunk – mondta Jonathan. – Wendyvel remélhetőleg aranyat találtunk.
– Remek lesz – biztosította Mary, amitől Wendy elpirult.
– Gyere be hozzám kávézni, vagy inkább teát szeretsz?
– Reggel kávézó vagyok.
– Hogy szereted? – érdeklődött Mary.
– Feketén – válaszolta Wendy.
– Nagyon jól nézel ki – dicsérte meg Jonathan, miközben követte őt az irodájába. – Hihetetlen lábaid vannak, és ez a szoknya valóban megmutatja.
– Gyakorlatilag meztelennek érzem magam – mondta Wendy, és leült az egyik székre az íróasztalával szemben. – Mindig hordtam fehérneműt.
– El fogsz jutni arra a pontra, amikor azon tűnődsz, hogy miért tetted meg valaha – nevetett Jonathan. – Mary úgy fogadta, mint kacsa a vizet.
– Ő egy drága nő – állapította meg Wendy.
– Biztosan az – értett egyet Jonathan. – Ő teszi ezt az irodát azzá az örömteli hellyé, amilyen. Az emberek először őt látják, azt a csillogó mosolyt, és máris jó kedvük van, szófogadóak. Elvesznék nélküle.
– Tegnap együtt vacsoráztunk. Nagyon szereti a munkáját.
– Csak remélem, hogy tudja, mennyire nagyra értékelik.
– Az az érzésem, hogy igen – mondta Wendy.
– Szóval, van első benyomás? – kérdezte Jonathan.
– Nem használod ki a benned rejlő lehetőségeket – mondta Wendy.
– Tovább – kérte Jonathan hátradőlve.
– Rendelkezel mindezekkel a csodálatos részlegekkel, de úgy tűnik, nincs közöttük összhang. A cégnéven kívül ezek alapvetően önállóan működnek. Ha ezek egymáshoz kapcsolódnának, az pozitív szinergiát teremtene.
– Hogyan tennéd? – kérdezte Jonathan, amikor Mary belépett a kávéjukkal.
– Köszönöm, Mary – biccentett Wendy, amikor letette elé a kávéját az íróasztalra, majd megkerülte, hogy letegye Jonathanét is.
– Köszönöm. – Jonathan is, felkapta a csészét, és kortyolt egyet.
– Szívesen –   Mary élénken mosolygott. – Tudod, hogy a többi PA soha nem köszönte meg, ha hoztam nekik kávét? – kérdezte Jonathant.
– Nem, nem vettem észre – válaszolta Jonathan.
– Mindig megköszönöd, bár nem kell – mutatott rá Mary.
– Ez finom – mondta Wendy, miután ivott egy kortyot. – Milyen kávé ez? Olyan gazdag.
– Kona – válaszolta Jonathan mosolyogva. – Szerintem ez a legjobb kávé a világon.
– Minden bizonnyal ez a legjobb, amit valaha kóstoltam – közben Mary elment. – De, hogy a kérdésedre válaszoljak, az első dolog, amit tennék az, hogy egyfajta díjátadó programot készítenék a vendégek számára. Bárki, aki megszáll valamelyik ingatlanban, pontokat kap a költése alapján. Amikor elérnek bizonyos küszöbértékeket, kapnak valamit, kedvezményeket az üzletekben vagy éttermekben, vagy akár ingyenes tartózkodást is bármelyik ingatlanban. Ösztönözni kell őket a visszatérésre. Manapság már nem elég a legjobb szállodák és üdülőhelyek megléte. Az emberek szeretik érezni, hogy megbecsülik őket.
– Ez egy érdekes ötlet – mondta Jonathan. – Hogyan vezetnéd be az ilyesmit?
– Az ingatlanok statisztikája központosított, vagy ingatlanonként önálló? – kérdezte Wendy.
– Nem központosítottuk, ha erre gondolsz, bár időnként beszéltünk róla – válaszolta Jonathan.
– Ez az első dolog, amit tennék – mondta Wendy. – Az teljes ügyfélkör központi adatbázisa. Így valaki krediteket, pontokat szerezhet, függetlenül attól, hogy melyik ingatlanban szállt meg. Meg kell jutalmazni a hűséget. Hosszú távon ez megtérül a megnövekedett visszatérő látogatásokkal. Arra ösztönözné ügyfeleket, hogy utazásuk során mindig a te egyik ingatlanodban szálljanak meg.
– Készíthetnél valamit, ami leírná a folyamatot? – kérdezte Jonathan. – Szeretném, ha a könyvelési osztály megnézné.
– Örömmel – válaszolta Wendy.
– Akármi más? – kérdezte Jonathan.
– Lehet, de még nem vagyok benne biztos – válaszolta Wendy. – Úgy gondolom, hogy van mód a társkereső weboldal beépítésére a szállodákba és üdülőhelyekbe, de előbb látnom kell az oldal naplóit.
– Amiben segíthetek – mondta Jonathan, és felvette a telefont. – Phil, be tudnál jönni az irodámba, kérlek. Köszönöm. – mondta, és letette a telefont. – Phil a társkereső oldal felelőse – magyarázta. – Meg tudja válaszolni a kérdéseidet.
– Ki kezeli a szállodák és üdülőhelyek weboldalait? – kérdezte Wendy.
– Minden ingatlan a sajátjával foglalkozik – válaszolta Jonathan.
– Nem gondolod komolyan?! – meredt rá Wendy. – Már csak a hatékonyság szempontjából is központosítani kellene. Annyi időt és energiát pazarol el. Így újra és újra feltalálják a kereket. Szükség van egy közös webhelysablonra, amelyben minden ingatlannak megvan a maga egyedi tartalma, de a megjelenésnek és a hangulatnak azonosnak kell lennie. Azon kívül, hogy az egyes ingatlanok kezdőlapjának alján megtalálható a vállalati logó, most nincs valódi kapcsolatuk egymáshoz.
– Szükséged van rám? – mondta egy túlsúlyos férfi, és bedugta kopaszodó fejét és kócos haját az ajtón.
– Phil, gyere be – mondta Jonathan, miközben felállt, és kezet fogott, amikor közeledett. – Kérlek, ismerkedj meg Wendyvel, az új PA-mmal.
– Helló – mondta Phil, rábámult, majd késve kezet nyújtott, hogy megrázza.
– Helló – mondta Wendy mosolyogva, és arra gondolt, hogy az orrán ülő vastag, drótkeretes szemüvegével a professzorára emlékezteti.
– Ülj le – mondta Jonathan. – Wendynek van néhány kérdése a társkereső oldallal kapcsolatban.
– Rendben – mondta Phil, és leült. – Mit szeretnél tudni?
– Vezetsz statisztikát az oldal látogatottságáról? – kérdezte Wendy.
– Nem. Nyíltan nem, bár ez az információ benne van a naplófájlokban – válaszolta Phil.
– Miért nem? – kérdezte Wendy.
– Nos, miért tennénk? – kérdezte Phil. – Miután bejelentkeznek, csak az érdekel minket, hogy befizetik-e a havi hozzáférési díjat. Ezen túlmenően csak azt figyeljük, hogy az oldal úgy működjön, ahogy kell. Nagyon kevés panasz érkezik hozzánk.
– Hozzáférhetek a webhely naplóihoz? – kérdezte Wendy.
– Akarod, hogy megengedjem? – kérdezte Phil Jonathant.
– Szeretném, ha bármit megadnál Wendynek, amit kér.
– Akkor semmi gond – mondta Phil.
– Szeretném látni az oldal forráskódját is – mondta Wendy.
– Ez tulajdonjog – mondta Phil kényelmetlenül. – Aki hozzáfér, könnyen megismételheti, amit csinálunk. Elveszítenénk az előnyünket. Oldalunk eltér a legtöbb társkereső oldaltól.
– Bármit, amit csak akar, Phil – emlékeztette Jonathan.
– Ért a programozáshoz? – kérdezte Phil.
– Informatikus diplomám van – válaszolta Wendy. – Eléggé otthon vagyok egy tucat különböző nyelvben, köztük a PhP-ben és a HTML-ben. Feltételezhetem, hogy az oldal ezekkel van megírva?
– És Java – mondta Phil.
– Nem probléma – mondta Wendy mosolyogva. – Ígérem, hogy nem változtatok semmin, csak szeretném látni, hogyan van beállítva.
– Oké – mondta Phil. – Beállíthatom a hozzáférési protokollokat.
– Az remek lenne – mondta Wendy. – Mondja, tud valamit a különböző ingatlan-webhelyekről?
– Általában igen, de nem konkrétan – válaszolta Phil. – Mindegyik megcsinálja a magáét. Különböző nyelveket használnak, attól függően, hogy ki állítja be és felügyeli őket.
– Ez megnehezíti a dolgokat – mondta Wendy Jonathannek. – Ha azt akarjuk, hogy egységes megjelenésük legyen, akkor mindegyiket ugyanazon a nyelven kell megírni.
– Ez hatalmas munka – mondta Phil.
– Anélkül, hogy durva lennék, hogyan értékelné programozási tudását? – kérdezte Wendy.
– A weboldal összes nyelvét jól ismerem – válaszolta Phil. – Ez a dolgom.
– Gondolja, hogy segíthetne nekem fordítási protokollt írni, hogy az ingatlan minden egyes webhelyét szabványos nyelvi protokollra alakíthassam át? – kérdezte Wendy.
– Hú, milyen jó ötlet – mondta Phil mosolyogva. – Olyan jó vagy?
– Igen – válaszolta Wendy magabiztosan.
– Szívesen dolgoznék valami ilyesmin – mondta Phil. – Nem tudom, hogyan kezdjem el, de szívesen tanulnék.
– Akkor ti ketten dolgozzatok együtt, amíg rá nem jössz – mondta Jonathan. – Tedd prioritássá.
– Lesz némi ellenállás, azt hiszem – mondta Phil.
– Miért? – kérdezte Jonathan.
– Minden ingatlan weboldala azon a nyelven készül, amelyet az oldalt kezelő személy a legjobban ismer – magyarázta Phil. – Ha mindegyiket átírjuk egy szabványos nyelvi protokollba, akkor lesz néhány webhely-adminisztrátor, aki nem fogja tudni, hogyan kell dolgozni vele.
– Wendy?
– Mennyit fizetsz ezeknek az oldal-adminisztrátoroknak? – kérdezte Wendy.
– Évi 40 000 és 60 000 dollár között. – válaszolta Jonathan.
– Ez körülbelül évi 2 millió dollár – mondta Wendy a fejét csóválva. – Ha mindent egyetlen nyelvre és sablonra konvertálunk és központosítunk, akkor csak egy-két emberre lenne szükség, hogy mindent kezeljen.
– Ez lehetséges? – kérdezte Jonathan felcsillanó szemekkel.
– Miért ne? – válaszolta Phil. – De jó néhány embert kirúgnál a munkából.
– Mindenkinek odaadhatná egy év végkielégítését, és kevesebb mint két éven belül megtérülhetne – mondta Wendy. – Ha jól végzik a munkájukat, találnak újat, és egy év fizetésük is lesz az átállás megkönnyítése érdekében.
– Phil? – kérdezte Jonathan.
– Van értelme – bólintott Phil.
– Lenne-e fennakadás a jelenlegi honlapokon? – kérdezte Jonathan.
– Nem – válaszolta Wendy. – Az új oldalakat „sandbox-ba” helyeznénk, majd egyszerre indítanánk el az egészet. Az egyetlen dolog, amit bárki észrevehet, az egy új, egységes megjelenés. A leállási időnek nullának kell lennie.
– Egyetértek – mondta Phil bólintva.
– Van-e ennek egyéb kiadása? – kérdezte Jonathan.
– Egy kis tárkapacitást kellene bővítenünk, esetleg a RAM-ot a webszerveren, amit a társkereső oldalhoz használunk, de legfeljebb néhány ezer dollárról beszélünk – kalkulált Phil.
– Jobb lesz, ha a felhőbe tesszük – ajánlotta Wendy. – A szervert csak biztonsági mentésként használjuk arra az esetre, ha a felhőben problémák adódnának. Napi biztonsági mentések.
– Igaza van – mondta Phil elkeseredve.
– Mit gondolsz, ez meddig fog tartani? – kérdezte Jonathan.
– Nem több, mint egy hónap – válaszolta Wendy. – Egy-két hét a fordítási protokoll megírására és futtatására, majd pár hét a hibaelhárításra a „homokozóban”.
– Legyen így – mondta Jonathan. – Bármire van szükséged, szólj. Szeretnélek látni, mielőtt ma elmész, Wendy. Phil, ő a tiéd.

Amikor Wendy a nap végén visszatért Jonathan irodájába, nagy elégedettséggel töltötte el, hogy végre gyakorlati hasznát vehette néhány tanult dolognak.
– Hogy ment Phil-lel? – érdeklődött Jonathan, miközben helyet foglalt az íróasztala előtt.
– Nagyon jól – válaszolta Wendy. – Tudja a dolgát.
– Bármilyen probléma? – kérdezte Jonathan.
– El kell érnünk a különböző webhelyeket a szervereken, ahonnan futnak – válaszolta Wendy. – Az oldal adminisztrátorainak ez nem fog tetszeni. Fenyegetve érzik magukat. Nem szeretik.
– Ma indulás előtt e-mailt küldök az ingatlanok vezetőinek, és közlöm velük, hogy mindenhez teljes és korlátlan hozzáférést kell kapnod – mondta Jonathan.
– El kellene mondanod nekik, mit fogunk csinálni – javasolta Wendy. – Ők ismerik az oldal-adminisztrátoraikat, mi nem. Tudni fogják, hogyan kell kezelni őket. Nagyon kevés oka lehet annak, hogy olyan hozzáférést kérjünk, mint amilyet mi akarunk, és fenyegetve érzik majd magukat. Sokkal hajlamosabbak lesznek az együttműködésre, ha a teljes képet látják.
– Jó ötlet – mondta Jonathan. – Gondoskodom róla, hogy megértsék.
– Nagyjából ennyi – mondta Wendy mosolyogva.
– Ha ezt sikeresen végigviszed, a próbaidős szerződésedet teljesítettnek tekintem és annak teljes értékét kifizetjük – Jonathan jót mulatott az arcán megjelenő meglepetésen. – Az ebből az ötletből származó megtakarítások a következő három évi fizetésed fogják fedezni, akár évi 500 000 dollárt, plusz részvényopciókat, egyetlen év alatt. Nem rossz az első munkanapodon.
– Azta! – Wendy szédült. – Azta!
– Folytasd ezt így, és rövid időn belül meg fogod keresni azt az évi 5 millió dollárt, amit akarsz – mondta Jonathan.
– Kösz – mondta Wendy, és bizsergést érzett a lábai között, amitől elpirult. – Valami másra is gondoltam. Jó kódoló vagyok, és Phil is a legjobb. Amit én nem, és ő sem tud, az a művészet. Szükségünk van valakire, aki érti a weboldal tervezését, hogy megteremtse az egységes megjelenést.
– Bárki szóba jöhet? – kérdezte Jonathan.
– Nem, de tudom, hol találom meg azt, akit kell – válaszolta Wendy.
– Mennyibe kerülne? – kérdezte Jonathan.
– Talán 20 000 dollár. – válaszolta Wendy. – Ez egyszeri munka lesz, nincs folyamatos támogatás vagy ilyesmi. Ha ez megvan, Phil vagy én már mindent el tudunk intézni.
– Legyen ez – mondta Jonathan.
– Van olyan különleges megjelenés vagy téma, amelyet mindenképpen meg szeretnél jeleníteni? – kérdezte Wendy. – Elegáns, fényűző, modern, letisztult?
– Hmm, én sem vagyok művész – válaszolta Jonathan az állát simogatva. – Azt szeretném, ha valami olyan lenne, amit az öröm iránti elvárás ihletett, ha ez lehetséges.
– Akit felkérek a művészi részre, ad néhány példát az ötletekre, és te kiválaszthatod a neked tetszőt – mondta Wendy.
– Ez tökéletesen hangzik – mondta Jonathan. – Ó, még egy dolog. Verának holnap este el kell mennie egy jótékonysági szervezethez, egy nagyon díszes . Azt szeretné, ha csatlakoznál hozzá. A legjobb társasági tagok közül sokan, akikkel foglalkozik, ott lesznek. Úgy gondolja, ez tökéletes alkalom lenne arra, hogy megismerhesd őket.
– Nincs mit felvennem ilyesmire – mondta Wendy. – Megszerveztem, hogy a többi ruhámat és személyes cuccomat ide szállítsák, de még akkor sincs semmi ami elég díszes.
– Biztos vagyok benne, hogy szívesen elvinne vásárolni. Holnap az övé vagy. Ne aggódj a költségek miatt. Úgy gondolom, megengedhetjük magunknak, hogy az igényeidnek megfelelő gardróbot vásároljunk.
– Óh köszi – nevetett Wendy. – De mi legyen a weboldal projekttel?
– Olyan sokáig vártunk, egy újabb nap nem öl meg minket. Vera boldoggá tétele és megtartása mindennél előbbre való.
– Ez nagyon kedves tőled. Szerintem ő nagyon szerencsés.
– Bízom benne, hogy én vagyok a szerencsés. Most pedig menj. Megkerested a mai fizetésedet.

Wendy el akarta kezdeni a fordítási protokollt, miután vacsorázott a szálloda éttermében, de ellenállt a késztetésnek. A társkereső webhely naplófájljait nézegette. Amit talált azon jót mulatott. Ezután bejelentkezett a társkereső webhelyre, és megnézte a profilt, amelyet saját magának készített, de nem talált semmit amin változtatnia kellene.
Aztán észrevette a kicsi, halványkék színű „Adult Fun” linket, amely szinte egybeolvadt az oldal hátterével az alján. Rákattintva egy felugró ablakot kapott, amelyben elmagyarázták, hogy a folytatáshoz 18 évesnél idősebbnek kell lennie, valamint egy figyelmeztetést, amely szerint a további folytatás magával vonhatja a meztelenséget és a szexuális jellegű videókat. Rákattintva megjelent egy fotófeltöltési párbeszéd, amely elmagyarázta, hogy minimum egy meztelen fotó szükséges, egy teljes elülső fotó, de a szemmaszk elfogadható.
Wendy gyorsan levetkőzött és mobiltelefonja kamerájával lefényképezte magát a tükörben. Átvitte a fényképet a laptopjára, ahol a Photoshop-pal szemmaszkot helyezett az arcára. Ezután feltöltötte a fényképet a társkereső oldalra. Itt választhatott, hogy több fotót tölt-e fel, vagy továbblép a következő képernyőre, amire rákattintott. Ismét egy profilt kellett kitölteni, ezúttal megadva, hogy milyen szexuális preferenciái vannak, és mit keres. Amikor a „Befejezés és mentés” gombra kattintott, egy egyszerű keresési képernyőre került, amelyen legördülő menük szűkítik és határozzák meg a keresést.
Néhány véletlenszerű keresést végrehajtva Wendy rákattintott több profil-visszaküldésre, és megjegyezte, hogy az emberek különböző számú és típusú fényképet töltöttek fel. Azt is látta, hogy néhányan rövid videókat is. Nem kellett sok időbe, hogy ráébredjen, van még hova fejlődnie, és utána az ágyban fekve a fejében végigfutott minden, amit tanult. Különféle ötleteket próbált ki, mielőtt végre elaludt.

Másnap reggel, miután elfogyasztotta a reggelit, megírta ötletét a díjátadó programról, és elküldte e-mailben Jonathan-nak. Vera felhívta, és figyelmeztette, hogy viseljen valami könnyen fel – és levehetőt mert ruhapróba lesz, ezért egy bő rövidnadrágot és egy nagy pólót vett magára, Az utolsó pillanatban döntött és nem vett fel melltartót, még akkor sem, ha a póló anyaga által okozott érzések – amikor az csúszkált a mellbimbóin – kemény csomókba csavarták őket. Ezt a problémát már előző nap is észrevette a munkahelyén. A blúza szatén műselyem volt. A mellméretén kívül a mellbimbóinak érzékenysége mindig is az egyik oka volt annak, hogy melltartót viselt; minimálisra csökkentette a stimulációt.
– Jó reggelt kívánok – üdvözölte Vera, megölelve, amikor beszállt a limuzin hátuljába. – Készen állsz egy vidám napra?
– Nem igazán. Soha nem voltam hivatalos . Ijesztően hangzik.
– Ó, ők a legrosszabbak – nevetett Vera. – Mindenki játszik valamilyen szerepet. Inkább baromság, mint szórakoztató. De ezek fontosak, és a kapcsolatépítés felbecsülhetetlen értékű.
– Azért vagyok itt, hogy segítsek és tanuljak. Hol kezdjük?
– A szalonban.
– A szalonban?
– Manikűr, pedikűr, teljes test gyantázás – mondta Vera mosolyogva. – Utána megyünk vásárolni. Nem ment bele a részletekbe, de Jonathan tegnap este ugrált örömében. Nyilván volt valami ötleted, amivel egy csomó pénzt fog keresni.
– Remélem – mondta Wendy.
– Nos, köszönöm – mondta Vera. – Kihajtotta belőlem azt a túláradó energiát. Egy darabig eltartott míg eldőlt, hogy melyikünk élvezzen el előbb.
– Igazán?
– Nos, hagytam, hogy azt gondolja – nevetett fel Vera. – Bármilyen jó is, nincs olyan férfi aki egyedül ki tudna elégíteni. A trükk az, hogy ezt nem tudatjuk velük. Az önérzetük, tudod.
– Ó, istenem, túl sok vagy.
– Tudom – mondta Vera szélesen mosolyogva. – Nagyszerű az élet. Oka van annak, hogy imádom, amiért több pénzünk van, mint amennyit egy tucat életen át valaha is el tudnánk költeni.
– Mi az? – Wendy megpróbált elképzelni ennyi pénzt.
– Hogy ne kelljen azzal foglalkoznom, más mit gondol rólam – válaszolta Vera. – A törvény megszegésén túl bármit tehetek vagy mondhatok anélkül, hogy aggódnom kellene a következmények miatt. Nekem, kicsit cserfes a szám. Ha levenném a szűrőt a gondolataim és a szám között, akkor tényleg bajban lennék.
– Inkább sajátos közvetlenségként gondoltam rá. De szeretem. Ez annyira... őszinte. Tudom, hogy most óvatosan fejeztem ki magam.
– Pontosan erre gondolok – bólintott Vera. – Aggódni mások véleményéért, bármilyen okból is... hát én nem. Önmagam lehetek, és a magam örömére élhetek, bármit is gondoljanak rólam. Jonathan nem lehet ilyen. Neki a vállalkozása miatt figyelembe kell vennie, hogy másoknak mi a véleménye róla.
Wendy meglepődött, amikor a limuzin behajtott egy tipikus bevásárlóközpontba, és megállt az egyik végén, ahol kiszálltak. Egy matt-üveg ajtóhoz közeledtek, amelyen a JEROME'S felirat volt.
– Mi ez a hely?
– A város egyik legjobban őrzött titka – válaszolta Vera. – Jerome csak kiválasztott ügyfélkört fogad. Szinte lehetetlen időpontot kérni. Több mint 10 éve foglalkozik velem. Persze őrülten drága, de ő a legjobb.
Vera becsengetett. Néhány másodperc múlva kattanást hallottak az ajtóból, Vera kinyitotta és belépett, Wendy pedig követte.
– Helló, Jerome – mondta Vera, és lágyan megcsókolta.
– Vera, olyan kedves és elragadó vagy, mint mindig – fogadta Jerome éneklő brazil akcentussal.
– Ő itt Wendy – mutatkozott be Vera. – Ő az új PA-m, és ma este el kell mennünk egy , így mindkettőnknek teljes körű kezelésre van szüksége, tetőtől-talpig.
– Örülök, hogy találkoztunk, Wendy – üdvözölte Jerome őt is. Wendy tekintete elszakadt onnan, ami egy műtőasztal és a nőgyógyász asztala keresztezésének tűnt.
– Helló – mondta Wendy kezet fogva.
– Ki legyen először? – kérdezte Jerome.
– Wendy – válaszolta Vera.
– Nagyon jó – Jerome Wendyhez fordult, és ki kellett nyújtania a nyakát, mivel ő meglehetősen alacsony ember volt. – Kezdjük a manikűrrel, majd a pedikűrrel, majd a gyantázással.
– Oké – értett egyet Wendy.
– Ha levetkőzöl, akkor feküdj fel az asztalra, a hátadra. – mondta Jerome.
Wendy habozott, Verára pillantott, és lehúzta a pólóját a fejéről, felfedve melleit, nagy, sápadt mellbimbói pedig már kemény csomóba dermedtek. Wendy mély lélegzetet vett, és lenyomta a rövidnadrágját is, hogy meztelenül álljon előttük. Mindketten őszintén bámulták, amitől elpirult.
– Hát nem gyönyörű? – kérdezte Vera.
– Mint a cukorka – értett egyet Jerome. – Kérem, feküdj le az asztalra.
Ahogy Wendy engedelmeskedett, halk zene szólalt meg.
– Milyen zene ez? – kérdezte, miközben Jerome az asztal végén lévő kengyelhez illesztette a lábát.
– Brazil bossa nova – válaszolta Jerome.
– Jól hangzik, pihentető. – mondta Wendy elvörösödve, amikor meglátta, hogy Vera az asztal lábához mozdult, megnyalta az ajkát, miközben a széttárt punciját bámulta, és nem tudta becsukni a lábait, mert azok a kengyelben voltak, és az asztal szélességéig széttárultak.
– Szerintem szép mély-rózsás színű legyen – mondta Jerome, miközben felhúzott egy kerekes zsámolyt, és leült Wendy mellé. Megfogta a kezét, és a körmeit vizsgálgatta.
Wendy lehunyta a szemét, és próbált nem gondolni arra, hogy Vera a punciját bámulja, de fájdalmasan keményen érezte a mellbimbóit, és tudta, hogy nedves a lába között. Majdnem elaludt annyira pihentető volt minden, Jerome keze ügyes és biztos, mégis puha volt. Mielőtt észrevette volna a férfi átment a másik oldalra, hogy megcsinálja a másik kezét is.
– Ez gyönyörű – mondta Wendy, és felemelte a kész kezét, hogy megvizsgálja. – Tökéletes szín és olyan csillogó.
– Egyes színeimben zúzott gyöngyházat használok – Jerome gyengéden dolgozott a másik kezén.
Pillanatok alatt letette a zsámolyát az asztal végére, lelendítette az egyik kengyelt úgy, hogy a lába közvetlenül előtte legyen.
– Gyönyörű hosszú lábak, gyönyörű egyenes lábujjak – gyengéden megsimogatta.
Wendy újra elvörösödött, és pontosan tudatában volt annak, hogy kitáruló puncija közvetlenül előtte van. Általában megborotválkozott, néha gyantázott is, de soha senki más nem csinálta meg helyette. Soha nem volt manikűrje vagy pedikűrje, még csak nem is gondolt rá, elsősorban a költségek miatt, és amiatt, hogy könnyen el tudta végezni azt a munkát, amire szüksége volt. A figyelem furcsa volt, mégis izgalmas.
– Most pedig a viasz – mondta Jerome, és visszahelyezte a zsámolyát a lány karjaihoz, és magával húzott egy másik gördülő asztalt, amelyen viaszmelegítő és a feladat elvégzéséhez szükséges felszerelések voltak.
– Ez egyáltalán nem fájt – kommentálta Wendy, amikor megcsinálta az egyik hónalját, és gyorsan lehúzta a viaszcsíkot.
– Befújom a viaszomat lanolinnal – magyarázta Jerome. – Gyengédebb élményt nyújt, utólag kevesebb irritációval.
– Csodálatos érzés – mondta Wendy, a karja alatt tapogatva, amikor befejezte, miközben átment a másik oldalra. – Olyan sima.
– És most a bikiniviasz – mondta Jerome, befejezve a másik hónalját, és visszacsúsztatta a zsámolyát az asztal végére.
– Ó! – zihálta Wendy, amikor a kengyelek még messzebbre terültek el egymástól lehetővé téve Jerome számára, hogy közvetlenül a kiterített puncija elé ülhessen.
– Ó, milyen tökéletes punci – mondta Jerome. – Szép és hosszú hátrafelé, sok gyantázás. De olyan nedves. Kicsit meg kell szárítanom, hogy a viasz megtapadjon. – mondta, miközben egy kis törülközőt használt a guruló asztaláról, hogy szárazra itassa a punciját.
– Ó Istenem – Wendy bíbor arccal kétségbeesetten felnyögött.
– Ne hülyéskedj – mondta Vera. – Ez tényleg egy tökéletes punci. Hívogató, nem gondolod, Jerome?
– Határozottan hívogató – értett egyet Jerome mosolyogva, miközben kissé hátratolta a kengyelt, felfelé billentve Wendy medencéjét. A puncija tátongott. – Most kezdjük – Wendy zihálva érezte, hogy az ujjai rátalálnak a rózsabimbóra, majd egy forró viaszcsík következett.
– Ó ó ó. – nyögte Wendy, teste görcsbe rándult, ahogy egy orgazmus hasított át rajta.
– Azt hiszem, tetszik neki – Jerome letépte a csíkot, miközben Wendy remegve feküdt.
– Mondtam – mondta Vera.
Wendy nem tudta elhinni, mennyire zavarban van, ahogy Jerome folytatta, mindenhol megérintette a punciját, miközben a forró viaszt csíkozta, még a hosszú belső ajkait is az ujjai közé tartotta, hogy ne váljanak szét a szirmok.
– Azt hiszem, megvagyunk vele – mondta Jerome, miközben a külső ajkát mindkét keze ujjai között masszírozta. – Kellemes és sima érzés.
– Tényleg meg kellene tenned a végső tesztet, Jerome, ahogy mindig velem is – mondta Vera mosolyogva.
– Természetesen – értett egyet Jerome.
– Milyen végső teszt? – Wendynek sikerült kinyögnie. Felnyomta a könyökét, és figyelte, ahogy Jerome tovább masszírozza a puncija külső ajkát.
– Az egész kezelés legjobb része – válaszolta Vera. – Bízzál bennem, imádni fogod.
– Micsoda?... Mi lesz az?... Istenem – nyögött fel Wendy, amikor Jerome lehajolt, és felhúzta a nyelvét a rózsabimbóról a nagy csiklójáig, majd belecsúsztatta a nyelvét.
– Éreztél már valaha ilyen hosszú nyelvet a puncidban? – kérdezte Vera izgatott arccal. Csillogó szemmel nézte, ahogy Jerome Wendy punciját nyalja.
– Ó, Vera – nyöszörgött Wendy hátradőlve. Mindennek ellenére a teste reagált, remegett és az orgazmus elkezdte tépni, ahogy Jerome kényeztette a punciját. Mindenhol nyalogatta, még a rózsabimbóját is karikázta, és nyelve hegyét belenyomta, amitől a lány meghajlította a csípőjét, ahogy hitetlenkedve lihegett.  
– Ó, olyan régóta – nyögte, miközben Jerome nyelve megbaszta a punciját, és természetfeletti hosszú nyelve újra és újra mélyen belemerült.
– Szerintem tökéletes – mondta végül Jerome néhány perc múlva. Felemelte az arcát és megnyalta az ajkát. – Nagyon sima és nagyon finom. Olyan jó, amikor egy nő ilyen könnyen tud élvezni. Nagyon szerencsés vagy.
– Én jövök – mondta Vera. – hacsak nem szeretnéd, hogy még egyszer ellenőrizzen, hogy megbizonyosodjon róla.
– Azt hiszem, szót fogadok – válaszolta Wendy, majd felnevetett. – Ez olyan őrültség.
– De élvezted? – kérdezte Vera. – Örömet szerzett?
– Tudod, hogy igen – Levette a lábát a kengyelről. – Nem erre számítottam. – mondta, miközben leszállt az asztalról.
– Ha előre figyelmeztettelek volna, hogy milyen lesz, akkor is jöttél volna? – kérdezte Vera. Gyorsan levetkőzött és felmászott az asztalra, lábát a kengyelbe csúsztatta, lenyúlt, hogy megdörzsölje a punciját, ujjait lecsúsztatta kövér külső ajkai közé, hogy egy pillanatra megdörzsölje a csiklóját.
– Talán – válaszolta Wendy. – Valószínűleg.
– Azon tűnődöm, hogy az iskolai tanulmányaid és az álláskeresés között nem voltak barátaid? Csak nem vagy egy kicsit szexuálisan elnyomott, Wendy? – Jerome oldalra lépett, hogy elkezdje a manikűrjét – Nincs olyan nő, aki tud úgy viselkedni, ahogyan te, rendszeres, megfelelő stimuláció nélkül.
– Nem vagyok szexuálisan elnyomott – makacskodott Wendy bizonytalanul. Lassan felöltözött. Nem akarta megsérteni a körmét. – Csak más dolgokkal voltam elfoglalva.
– Szerintem őt is meg kellett volna basznod, Jerome – mondta Vera.
– Minden lehetséges – Jerome, felnézett, és Wendyre mosolygott, aki elpirult.
Wendy nézte, ahogy Jerome megcsinálja Vera manikűrjét és pedikűrjét, majd elkezdte a gyantázást. Vera felemelkedett a könyökére, hogy nézze, amikor a punciját gyantázza.
– Mindig csodálatos látni valaki más kezét a lábaim között – nézett Wendyre. – Az is jó érzés.
Wendy hihetetlenül izgalmasnak találta, ahogy Jerome utána megnyalta Vera punciját, és látszólag tesztelte, hogy elég sima-e.
– Úgy nézel ki, mintha először látnál valakit puncit nyalni – mondta Vera.
– Hát, azt hiszem, így is van – Wendy elvörösödött. – Úgy értem, mást, mint én magamat.
– Igazán!? Miért lep meg ez? – kérdezte Vera.
– Soha nem láttam még ilyen hosszú nyelvet – mondta Wendy, és elragadtatottan nézte, ahogy Jerome nyelve megbassza Vera punciját, és hosszú, összeszorított nyelve ki-be csúszott Vera apró belső ajkai között.
– Szerintem ez is jó – mondta Jerome pár perc múlva, és mosolyogva az arcán felnézett. – Mint mindig, most is öröm volt megkóstolni.
– Te vagy a legjobb, Jerome – Vera kivette a lábát a kengyelből, és leszállt az asztalról. – Most már mehetünk vásárolni. – mondta öltözködés közben. – A következő alkalomig – és a kezébe nyomott egy marék bankjegyet.
– Remélem hamarosan – mondta Jerome mosolyogva.
– Köszönöm – mondta Wendy elpirulva. – Nagyon érdekes élmény volt, és a puncim most olyan szép és sima.
– Máris nagyon várom, hogy újra találkozzunk – búcsúzott tőlük Jerome.

– Ez olyan szürreális – Wendy megállt, hogy körülnézzen, miután kint voltak. – Mármint egy bevásárlóközpont-sztriptíz és egy limuzin, nem beszélve Jerome-ról. Meg fogsz rontani – mondta, miközben beszálltak a limuzinba.
– Természetesen nem teszem – nevetett Vera. – De minden lehetőséget megadok neked, hogy lazíts és önmagad légy. Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán tudod ki vagy, vagy félsz felismerni, hogy kinek gondold magad.
– Mások tudják?  
– Többnyire nem – válaszolta Vera. – de a lehetőség mindig megvan. Benned azt érzem, hogy nincs olyan messze a felszín alatt, és csak arra vár, hogy kitörjön.
A következő pár órát több butikban töltötték, ahol Vera ragaszkodott ahhoz, hogy munkához válasszon három és fél tucat szoknyát – amelyek mind nagyon rövidek – és blúzokat. Vera ezután ragaszkodott ahhoz, hogy vegyen egy tűsarkút Wendynek, és azt mondta neki, hogy ha magas, akkor büszkélkedjen vele.  
– Nem bújhatsz el, hát ragaszkodj hozzá, szóval légy nagyon magas. Hagyd őket úgy, hogy a nyelvüket húzzák a földön.
Wendy azon kapta magát, hogy sokat nevet. Mindent félretéve, a szívében Vera nem volt más, mint jópofa szórakozás. Vera éhesnek érezte magát, és elvitte egy csendes kis étterembe a belvárosban, ahol egy tucat kagylót és osztrigát osztottak meg a fél héjon, valamint egy-egy jumbo garnéla , Vera emlékeztette, hogy később étkeznek a is. Azt javasolta hagyjanak egy kis helyet. Ugyanezen okból ittak jeges teát.
Visszatértek Vera házába, és élvezték a szaunát, majd eltöltöttek egy kis időt a medence sekély végében, mielőtt elindultak a .
– Kár, hogy ez az anyag nem átlátszóbb – siránkozott Vera Wendy nézve. Egy fekete ruha, amely egészen a combjáig ért, és csak egy pár vékony spagettipánt tartotta, a teteje egészen a mellbimbói fölé süllyedt, amelyek jól láthatóan kidomborodtak.
– Ha az lenne, akár meztelen is lehetnék – mondta Wendy nagyon kényelmetlenül.
– Arra gondoltam már, hogy félmeztelenül megyek egy ilyen partira – nevetett Vera. – Szeretném megbotránkoztatni őket.
– Nos, gyakorlatilag félmeztelen vagy, mondhatnám – Wendy az egyszerű fehér ruhára nézett, amit Vera viselt. Teljesen eltakarta a mellkasát, felment a nyakáig, és a hátát nyitva hagyta a fenekéig. Az anyag olyan áttetsző volt, hogy Wendy könnyen látta amint a kis, sötét mellbimbói nekifeszülnek, míg az alsó szegély csak néhány centire volt a feneke alatt.
– Azt mondanám, itt az ideje, hogy lihegjenek utánunk – javasolta Vera és elindultak.

Wendy reggel lassan ébredt, a feje még mindig ködös volt a túl sok . Egy jéghideg zuhany segített, de még mindig bizonytalan volt, amikor belépett az irodába, és majdnem nekiütközött Marynek, amikor az kilépett Jonathan irodájából.
– Jó reggelt kívánok! – Mary széles mosollyal fogadta. – Mit? Mi az? – kérdezte, amikor látta, hogy Wendy szeme elkerekedik.
– Ó, te... a te... – dadogta Wendy, és ujjbeggyel megérintette a saját szája sarkát.
– Mit? Ó Istenem – Mary, az ujja hegyén lévő kis spermafoltra nézett, majd gyorsan leszopta. – Általában nem vagyok ilyen hanyag. Mindjárt jövök a kávéval. Menj csak be.
– Nos, úgy néz ki, túlélted – jegyezte meg Jonathan, amikor Wendy belépett az irodájába.
– Alig – válaszolta Wendy, és helyet foglalt az íróasztala előtt.
– Jól érezted magad? – kérdezte Jonathan.
– Biztosan viccelsz. Egy rémálom volt. A finom szendvicsen és a túl sok kívül. Ha hallok még egy megjegyzést arról, hogy milyen magas vagyok...
– Igen, Vera említette, hogy eléggé felbőszültél. Úgy látta, hogy nagy sikert arattál.
– Nem értem, mivel – nézett rá Wendy. – Egyértelműen utáltak engem.
– Féltékenyek voltak rád. Magas vagy, gyönyörű, szexi, és Verával voltál. Minden egyes nő irigyli, vagy haragszik rá. Irigy a gazdagságára, bár a családja még mindig szegényesnek tűnik amellett amit eddig elértünk, és haragszik rá, mert nyilvánvaló az önbizalma. Minden alkalmat megragad, hogy az arcukba is nyomja. Gyönyörködik a féltékenység azon fokán, amelyet fel tud ébreszteni bennük.
– Akkor miért hívják meg?
– Mert nélküle nem mennének semmire – nevetett Jonathan. – El tudod képzelni, milyen unalmas lett volna ez kettőtök nélkül? Te vagy az, akitől a buli élt. Te lettél a létjogosultsága. Valószínűleg a felük hazament, és a változatosság kedvéért a férjét valamilyen szexre . Isten tudja. Vera elemében volt.
– Ő tényleg a természet ereje, nem?
– Eléggé – értett egyet Jonathan.
– Tessék – mondta Mary, és megjelent a kávéjukkal. – Szóljatok, ha szükség van még valamire.
– Köszönöm, Mary – sóhajtott Wendy, amikor belekortyolt a finom főzetbe.
– Köszönöm, Mary – visszhangozta Jonathan.
– Láttad az e-mailt, amit küldtem? – kérdezte Wendy.
– Megvan, és pokolian meglepett – válaszolta Jonathan. – Magyarázd meg nekem mindezt a saját szavaiddal.
– Csaknem 6000 ember fizet havonta 69 dollárt azért, hogy tagja legyen a társkereső webhelynek – kezdte Wendy. – Ez körülbelül havi 400 000 dollár, évente majdnem 5 000 000 dollár. A szolgáltatás költségei elhanyagolhatóak. Becslésem szerint a haszonkulcs a 95%-os tartományba esik.
– Mégis látsz egy problémát – mondta Jonathan.
– Nem használod ki a benne rejlő lehetőségeket. – mondta Wendy. – Nem kapcsolod össze a társkereső webhelyet a szállodákkal és üdülőhelyekkel, hanem keresztértékesítést adsz egyikről a másikra. Ez egy természetes kapcsolat.
– Valahogy ezért kerültem a szállodákba és üdülőhelyekbe – mondta Jonathan. – Rájöttem, hogy akik randevúznak, nyaralnak is.
– De nem teszel semmit nyíltan azért, hogy rávedd őket, vigyék magukkal a partnerüket vakációra az ingatlanjaidba – mutatott rá Wendy. – A Clandestine díjátadó programot be kell építeni a társkereső weboldalba is. A társkereső webhelyen a szállodák és üdülőhelyek hirdetéseit, promócióit is el kell helyezni. Amikor mindent áthelyezünk az új, egységes sablonra, látni fogják a kapcsolatot. Ez most egyáltalán nem nyilvánvaló. Nem kell, hogy reklám legyen, de ott kell lennie. A webhelyen hirdetési felületek eladásával is érdemes bevételt szerezni.
Nem lesznek „felugró” ablakok – az emberek nagyon utálják ezt – de lehet a margók mentén, az oldal alján. Az emberek többnyire figyelmen kívül hagyják, és nem is zavarja őket, amíg nem akarják, amit . Azonban érdemes nagyon megválogatni, hogy milyen hirdetéseket fogadsz el. Meg kell őrizni egy általános képet.
– Oké, értem, hogy ez előnyt jelenthet, de a díjátadó program ebbe hogyan illeszkedik? – kérdezte Jonathan.
– A társkereső oldalon szereplők 43%-ának másodlagos profilja is van a Felnőtt Szórakozás rovatban – folytatta Wendy. – Ők azok, akik tényleg pénzt költenek. Ők azok, akik titkos kiruccanásokat, romantikus és szexi utakat keresnek, általában mindössze 2-3 éjszakára. Ez a legjobb.
Jelenleg az oldal megköveteli, hogy egyetlen fényképet, egy elülső aktot tegyenek közzé. Az általam ellenőrzött profilok többségében csak ez az egyetlen fénykép volt. Én személy szerint érdekesebbnek találtam a több fotót tartalmazó profilokat. Ha ilyen élményt vásárolnék, hajlamosabb lennék valaki olyat választani, aki egy kicsit jobban megmutatja, ki is ő. Minden további közzétett fotóért jutalompontokat ajánlok fel. Én is csak meztelen fotókat csinálnék.
– Miért?
– Mert bárki, aki átkattint egy személy profiljának „Felnőtt szórakozás” részére, csak egy okból teszi ezt – válaszolta Wendy. – A fényképeknek ezt tükrözniük kell. Az alapprofillal nem aktképek is feltehetők. Akik kevésbé izgató élményre vágynak, egy normális randevúzásra, amely nem feltétlenül nyíltan a szexuális élményen alapul, láthatja őket. Aki többet keres, az már látta is őket. Ráadásul, ha megengeded, hogy bármilyen fotót közzétegyenek oda, és minden egyes fotóért díjpontokat adnak, akkor a pontvadászok több ezer fotót tennének ki. Jobb ha csak a meztelen fotókra korlátozzuk.  
– Ez egy nagyszerű ötlet – bólintott Jonathan.
– A Felnőtt Fun tagok számára állandó kedvezményt kell bármely szállodában és üdülőben, mondjuk 10%-ot – tette hozzá Wendy. – Ezenkívül jelenleg a webhely Felnőtt Szórakozás aspektusa rejtett, vagy nehezen megtalálható. Emeljük ki. Legyen ez a randevúzási élmény kiemelkedő kiegészítője. Add el. Ezek azok az emberek, akik szórakozásra költik a pénzt.
– Van más is? – kérdezte Jonathan.
– Ki írta a társkereső oldalt, a kódot? Ki rakta össze az egészet? Fogadni mernék, hogy férfi volt.
– Miből gondolod??
– Mert ez egy férfi szemszögéből készült – válaszolta mosolyogva Wendy. – És ez egy olyan férfi volt, aki nem értette a nőket.
– Na, ez érdekes – Jonathan előredőlt. – Miért mondod ezt?
– Nos, ez elég – válaszolta Wendy. –, de ha nő lennék, aki férfit keres, azt szeretném, ha a szűrők választéka kicsit más lenne, mint az általános uniszex szűrők.
– Hogy érted ezt?
– Nos, vannak szűrők a magasságra, súlyra, szemszínre, hajszínre, rasszra, szexuális irányultságra és életkorra, de nincs szűrő a farokméretre – Wendy elvörösödött.
– Nincs? – kérdezte Jonathan, majd felnevetett. – Bevallom, sosem néztem meg igazán. Kell lennie?
– Néhány embernél ez számít – válaszolta Wendy égő arccal. – Még olyan férfiak is vannak, akik biszexuálisként és melegként tüntetik fel magukat a weboldalon. Személy szerint nincs , mint ha kiderül, hogy egy srácnak hiányzik a felszerelése, bármilyen jóképű vagy kedves is. Néha az ember csak jól akar szórakozni, és egy kis farok egyszerűen nem felel meg neki. A keresésben legyen egy „Minimális farokméret” legördülő szűrő.
– Azta – Jonathan hátradőlt. – Természetesen száz százalékig igazad van. Miért nem beszélsz Phil-lel és változtattok rajta? –  javasolta. – Egyébként Phil írta azt a honlapot. A kezdetektől velem van.
– Jaj nekem – mondta Wendy elpirulva. – lenne, ha ilyesmiről beszélnék vele. Úgy értem, volt-e valaha nővel vagy férfival? Első osztályú kódoló, meg minden, de...
– Erre nem fogadnék – mondta Jonathan nevetve. – Meg tudod változtatni az oldalt?
– Könnyen – válaszolta Wendy. – Nem tartana 10-15 percnél tovább.
– Csináld meg – javasolta Jonathan. – Érted a problémát és azt, hogy mire van szükség, és ez megkímélne attól, hogy Phillel kelljen megbeszélned.
– Oké – értett egyet Wendy mosolyogva.
– Holnap délelőtt reggeli megbeszélést tartok az illetékesekkel, hogy megvitassuk ezt a díjazási programötletet – mondta Jonathan. – Szeretném, ha ott lennél.
– Rendben!.
– Könnyű lesz. A szállodád éttermében csináljuk.
– Még jobb.
– Addig Phillel vagy.
– Nem probléma – mondta Wendy, és felállt. – Valójában öröm vele dolgozni. Teljesen a munkára koncentrál, és megérti, miről beszélek.
– Fogadni mernék, hogy ha mellette ülsz nem csak a munkára koncentrál. Még akkor is, ha csak a férfiakat szereti.
Wendy, felállt, és az ajtó felé indult. – Köszönöm – fordult meg az utolsó pillanatban. – Nagyra értékelem a bókot.

Amikor Wendy másnap reggel lement az étterembe, Jonathant egy másik, harmincas év körüli nővel találta, rövid fekete hajjal és szemekkel, nagyon profi kosztümben, egy negyvenes éveiben járó, kifogástalanul kidolgozott, barna hajú és szemű férfival, és egy másik, 30 év körüli férfival kissé zilált öltönyben, drótkeretes szemüveggel, elvékonyodó vöröses hajjal és ernyedt mogyoróbarna szemekkel.
Ő maga körültekintően választotta ki a ruháját, és az egyik új szoknyája mellett döntött – egy puha lime-zöld-, amely egészen a combjáig ért, és egy halványzöld blúzt, amely alig takarta el telt kebleit és nagy, sápadt mellbimbóit, amelyek sziklakemények voltak. Az áttetsző anyag nagyon érzéki és serkentő volt, ahogy a melle megmozdult. Érezte, hogy kipirul az arca, ahogy tátott szájjal bámulták őt. Jonathan felállt, és kihúzott neki egy széket.
– Jó reggelt kívánok – mondta, miközben leült. – Egyszerűen gyönyörűen nézel ki. Ez az egyik olyan ruha, amit Vera választott neked? – kérdezte, miközben visszaült a helyére.
– Igen – válaszolta Wendy.
– Wendy Rose, ő itt Tom Reese, a számviteli osztályunk vezetője – mutatta be Jonathan, a kócos öltönyös férfit – Marge Hinson, az ügyvédünk és Fred Johnson, az ingatlanmenedzserünk. Wendy az új PA-m, és úgy gondolom, hogy mindannyiunknak élvezet lesz vele dolgozni. Tájékoztatásul: informatikából és közgazdaságból mesterképzést szerzett. Nem csak gyönyörű. Azt tanácsolom, hogy vegyétek nagyon komolyan.
Azonnal megjelent egy pincér, és a rendelés felvétele közben üres beszélgetésbe bocsátkoztak.
– Mindannyian olvastátok Wendy javaslatát, hogy vezessünk be valamiféle hűségdíjat az egész vállalkozásra – mondta Jonathan, miközben éppen kávét töltöttek. – Itt a lehetőség, hogy kérdéseket tegyetek fel.
– Hogyan fogja meghatározni a jutalmak típusát vagy összegét? – kérdezte Tom Reese. – Egy ilyen rendszer kezelése minden bizonnyal az én hatáskörömbe fog tartozni. Mivel kell majd megküzdenem?
– Az ilyen dolgokat bejelentő vállalkozások átlagos ilyen típusú jutalmazási rendszere a szolgáltatások értékének körülbelül 10%-a. – válaszolta Wendy. – Ezeknek a vállalkozásoknak az átlagos üzletág-növekedése hozzávetőlegesen 18%, tehát látható, hogy ez bőven megtérül.
– Hogyan adják be? – kérdezte Fred Johnson. – Szükség lesz-e ehhez a személyzet új képzésére?
– Valószínűleg igen, bár ez minimális lenne – válaszolta Wendy. – A kapott pontoknak minden értékesítési ponton, bizonylaton szerepelniük kell, így a rendszert ennek megfelelően módosítani kell. Ha bármilyen POS-terminálos fizetés történik, az ügyfél figyelmét fel kell hívni a felhalmozott jutalom jóváírások összegére, és fel kell ajánlani neki, hogy felhasználhassa ezeket a számla kiegyenlítésére, ha elegendő. Túl körülményes lenne, hogy jutalompontokban és pénznemben is rendezzék a számlát. Vagy az egyik vagy a másik. A legtöbben megteszik ezt, bár lesz egy kis százalék, aki szeretné hagyni, hogy a kedvezményei növekedjenek, és valami igazán különlegesre, például egy ingatlanunkon való tartózkodásra felhasználhassák. Ezek a legnagyobb értékű ügyfeleink. Ők lesznek a visszatérő vásárlók és azok, akik utazásaik során mindig szállást keresnek az ingatlanainkban. Szó szerint üldözni fogják a díjpontokat.
– Mint egy törzsutas. – mondta Tom Reese.
– Pontosan – értett egyet Wendy. – Az egész ötlet az, hogy növeljük ügyfeleink lojalitását, és ezt úgy fogjuk megtenni, hogy kifejezzük feléjük az elismerésünket úgy, hogy látszólag kedvezményt adunk nekik a jutalompontok formájában.
– Valakinek volt eddig problémája? – kérdezte Jonathan.
– Nagyon sok munka lesz az embereimnek – mondta Tom Reese. – Hónapokba fog telni, amíg minden ingatlanhoz eljutunk, és átprogramozzuk a rendszereiket.
– Ez az egyik oka annak, hogy azt javasoltam, szüntessük meg az önálló rendszereket, és térjünk át egyetlen központi rendszerre – mondta Wendy. – Ahelyett, hogy minden ingatlan elszigetelten működne, az összes ingatlan egyetlen központi rendszerből fog működni a felhőben. Bármilyen programozási változtatás, amelyre szükség van, központilag, egy helyen történik, és onnan terjed. Ezáltal nem kell minden ingatlannak karbantartania ezeket a rendszereket. Ez viszont megtakarítást jelent az anyagköltségekben és a munkaerő fizetésében.
– Ez elég ambiciózus – mondta Tom Reese. – Mi a helyzet azokkal, akiket elbocsátanak?
– Egy év végkielégítést ajánlok minden érintettnek. – mondta Jonathan. – Ennek enyhítenie kell a fájdalmat. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az emberek új állást találjanak.
– Drága – mondta Tom Reese. – Nagyon drága.
– Két éven belül megtérül – mondta Wendy. – És ennek a híre el fog terjedni, amitől a leendő álláskeresők nálunk szeretnének dolgozni. Kiválaszthatjuk majd a legjobb és legokosabb embereket, mert tudni fogják, hogy sehol máshol nem bánnak velük jobban vagy igazságosabban.
– Látsz itt valami jogi problémát, Marge? – kérdezte Jonathan.
– Eddig nem – válaszolta Marge fejcsóválva. – Csodálatos ötletnek hangzik. Ez minden bizonnyal kevesebb káoszt okozna számomra. Ahelyett, hogy 41 különböző ingatlannal foglalkoznék, bizonyos értelemben csak egyre kellene figyelnem.  
A legtöbb probléma, amellyel jogilag foglalkozunk, a különböző ingatlanok közötti ellentmondásokra vonatkozik. Az emberek úgy érzik, hogy nem bánnak velük tisztességesen, ha az egyik ingatlan egy dolgot csinál, a másik pedig egészen mást. A következetességre törekednek, és ha nem találják, az gyakran valamilyen jogi vitába torkollik. Üdvözlöm ezt az ötletet.
– Én is – mondta Fred Johnson. – Itt az ideje, hogy az új világba költözzünk. A felhő a válasz. A legtöbb fejfájásom olyan, mint Marge-é. Minden ingatlant sokféleképpen, független hűbérbirtokként kezelnek. Mindennek a szabványosítása növelné a hatékonyságot az egész területen. Mindenki dolgát megkönnyítené.
– Wendy a díjkiosztó programot be akarja vinni a társkereső oldalra is – mondta Jonathan.
– Hogy a csudába fogod ezt csinálni? – kérdezte Tom Reese.
– Ez egy nagyszerű ötlet – mondta Fred Johnson, miután Wendy elmagyarázta. – Különben is az egy fejőstehén. Ez táplálná a többi vállalkozásunkat.
– Úgy gondolom, hogy ha reklámozásra is költenél egy kis pénzt, akkor az üzletmenet nagymértékű növekedését tapasztalnád – mondta Wendy. – Megnéztem, és a legtöbb hirdetés nyomtatott. Nincs valódi online jelenlét a közösségi médiában. Túlságosan támaszkodik a szájról szájra történő terjedésre. Egyre nagyobb az igény a csúcsminőségű kikapcsolódásra. Ha mindent összevonunk hatalmas mennyiségű adatunk lesz, amely lehetővé teszi számunkra, hogy rendszeresen kommunikáljunk az ügyfeleinkkel. Ha reklámozunk a Facebookon, bekerülünk a légitársasági magazinokba, amelyeket repülés közben mindenki olvas, az ilyen típusú dolgok az általunk keresett jómódú közönséget céloznák meg.
– Ez alapvetően az üzletvitelünk teljes átalakítása – foglalta össze Jonathan. – Túlságosan elégedettek voltunk az eddigi sikerünkkel, ami jelentős volt. Eladásaink négy éve stagnálnak. Nincs valódi növekedés. Valódi változást kell végrehajtanunk, ha meg akarjuk tenni a következő lépést előre. Úgy gondolom, hogy Wendy ötletei nagyon értékesek, de Ti vagytok, akikre támaszkodok a dolgok gördülékenységében, ezért a támogatásotok és egyetértésetek elengedhetetlen a sikerhez.
– Azt mondom, hajrá – mondta Fred Johnson.
– Mi van, ha nem működik? – kérdezte Tom Reese. – Sok pénzt költenénk, és sok jó embert veszítenénk el. Ebből nehéz lenne felépülni. Az üzlet évekig szenvedne.
– Ezért fontos, hogy mindannyian egy oldalon legyünk – mondta Jonathan. – Csak akkor fog működni, ha mindannyian hiszünk abban, hogy tudunk, akarunk, és hajlandóak vagyunk dolgozni a cél érdekében.
– Csak a hátrányára próbálok rámutatni – mondta Tom Reese. – Ha a Wendy által felvázolt összes tényező helyes, és nincs okom azt hinni, hogy nem, akkor nem értem, miért ne működhetne. Rövid távon minden bizonnyal kihívást jelentene.
– Mennyi ideig tartana az összes változtatás végrehajtása? – kérdezte Jonathan.
– Három hónap – válaszolta Wendy nagy meglepetést okozva. – Maximum hat.
– Miért gondolod, hogy ilyen gyorsan meg tudod csinálni? – kérdezte Tom Reese.
– Mert ez leginkább csak számítógépes programozás – válaszolta Wendy. – És ebben nagyon-nagyon jó vagyok. Szorosan együttműködnék veled és Freddel. Semmit sem teszünk közzé és nem vezetünk be, amíg a „homokozóban” nem tesztelik. Ez a számítógép egy elszigetelt területe, amely valós helyzeteket képes szimulálni. A leginkább időigényes szempont a reklámozás lesz. Önmagában nincs semmiféle hirdetési osztály, ezért egy külső céggel kell szerződést kötnünk. Ez nem tartozik az alaptevékenységünkhöz, így nincs is értelme saját magunknak létrehozni. Végül dollár szempontból is olcsóbb lesz kigazdálkodni.
– Van valaki, aki nem teljes mértékben támogatja ezt? – nézett Jonathan, egyenesen mindegyikükre és senki nem szólt semmit. – Akkor ezt fogjuk tenni. Itt az ideje, hogy a babánk fejlődjön és felnőtt legyen. Ennek Wendy lesz a motorja. Minden átfolyik rajta. Minden pénteken találkozunk itt reggelizni, hogy tájékoztassuk egymást. Szívesen látunk ha csatlakozol hozzánk, Marge, de ha egyszer megadod nekem a törvényes engedélyt, nincs igazán okod rá.
– Nem is tudtál távol tartani – Marge nevetett. – Ez valóban szórakoztató lesz. Amíg lehetek a „légy a falon”, addig szívesen itt lennék.
– Wendy, hogy halad a projekted Phillel? – kérdezte Jonathan.
– Jelenleg minden ingatlan webhelyéről kapunk másolatot. Ez még egy-két napot vesz igénybe. El fogom kezdeni a fordítási protokoll megírását, és tettem néhány észrevételt a webhely művészi vonatkozásaira.
– Fred, beszélj mindegyik ingatlanmenedzserrel, és mondd el nekik, hogy mit csinálunk – mondta Jonathan. – Tudják meg, pontosan milyen problémákra számíthatnak a változtatások eredményeként. Szerezz listát az érintett személyzetről, és küldd el Tomnak, hogy elkezdhesse a végkielégítések előkészítését. Amikor Wendy azt mondja, hogy készen állunk az indulásra, nem akarom, hogy bármi visszatartson minket. Bármi kérdés?
– Tiszta, mint a harangszó – válaszolta Fred vidáman mosolyogva.
Wendy a nap hátralévő részét egy Phil melletti számítógépnél töltötte, és a fordítási protokollon dolgozott. Amikor végre elérkezett a nap vége, már több mint készen állt, hogy hazamenjen, és az elmúlt napok minden izgalma elkezdte utolérni.

Amikor a szállodában elfogyasztott reggeli után kiment az autóért amely munkába vitte, meglepődve Maryt találta az autóban.
– Szia Mary. Mi történik? – Wendy beszállt a kocsiba.
– Jonathan felhívott és megbízást adott nekünk – válaszolta Mary szélesen mosolyogva.
– Miféle megbízás?
– Még nem árulhatom el – titkolózott Mary. – Azt akarja, hogy rájöjj.
– Milyen titokzatos. Tetszeni fog ez nekem?
– Azt akarja, hogy rájöjj – ismételte Mary. – Emlékszel, amikor elmondtam, hogy Jonathan nagyszerű főnök? Nem azért mondtam, mert engedi, hogy szopjam a farkát, bár isten tudja, ez is benne van. Ő egy nagyszerű főnök, és erre mindjárt rájössz magadtól.
– Alig várom.
Wendy hamar észrevette, hogy nem az irodába mennek, hanem kifelé tartanak a városból, bár nem Jonathan és Vera otthona felé. Amikor beértek egy kis repülőtérre, Maryhez fordult csodálkozással az arcán.
– Mi a franc folyik itt, Mary? – Az autó beállt egy elegáns magánrepülőgép mellé, amelynek lépcsői az aszfaltig nyúltak.
– Mondtam már, hogy ez egy különleges feladat – válaszolta Mary, amikor kiszálltak a kocsiból, Wendy pedig a nyomában, hitetlenkedve, ahogy felmentek a lépcsőn a sugárhajtású fényűző belsejébe.
– Jó reggelt hölgyek – üdvözölte őket egy szívdöglesztően gyönyörű szőke, égszínkék szemekkel. – A nevem Gretchen, és én leszek a háziasszony ezen a járaton. Kérem, foglaljatok helyet, ahol tetszik. Amint be vagytok kötve, azonnal felszállunk.
– Hová megyünk? – kérdezte Wendy.
– Azt az utasítást kaptam, hogy ne hozzam nyilvánosságra ezeket az információkat. De biztosíthatlak, hogy nem történik semmi baljóslatú. Mr. Hooks-nak megvan a maga stílusa.
– Ez Jonathan gépe?
– Igen – Gretchen bevezette őket a főkabinba, ahol bőrszékekbe ültek, és becsatoltak. – Ez egy Gulfstream G800.
Wendy meg volt döbbenve, nem tudta felfogni, hogy valakinek ilyen repülője van. Fényűzőbb volt, mint bármelyik szállodai szoba, amit valaha látott, még Jonathan és Vera otthonánál is.
– Ez nagyszerű – sóhajtotta Mary.
– Csináltál már ilyet, repültél ezen a gépen?
– Csak egyszer. De soha nem fogom elfelejteni. Egy hétvégére magukkal vittek az egyik üdülőhelyre. Megszoptam a farkát és megkóstoltam Vera punciját, miközben repültünk. Életem legjobb napja volt.
– Istenem, Mary, túl sok vagy – Wendy végre megnyugodott, amikor úgy érezte, hogy visszaszorul az ülésbe, ahogy a gép elhagyta a földet.
– És technikailag ez egy repülőgép – mondta Mary. – Olyan közönségesen hangzik.
– Nos, ez biztosan nem hétköznapi – egy halk csengő megszólalt, és a biztonsági öv lámpa kialudt.
– Hozhatok valamit inni? – Gretchen szinte azonnal megjelent. – Talán egy kis ?
– Most reggeliztem – nevetett Wendy.
– A nekem nagyon jól hangzik – mondta Mary.
– Legyen kettő, kérem – egyezett bele Wendy.
Épp a második pohár fogyasztották el, amikor Gretchen bejelentette, hogy nemsokára leszállnak, és be kell csatolniuk. Wendy érezte, hogy minden sokkal gördülékenyebb, mint egy légitársaság gépén, és alig érezte a földet, amikor a pilóta leszállt és a kapu mellé gurult.
– Cancún! – zihált Wendy, amikor kiszállt a gépből, és meglátta a táblát. – Cancúnban vagyunk, Mexikóban?
– Mivel sejtettem, elmondhatom – nevetett Mary. – Cancún-ban vagyunk. Hétvégére az itteni üdülőhelyre megyünk.
– De... de miért? – kérdezte döbbenten Wendy.
– Jonathan mindig megtalálja a módját, hogy azt adja, amiről úgy gondolja, hogy az már túl sok – Általában túlzásba esik. Elküldött, hogy legyen társaságod.
– És valószínűleg azért, hogy megjutalmazza, a legjobb recepcióst – nevetett Wendy.
– Legalábbis olyan, aki minden nap leszívja. Ez mindenki számára előnyös. Lelövöm magam, ha valaha elveszítem ezt az állást.
– De nincs ruhám vagy semmi, csak az, ami rajtam van – panaszkodott Wendy. – Hála istennek, nálam van az útlevelem. Jonathan azt mondta, hogy egy pillanat alatt szükségem lehet rá, és nem viccelt.
– Azt az utasítást kaptam, hogy az üdülőhelyen vásároljunk bármit, ami tetszik – közölte Mary. – Alig várom. Megveszek mindent.
A járda mellett várakozott egy üdülőhelyi kisbusz, egy férfival, aki egy táblát tartott a nevükkel. Rövid, 15 perces autóútra volt az üdülőhely, ahol VIP-ként kezelték őket. A villámgyors bejelentkezéskor csak útlevelüket kellett bemutatniuk. Ezután egy két hálószobás lakosztályba vitték őket, amely közvetlenül a tengerpartra nyílt, kis konyhával és teljesen feltöltött hűtőszekrénnyel, tele friss gyümölccsel, gyümölcslevekkel, vízzel és üveg borral.
– Alig várom, hogy úszhassak – mondta Mary. – Menjünk vásárolni. Itt nem úszhatunk meztelenül, bár figyelmen kívül hagyják a topless-t, ami valójában illegális, de nem akarják elűzni a turistákat.

A vásárlás két órán át tartott, ezalatt mindketten vettek bikinit és egy-két ruhát estére, rövidnadrágot és több pólót, majd visszamentek átöltözni a lakosztályukba.
– Nem gondolod komolyan! – hüledezett Mary, amikor meglátta Wendyt a bikiniben. Egy apró anyagfoszlány épp csak a punciját fedte, és a két egyforma apró darabka is csak alig a mellbimbóját.
– Mit? – kérdezte Wendy, élvezve Mary látványát a szál bikini alsójában. Az anyag a külső ajkai között kígyózott, felsője nélkül, kisebb, szeplős melleit vastag rubin mellbimbók ékesítették.
– Nem fogod felvenni azt a felsőt, ugye? – kérdezte Mary. – Hihetetlen melleid vannak. Akkor a mellbimbóid körül nem is akarsz lebarnulni?
– Az hülyén nézne ki, nem? –   Wendy levette a felsőjét, és nagy mellbimbói megkeményedtek Mary tekintete alatt.
– Istenem, nagyszerűek – mondta Mary. – Olyan féltékeny vagyok.
– Inkább a tied tetszik – mondta Wendy.
– Aranyosak, igaz? – kérdezte Mary, és megcsípte a vastag rubin mellbimbóit. – Legalább érzékenyek. A tiéd?
– Nagyon – nevetett Wendy.
– Ettől jó, amikor megszopogatják őket – fejtegette Mary. – Sajnálom azokat a nőket, akik igazából nem éreznek semmit, de kibírják, mert tudják, hogy a pasik szeretnek mellbimbót szívni.
– Ezt el sem tudom képzelni – mondta Wendy.
Kiléptek a lakosztályból az üveg tolóajtón keresztül egy kis teraszra, majd a homokra. Egy tucat lépést sem tettek, amikor két izmos, üdülőhelyi egyenruhát viselő fiatalember elfogta őket.
– Senoritas, fehérek vagytok, mint a szellemek – mondta egyikük. – Fényvédő nélkül nem szabad kimenni. Itt nagyon erős a nap.
– Nem is gondoltam rá – vallotta be Wendy.
– Én sem – értett egyet Mary.
– Itt mindig tartunk magunknál ilyesmit – mondta a fiatalember, és előhúzott egy üveg +50-es fényvédőt a hátsó zsebéből. – Kérem.
– Fel tudnád kenni nekem? – Mary elmosolyodott a tátott szájú döbbenet láttán Wendy arcán.
– Természetesen! Megtiszteltetés lenne.
– És te, senorita? – mondta a másik fiatalember, kezében egy üveg fényvédővel. – Segíthetek?
Wendy éppen nemet akart mondani, amikor meglátta, hogy Mary milyen pillantást vetett rá, ahogy a másik fiatalember a fényvédőt a hátára kente.
– Köszönöm, ez nagyon kedves tőled.
– Nagyon magas vagy – megtöltötte a kezét fényvédővel. – Nagyon szexi.
– Te is nagyon szexi vagy – mondta a Mary-t segítő fiatalember, Letérdelt, a lába után folytatta a fenekén, és amikor nem reagált, a seggét is meggyúrta.
– Ilyennek kell lennie egy nyaralásnak – élvezte a kényeztetést Mary. Wendynek megremegett a lába, amikor érezte, hogy masszírozzák a fenekét. – Rendben van. – mondta, amikor a fiatalember habozott a mellkasánál –   Nem szeretném, ha megégnének.
Wendy úgy érezte, hogy a lábai között elázik, amikor látta, hogy Mary megsimogatja a melleit, miközben a másik fiatalember a karjait keni. Be kellett harapnia az ajkát, amikor a férfi a mellkasához és a melléhez ért, valójában megcsípte és meghúzta a mellbimbóit.
– Mmm – Wendy hallotta ahogy Mary felsóhajt. Felnézett a saját mellei masszírozásáról, és látta, hogy a Marynek segítő fiatalember keze a bikini alsójában van. – Ez a legjobb. – sóhajtotta, miközben a férfi térdre ereszkedett, hogy bekenje a lábát is.
– Ó! – zihálta Wendy, amikor érezte, hogy egy kéz lecsúszik a hasáról a bikini alsójába, vastag ujjak fel-le dörzsölik a punci-ajkait és a nagy csiklóját, mielőtt visszahúzódnak, és áttérnek a lábára.
– Most már nem fogsz leégni – mondta felállva a fiatalember, aki segített Wendynek, mosollyal az arcán.
– Köszönöm – sikerült kimondania. – Ez mennyei volt.
– Örülünk, ha segíthetünk, hogy kellemesen nyaraljanak itt. Ha bármit szeretne, csak el kell mondania nekünk. Bármit.
– Jól hangzik – felelt Mary. – Talán később. Most úszni szeretnénk.
– Minden üdülőhely ilyen? – kérdezte Wendy a víz felé tartva.
– Ó, remélem. Hát nem volt hihetetlen?
– Megmondom őszintén, hogy még soha nem csináltam ilyesmit.
– Csodálatosak voltak – sóhajtott Mary. – Meg kellett volna dugnunk őket.
– Csak erre gondolsz, a szexre? – pillantott rá Wendy.
– Többnyire igen, de főleg ha nyaralok. Tudsz valami jobbat a szexnél, amire érdemes gondolni?
Wendy jobban meggondolta, hogy válaszoljon-e erre a kérdésre, és elengedte, költőinek tekintve.
– Ó, igen – sóhajtott Mary, miután a vízbe merült. – Ez nagyszerű!
– Ó, izé, milyen meleg – Wendy besétált a vízbe, és úgy guggolt le, hogy az eltakarta a vállát. – Kaliforniában mindig jéghideg a víz.
– Azt hittem, onnan jön az összes szörfös, tudod, a The Beach Boys és minden – mondta Mary.
– Az a hely tele van szörfösökkel, de vastag búvárruhát kell viselniük, nehogy halálra fagyjanak. Szerintem őrültek. Ez itt olyan, mint a paradicsom.
Addig maradtak a vízben, amíg a bőrük ráncosodni nem kezdett, majd kivonultak és leültek a homokba. Könyökükre dőlve nézték a gyönyörű kék tengert.
– Nem hiszem el, hogy itt vagyunk – gyönyörködött a látványban Wendy. – Úgy értem, péntek van. Dolgoznunk kellene.
– Követned kell Jonathan példáját – mondta Mary. – Amikor dolgozik akkor nagyon, de ha nem akkor játszik. És tényleg játszik. Nem vetted még észre, milyen kiegyensúlyozottnak tűnik? Ő és Vera a két legmenőbb ember, akivel valaha találkoztam. Teljesen szerelmes vagyok mindkettőjükbe, minden lehetséges módon.
– Azta! Soha nem akarsz saját családot?
– Talán egyszer, de nem hamarosan. Teljesen kötetlenül szeretném élvezni azt, ami most van. A család óriási felelősség. Soha nem választanám azt az utat, hacsak nem a megfelelő módon csinálnám. És mi a helyzet veled?
– Soha nem gondoltam igazán a családra – válaszolta Wendy. – Annyira magamra, az oktatásra és a karrierre koncentráltam, egyszerűen nem volt időm, igényem vagy érdeklődésem. Talán egyszer, de ha most belegondolok, az ötlet nem tetszik. Hány éves vagy, Mary?
– Huszonnégy. És te?
– Ugyanannyi – válaszolta Wendy.
– Azt hittem volna, hogy idősebb vagy. Nagyon komolyan viselkedsz.
– Fiatalabbnak hittelek volna – vágott vissza Wendy. – Olyan tiszteletlen vagy.
– Lehetnénk testvérek – javasolta Mary. – Mindig is szerettem volna egyet. Egyetlen gyerek vagyok.
– Soha nem voltak testvéreim, és a szüleim meghaltak. Szerintem jó lenne, ha lenne egy nővérem. Hol vannak a szüleid?
– Nem vagyok benne biztos – válaszolta Mary. – Gyerekkoromban elváltak. Nem igazán láttam apámat ezután, és anyám olyan volt, mint egy forgóajtó a barátokkal. Amint megkaptam ezt a munkát, megtaláltam a saját helyem. Nem igazán próbáltam tartani vele a kapcsolatot, és úgy tűnik, ő sem erőlteti.
– Ez szívás. Bármit megadnék, hogy visszakapjam a szüleimet.
– Lehetne rosszabb – mondta Mary. – És most szeretem az életem. Jobb, mint bármi, amit valaha is el tudtam volna képzelni. Úgy értem, egy cancún-i tengerparton ülök péntek reggel.
– Igen, az élet nagyon klassz is tud lenni, azt hiszem.
Bementek a vízbe még egyet úszni, majd úgy döntöttek, hogy éhesek, ezért visszamentek a lakosztályba zuhanyozni és átöltözni.
– Mehetsz előbb – ajánlotta fel Wendy az egyetlen zuhanyzót illetően.
– Miért nem csináljuk együtt? – javasolta Mary. – Megmossuk egymást.
– Ööö, oké – válaszolta Wendy pillanatnyi habozás után.
– Ó, nem félsz a lányoktól, ugye? – kérdezte Mary. – Amint nyilvánvalóan sejtetted, eléggé nyitott vagyok. Minden rendben van.
– Nem, nem félek a lányoktól – válaszolta Wendy. – Gyerünk, éhes vagyok.
– Milyen ilyen magasnak lenni? – kérdezte Mary, miközben beszappanozta és átdörzsölte Wendy hátát.
– Frusztráló. Mintha csak ennyit látna bárki, hogy magas vagyok.
– Szerintem pokolian szexi – Mary lenyúlt Wendy fenekéhez.
– Meg tudom csinálni én is – figyelmeztette Wendy.
– Nem bánom, ha te sem.
– Nem, ez rendben van – sóhajtotta  – Valójában nagyon kellemes érzés.
– Szeretem, ha megérintenek. – Mary lecsúsztatta a kezét Wendy fenekének völgyén ujjbegyeivel enyhén átsiklott a rózsabimbóján.
– Ó! – zihálta Wendy.
– Szereted, ha a fenekeddel játszanak? – érdeklődött Mary, és finoman hozzányomta ujjbegyét.
– Ott... olyan érzékeny – Wendy elnyomott egy nyögést, amikor az ujja hegye belenyomódott.
– Nekem is – mondta Mary, és visszahúzta a kezét. – De szeretem. Semmi sem olyan, mint egy szép nagy farok a seggedben. Annyira különbözik a puncimtól.
– Mi lenne, ha most megengednéd, hogy megmossalak. Mindenkinek mesélsz a szexuális életedről?
– Nem – válaszolta Mary. – Ó, Jonathan és Vera, persze, de benned van valami. Az első találkozásunktól kezdve éreztem. Tudtam, hogy barátok leszünk.
– Így képzeltél el minket a zuhany alatt? – Wendy mosta a hátát, majd letérdelt, hogy megcsinálja a fenekét és a lábát.
– Nem, de reméltem. Úgy értem, hihetetlenül szexi vagy.
– Nos, neked van a legaranyosabb kerek kis feneked. – Wendy megszorította a seggét, mielőtt felállt.
A zuhanyozás után rövidnadrágba és pólóba öltöztek, mellbimbójuk erősen kidudorodott.
– Nem szereted, ahogy az emberek bámulnak? – kérdezte Mary, miközben az üdülőhely étterme felé tartottak.
– Nem különösebben – Wendy, nagyon is tudatában volt annak, hogy a nagy mellbimbói kőkemények.
– A nők utálnak minket, a férfiak mind meg akarnak dugni.
– Istenem, Mary – Wendy felnevetett, ahogy beléptek az étterembe, és egy víz felé néző asztalhoz vezették őket.
Rendeltek egy kancsó margaritát és egy nagy kombinált tányért tacóval, burritóval és chimichangával.
– Az étel nagyszerű.
– Igen – helyeselt Mary, lenyelte margaritáját, és azonnal újratöltötte a poharát. – Ez a margarita különösen jó.
– , ha így iszol – intette Wendy.
– Nagy ügy. Vakáción vagyok. Enni, inni és dugni akarok, ez a három legjobb dolog az életben. Már csak három napunk van.
– Mindig is ilyen voltál? – kíváncsiskodott.
– Csak azóta, hogy a középiskola utolsó évében felfedeztem a szexet. Nem hittem el, hogy bármi is lehet ennyire szórakoztató. Úgy értem, van-e jobb az életben, – és értek ez alatt bármit – mint egy orgazmus?
– Nem sok.
– Hogy tetszik Vera?
– Ő valami más – Wendy a fejét csóválta. – Valójában nagyon hasonlítasz rá.
– Talán ez a legkedvesebb bók, amit valaha kaptam – sugárzott Mary. – Úgy értem, ő olyan, mint az én hősöm. Nem fél semmitől és senkitől, és azt csinál, amit akar anélkül, hogy érdekelné, mások mit gondolnak.
– Úgy vettem észre én is.
– Sokat tanultam tőle, például azt, hogy hogyan ne szégyelljem azt, aki vagyok – folytatta Mary.
– Miért kellene szégyellned? Olyan édes és vidám vagy.
– Nem voltam mindig az – mondta Mary a fejét csóválva. – Egy elcseszett családból származom, és ez elég volt. Aztán felfedeztem a szexet, és egészen a szajhaságig rohantam, bárkit megbasztam, akit csak tudtam, és ha erre gondoltam, az szégyenletes volt. De Vera rádöbbentett, hogy nem az én hibám, hogy a családom el van cseszve, és nincs semmi baj azzal, ha szeretem a szexet, és teszek is érte. Azon a napon, amikor elmondta nekem, hogy tudja, minden reggel szopom Jonathan farkát, és értékeli, hogy ilyen jól vigyázok rá, akkor kezdtem bálványozni. Ha bármennyi időt töltesz vele hatással van rád.
– Hát ez igaz – erősítette meg Wendy, és eszébe jutott Jerome.
– Készen állsz, hogy újra úszni menjünk? – kérdezte Mary, és befejezte a margaritákat.
– Jó ötletnek hangzik – értett egyet Wendy. – Kicsit zsibong a fejem.
Visszamentek a lakosztályukba, átöltöztek bikini alsóba, majd kimentek az üveg tolóajtón keresztül a strandra. Még egy tucat lépést sem tettek a meg, amikor ugyanaz a két fiatalember jelent meg, széles mosollyal az arcukon.
– Senoritas, kérsz egy kis fényvédőt? – kérdezte egyikük, de mindketten nyújtották az üvegüket.
– Szeretnék – bólintott Mary. – Olyan jól csinálod, mint a barátod?
– Nagyon jól képzett vagyok – válaszolta vigyorogva, miközben elkezdte kenni a hátát a fényvédővel.
– Én is nagyon jól képzett vagyok – közölte a másik, miközben belekezdett Wendybe.
Wendy a vonakodása ellenére érezte, hogy megbizsereg, ahogy a férfi a testére csúsztatta a kezét, és ellenállt a nyögés késztetésének amikor érezte, hogy a kezei becsúsznak a feneke repedésébe, és lecsúsznak a rózsabimbóján.
– Nagyon szépek – dicsérte meg eléje állva és a mellét tapogatva. – Kár lenne, ha leégnének.
– A tieid is nagyon kedvesek – mondta a másik férfi, és megsimogatta Mary melleit, miközben felkente a fényvédőt.
– Ó, ez jó – lihegte Mary, és a szája tátva maradt, ahogy a férfi keze a gyomráról a bikini alsójába csúszott.
– Ez... ó Istenem – sóhajtott Wendy is, amikor a neki segítő férfi ugyanezt tette, és ujjait a puncijába csúsztatta.
– Senorita, nagyon nedves vagy – mondta, és megdörzsölte a nagy csiklóját. – Talán segíthetek még?
– N-nem, köszönöm – nyögött fel Wendy. Kihúzta a kezét a bikini alsójából, majd hozzálátott a lábai kenéséhez.
– Tényleg le kell feküdnöd, valakivel Wendy – szólalt meg Mary, amikor a két férfi végzett, és ők lementek a vízhez. – Isten tudja, hogy igen.
– Olyan merészek – mondta Wendy. – Még soha nem hallottam ilyesmiről.
– Nekem tetszik – mondta Mary. – Mondd, hogy nem volt jó érzés.
– Nem ez a lényeg – Beléptek a vízbe.
– Ez az egyetlen ami lényeges – kontrázott Mary, ahogy belezuhant a tengerbe.
– Wendy, van problémád a szexszel? – érdeklődött, miután úsztak egy darabig, majd leültek a homokba és nézték a vizet.
– Nincs – válaszolta Wendy. – Csak nem tetszik ha ennyire nyilvános.
– Én szeretem, ha figyelnek – mondta Mary. – Sokszor gondoltam arra, hogy ha nem lenne ilyen munkám, akkor tudnék-e pornót csinálni. Az a gondolat, hogy az emberek figyelnek rám, feldob.
– Azt hiszem, nem érzem jól magam a bőrömben, vagy ilyesmi. Azt hiszem, ez hozzátartozik a nagy termetemhez.
– De van egy halálosan szép tested – kiáltott fel Mary. – Őrülten szexi vagy. Nem veszed észre, hogyan néznek rád az emberek?
– Mindig is azt hittem, hogy azért, mert olyan magas vagyok – válaszolta Wendy.
– Talán ez az első dolog, ami felkelti a figyelmüket, de aztán ott van a többi – mondta Mary. – Két lábon járó nedves álom vagy.
– És te ezt igazolni tudod? – nevetett Wendy.
– Gyerünk, el kellene tűnnünk a napról – Mary, és a teste kezdődő pirulását nézte.

Visszamentek a lakosztályukba, és beugrottak a zuhany alá. Mary megmosta Wendy hátát, majd köré nyúlt, hogy megragadja a melleit, masszírozta és gyúrta őket, megcsípte és meghúzta a nagy mellbimbóit.
– Mary! – zihálta Wendy, és kipirult arccal szembefordult vele.
– Nem bánod? – kérdezte Mary, és ismét megragadta a mellét, de ezúttal előrehajolt, hogy megfogjon egy mellbimbót az ajkaival. Megszívta, és a nyelve hegyével izgatta.
– Ne – reagált Wendy erőtlenül, és Mary arcát a melléhez tartotta, miközben tovább szopott, aztán megérezte a kezét a lábai között.
– Olyan nagy a csiklód – és gyengéden megdörzsölte.
– Mary – lehelte Wendy, megborzongva. Érezte ahogy a lány ujjai elsüllyednek a puncijában.
– Most már nővérek vagyunk, nem? – kérdezte Mary, és felnézett rá.
– Igen, de pont ettől lesz ez a .
– Érdekel? – mosolygott Mary, és becsúsztatta pár ujját.
– Nem – válaszolta Wendy.
– Gyerünk – Mary kihúzta az ujjait, kézen fogta Wendyt, majd a zuhanyzóból a legközelebbi hálószobába vezette, és magával húzta az ágyra.
Wendy felsóhajtott, amikor szélesre tárta a lábát, majd lehajolt, hogy lassan felhúzza a nyelvét a szétnyílt punciján keresztül, hogy ajkai a nagy csiklójára tapadjanak. Megszívta és nyelvével ingerelte. Wendy felnyögött, felívelve a csípőjét a szájához és a teste görcsbe rándult az orgazmustól.
– Olyan szép a puncid és olyan jó az ízed – Mary, beledugta a nyelvét, és felitta a kifolyó nedveket.
Wendy sorozatosan élvezett amíg Mary ette a punciját. Szopta és finoman rágta hosszú belső ajkát, teste pedig fékezhetetlenül remegett amikor megszívta a nagy csiklóját.
– Hú, nagyon könnyen elélveztél – Mary felemelte arcát Wendy puncijáról. – Örökké eszegetnélek.
– Mondtam, hogy érzékeny vagyok – Mary becsúsztatta néhány ujját, és ki-be pumpálta őket, közben folyamatosan szopta a nagy csiklóját.
– Meg akarod kóstolni a puncimat? – nézett fel Mary. Megnyalta az ajkát.
– Igen – Wendy magához ölelte.
Mary azonnal a hátára gurult a vulváját széttárva, hogy felfedje rózsaszín belső ajkát és csiklóját.
– Voltál már lányokkal? – kérdezte. Wendy a lábai közé borult.
– Igen – Belemélyesztette a nyelvét, és megkóstolta a fűszeres ízét.
– Wendy, ez olyan csodálatos – sóhajtott Mary. Egyenletes tempóban nyalta a punciját.
– Neked is jó az ízed – mondta Wendy néhány perc múlva, felnézett és mosolygott.
– Nem hiszem el, hogy valóban ezt csináljuk – Mary leengedte a lábát, miközben Wendy felkúszott a testén, megragadta mindkét mellét, és megszívta először az egyik, majd a másik vastag rubin-bimbót, mielőtt még feljebb mozdult, így gyakorlatilag az orruk összeért.
– Ezt azonban nem szabad – mondta Wendy, és nyelvét Mary ajkára csúsztatta. – Együtt dolgozunk.
– És akkor mi van? Jonathan-nel is dolgozom, és ez nem akadályoz meg abban, hogy szopjam a farkát.
A következő fél órát egy 69-ben töltötték egymás kényeztetésével, mielőtt elaludtak egymás karjában.  

Amikor végre felébredtek, a nap már lemenőben volt.
– Mennünk kéne vacsorázni – Mary megcsókolta.
– Szívesen itt maradok és folytatom. De soha nem fogunk faszt találni, ha így teszünk, és mi azt akarunk, ugye? Neked mióta?
– Egy ideje – válaszolta Wendy. – Egy pár hónapja.
– Gyerünk, öltözzünk fel – Mary felugrott az ágyból.
Az aznap vásárolt mélyen dekoltált ruhák közül kettőt felöltöttek.
– Mmm, elég jól nézel ki ahhoz, hogy próbálkozzanak – Mary Wendy combjai közé nyúlt, hogy ujját végighúzza a punciján, amit aztán a szájához vitt, hogy lenyalja.
– Te is, és hagyd abba – korholta Wendy.
Az étteremben egy asztalhoz vezették őket. Rendeltek egy üveg . Garnélarák- kezdtek, majd grillezett burgonyával és friss zöldbabbal folytatták.
– El sem hiszem, mennyire éhes vagyok – mondta Wendy, miközben ettek.
– Ha olyan sokszor és olyan keményen élveznék el, mint te, én is éhes lennék. Ez a legjobb az egészben: csak élvezkedsz, és nem hagyod abba.
– Mary! – Wendy gyorsan körbepillantott, hátha hallotta valaki.
– Senki sem hallotta – nevetett Mary. – és az sem érdekel, ha igen. Hadd legyenek mindannyian féltékenyek, hogy a nyelvem a lábad között volt.
– Azt hiszem, kérek egy kis desszertet – Wendy elvörösödött. – és egy kis kávét.
– Elhíznék, ha állandóan ennyit ennék – Mary eltolta az üres tányért, miután elfogyasztotta az adag áfonyás sajttortát.
– Nem tudtam hízni, hiába próbáltam. Ilyen vagyok.
– Ezt úgy mondod, mintha az rossz lenne – sóhajtott Mary. – Nekem oda kell figyelnem, hogy mit eszek, mert csak az ágyban mozgok.
– Nos, ma délután sokat tettél az elhízás ellen – mutatott rá Wendy.
Jóllakottan kacsázva sétálni indultak a vízparton, nézték a felkelő holdsarlót, a Tejút számtalan csillagát a fejük felett, a tengerről visszaverődő fényt.
– Örülök, hogy ezt megoszthatjuk – mondta Mary.
– Valóban különleges – mondta Wendy. – Úgy nőttem fel, hogy néztem, ahogy a nap és a hold lemegy a vízbe. Soha nem láttam felemelkedni onnan.
– Erre még nem is gondoltam – mondta Mary. – Most pedig keressünk egy bránert – javasolta és elindult vissza az üdülőhelyre.

Megtalálták a The Rave-et, az üdülőhely diszkóját, és kellemes meglepetéssel látták, hogy félig tele van. A bár felé tartva Margharitát rendeltek, majd megfordultak, hogy felmérjék a termet, és észrevették a kis társalgóasztalokkal körülvett kis táncparkettet.
– Imádom ezt a zenét – Marynek fel kellett emelnie a hangját, hogy meghallják.
– Ez nem zene, ez zaj – ingatta a fejét Wendy.
– Nem szereted a zenét?
– Szeretem a zenét, és utálom a zajt. Ez zaj.
– Hé, nézz oda – élénkült fel Mary, és oldalra mutatott egy csapat férfira. – Jól néznek ki.
– Úgy néznek ki, mint egy karikatúra – pillantott rájuk Wendy. – Mintha egy csicsás musical meghallgatására készülnének.
– Vannak izmaik – mondta Mary. – Megyek, megnézem, van-e kedve valamelyikük táncolni velem.
– Mary! – korholta Wendy.
– Ó, gyerünk, nyugi – könyörgött Mary. – Nyaralsz, hát viselkedj is úgy. Ők a fiúk, ők lányokat keresnek, mi pedig a lányok a férfiakat. Hol itt a probléma?
– Te faszt keresel.
– Ja, igaz – vigyorgott rá Mary, majd a fiatalemberek csapata felé indult.
– Ó, Krisztusom – morogta Wendy az orra alatt, de követte. Valamiért a védelmezőjének érezte magát.
– Helló – mondta Mary, ahogy közeledtek, széles mosollyal az arcán.
– Sziasztok, gyönyörű senoritas – mondta egyikük. Fekete haja hátrasimult, trópusi inge mellkasa közepéig kigombolva, bicepsze kidülledt, arcán ragyogó mosoly.
– Szeretnél táncolni? – kérdezte Mary. – Egyedül vagyunk, és szeretünk táncolni, de hülyének érezzük magunkat, ha egymással táncolunk.
– Megtiszteltetés lenne – válaszolta. Mosolya még szélesebb lett. – Paco vagyok.
– Mary vagyok, ő pedig Wendy – Megfogta a karját, és finoman megszorította a bicepszét. – Szeretem a nagy izmokat – mondta, miközben a táncparkettre igyekeztek.
– Élvezném a lehetőséget – mondta az egyik férfi előrelépve, mosolyt csalva Wendyre, amikor látta, hogy a férfi valójában egy centivel magasabb nála. – Jorge vagyok.
Jorge fehér vászonnadrágot és hosszú ujjú fehér inget viselt, az ujja félig fel volt tűrve az alkarja feléig, és a felső három gomb ki volt bontva. Vastag aranylánc volt a nyakában, amelyen egy nagy arany kereszt lógott.
– Nem vagyok túl jó táncos – vallotta be Wendy.
– Akkor csak foglak, és élvezhetjük a zenét – válaszolta Jorge, és kezet nyújtott neki.
Pontosan ezt tették, miközben a közelben Mary is táncolt. Wendy megpróbálta azt mondani magának, hogy ez csak egy tánc, de jó illata volt, és a karjai erősen körül ölelték anélkül, hogy az nyomasztó lett volna. Egyik kezét a hátán, a másikat a vállán tartotta, és magához szorította. Érezte, hogy elázik, amikor ráébredt, hogy érzi, ahogy a farka megkeményedik a nadrágjában, és hozzányomja magát.
Három táncot táncoltak. Marynek minden alkalommal más partnere volt, de a többi férfi egyike sem közeledett Wendyhez, ami jólesett neki, mert le kellett volna néznie a fejük búbjára, míg Jorge-val minden rendben volt.
– Látod, hát nem szórakoztató? – Mary lihegett, amikor végre szünetet tartottak és leültek néhány asztalhoz, amelyeket a srácok összehúztak, és a három másik srác is csatlakozott hozzájuk, akik Maryvel.
Mary rendelt egy kancsó margaritát, majd még egyet, és visszatértek a táncparkettre, ezúttal Mary egyszerre táncolt mindhárom sráccal, miközben Wendy élvezte, hogy Jorge karjában csak ringatózik a zenére, kemény farkát a testükhöz szorítva.
– Menjünk vissza a szobába – javasolta Mary, amikor még néhány dal után szünetet tartottak.
– Oké – értett egyet Wendy, több mint készen arra, hogy lefeküdjön.
Nagy meglepetésére Mary mind a négy srácot meghívta, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Wendy gyomrában pillangók repkedtek, amikor beléptek a lakosztályukba.
– Gyerünk, ez jó móka lesz – biztosította Mary, megfogta a kezét, és magával húzta az egyik hálószobába, ahol leült az ágyra. – Ki akarja, hogy megszívják a farkát? – kérdezte, és lehúzta a ruháját, hogy meztelenül üljön az ágyon.
Wendy csodálkozva bámult, ahogy a három srácnak azonnal előkerült a farka, és Mary elé álltak, aki kettőjük köré fonta a kezét, és előrehajolt, hogy a harmadikat a szájába vegye.
– Csatlakozunk hozzájuk? – kérdezte Jorge, a kemény farkát hátulról a fenekéhez nyomva, miközben kezei felcsúsztak a testén, hogy megragadja a melleit.
Wendy arca lángolt, ahogy Jorge felhúzta a ruháját, egyik keze a mellén, a másik lenn a lábai között. Nézte ahogy Mary váltogatja a három srác farkát. Döbbenten hagyta, hogy Jorge leültesse Mary mellé az ágyra, majd felnyögött amikor a férfi kihúzta a farkát, kihasználva leesett állkapcsát, hogy a szájába dugja.
Mellette Mary lefeküdt, és az egyik srác felmászott rá. Hallotta, amint arra buzdítja, hogy azonnal bassza meg, majd Jorge farka felrobbant a szájában, és a nyelvére zúdult. A dolgok ezután kissé homályossá váltak, amikor egy másik srác felemelte a lábát, amitől ő hátradőlt, majd az az érzés ahogy a farka a puncijába hatolt. Egymás után vesztette el magát, felváltva dugták őket, egyikük állandóan a szájába dugta a farkát, hogy szopja. Gyakran Mary puncijának íze volt rajta.  
Egyszer egy „hatvankilencesben” találta magát Maryvel, a puncija tele, miközben kinyalta, és saját teste is vonaglott Mary tehetséges nyelve alatt. Amikor végül elváltak, látta, hogy már elment az összes srác.
– Ez nagyon jó volt – sóhajtott Mary. Megfordult, és Wendy mellé bújt.
– Ezt nem hiszem el – szuszogott Wendy, megdöbbenve attól, amit az imént tett.
– Csodálatos voltál. És én még azt hittem, problémáid vannak a szex-szel.
– De mindegyikkel? – tiltakozott Wendy.
– Az is egy jó dolog – nevetett Mary. – Istenem, látni, ahogy a puncid kinézett miközben basztak! A hosszú ajkaid mintha a farkukon kapaszkodtak volna. És úgy szopsz, mint egy kiéhezett macska.
– Én csak... Istenem, Mary..., még soha életemben nem csináltam ilyesmit – Wendy elvörösödött a zavartól.
– Mondd, hogy utáltad! – nevetett Mary. – Úgy nyögtél, mintha nem lenne holnap.
– Nem tudom, mit mondjak.
– Nem kell mondanod semmit – mondta Mary. – de megnyalogathatnád még a puncimat – tette hozzá, felhúzódva Wendy arcára. Lemosolygott rá miközben a punciját a szájára eresztette és felsóhajtott, amikor úgy érezte, hogy a nyelve beleszúr és elkezdi nyalni.
Végül elaludtak, Wendy hánykolódott, miközben erotikus álmai voltak. Amikor teljesen felébredt, Mary száját érezte a punciján ahogy hajnalodni kezdett.
– Csodálatos vagy – Mary felnézett rá. – Még álmodban is elélvezel.
– Kimerült vagyok – Wendy elvörösödött, ahogy eszébe jutott az éjszaka.
– Zuhanyozzunk le és reggelizzünk – javasolta Mary. – Aztán mehetünk úszni. Utána jobban fogod érezni magad.

Wendy nagyon öntudatos volt, amikor beléptek az étterembe, nagy, sápadt mellbimbói kőkemények voltak, kinyomták a pólója anyagát, és elpirult, amikor látta, hogy az emberek feléjük fordulnak mintha tudnák, hogy mit csinált.
– Pihenned kell – intette Mary. – Nem csináltál semmi rosszat. Megnyugodtál és imádtad. Azt mondanám, hogy ez már kellett is neked. Úgy értem, egyszerűen vad vagy az ágyban.
– Olyan zavarban érzem magam – mondta Wendy elvörösödve. – Mindig is szégyelltem, hogy milyen könnyen elveszítem az irányítást.
– Hát, nem kellene – Mary hangja nagyon határozott lett. – A rendszeres, állandó farok-diéta az, amire szükséged van.
Wendy nem tudta, mit mondjon. érezte magát, különösen amikor úgy érezte, hogy viszket a puncija, és érezte, hogy elázik, ahogy felidézte az előző éjszaka eseményeit.
– Gyerünk, menjünk úszni – javasolta Mary, amikor befejezték az evést.
– Nem tudok felállni – mondta Wendy elvörösödve. – Én-én... elázott a puncim. Mindenki látni fogja.
– Csak azt fogják hinni, hogy átáztatott a fürdőruhád – nevetett Mary. – Gyere, előbb megkóstollak.
Wendy arca lángolt, amikor kiléptek az étteremből, bár nem tanúsított ellenállást, amikor Mary visszalökte őt az ágyra a lakosztályukban, és elkezdett csemegézni a zsibongó punciján.
– Istenem, olyan nedves vagy –   Mary szeme izgatottan csillogott amikor felnézett, és megnyalta az ajkát. – Egyszerűen imádlak.
– Ez olyan őrültség – sóhajtott Wendy, végül felült, és összefogta a melleit, a mellbimbói fájóan meredtek előre.
A bikini alsóját felhúzva követte Maryt az üveg tolóajtókon át a strandra, és egy csipetnyi hisztériával nevetett, amikor a két üdülőhelyi alkalmazott varázsütésre megjelent, amint lábuk a homokba mélyedt, fényvédős üvegeikkel a kezében. Nem tiltakozott csak sóhajtott amikor végighúzták a kezüket a testén, majd le a bikini alsójába, hogy megdörzsöljék a punciját.
– Szar lesz, ha elmegyünk innen – mondta Mary, miközben a tengerbe süllyedtek. – Ez élet.
– Olyan mint egy álom – mondta Wendy.
– Legalább nem azt mondtad, hogy rémálom – nevetett Mary. – Nézz szembe vele, ez jó neked.
– Hogy mondhatsz ilyet?
– Mert egyértelműen szükséged volt rá. Istenem, Wendy te olyan átkozottul dögös vagy. Olyan voltál, mint egy bombarobbanás tegnap este. Nagyon örültem neked. Nem érzed jobban magad?
Elpirult, amikor rájött, hogy igenis jól érzi magát, nyugodtabb, bár ezt nem merte elmondani Marynek. Még mindig próbált megbirkózni azzal a ténnyel, hogy négy teljesen idegen ember baszta meg, amit soha nem képzelt el magáról. Értékelte, hogy Mary milyen édes és gyengéd, amikor végre visszamentek a lakosztályukba, lezuhanyoztak, majd bebújtak az ágyba, hogy kényeztessék egymást.
– Remélem, nem haragszol rám – nézett rá boci szemekkel Mary, amikor összebújtak néhány orgazmus után.
– Nem a te hibád – biztosította Wendy. – Mondhattam volna nemet.
– De nem tetted – mutatott rá Mary.
– Nem – ismerte el Wendy.
– Ma este könnyebb lesz – kacsintott rá Mary.
– Nem gondolod komolyan! – horkant fel Wendy.
– Nem fogjuk vesztegetni az időnket – makacskodott a lány. – Ez az utolsó éjszakánk. Lehet, hogy nem akarod, de azt tervezem, hogy ma este újra lefekszem. Addig dughatnak, amíg le nem esnek rólam. Ha hazaérünk, újra munkába állunk és felelősséget vállalunk. Ki fogom használni ezt itt, amíg lehet.
Wendy nem tudta megállni, hogy ne gondoljon a tegnap estére, a közelgő estére, mindenre. Egy dolgot azonban nem tagadhatott: hogy mennyire élvezte a szexet Maryvel. Annyira nyitott és gátlástalan volt, és egyértelműen örült, hogy vele lehet. Imádta szopni a vastag rubin mellbimbóit, de a legjobban azt élvezte, hogy nyalogatta a punciját. A nedvek csípős íze feldobta. És imádta, ahogy Mary kinyalta az ő pináját, szopta és finoman harapdálta hosszú belső ajkát és nagy csiklóját, amivel újra és újra elkápráztatta.
Amikor végre kikeltek az ágyból és lezuhanyoztak vacsorázni, Wendy úgy döntött, hogy bátrabb lesz, jól érzi magát, és hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok. Inkább Mary az – ismerte el – aki mániákusan vágyik az estére és arra, hogy mit hozhat. Vacsorára homárt választottak egy nagy tál nyers kagylóból és osztrigából álló előétel után, amit rögtön a héjáról szívtak le, miközben bele-belekortyoltak a margaritába. Wendy tudatában volt, hogy túl sokat, túl gyorsan iszik, de úgy érezte,   kell a bátorság.
Amikor a The Rave-hez értek, a pillangók ismét megindultak Wendy gyomrában. Ugyanazt a csoportot látták a túlsó oldalon, és Mary nem habozott egyenesen feléjük indulni, ahol lelkesen üdvözölték őket. Mary azonnal kiment a táncparkettre a három sráccal.
– Tényleg nem vagyok táncos – mondta idegesen Wendy, amikor Jorge táncolni kérte. – Miért nem megyünk vissza a szobánkba?
Mary szeme csodálkozva a meredt rá, és helyeslően nevetett, amikor meglátta Wendyt Jorge-val távozni. Miután eltáncolt néhány számot, visszament a lakosztályba a három sráccal a nyomában, és örömmel látta ahogy Wendy Jorge farkán lovagol.
– Tudtam, hogy benned van – lelkesedett Mary, és lerántotta a ruháját, majd lendületesen megcsókolta Wendyt és a mellét tapogatta, a srácok legnagyobb örömére.
Ezután felugrott az ágyra, és hátradőlt, a lábait széttárta. Wendy ezúttal arra figyelt, hogy mi történik. Élvezettel nézte Maryt aki alig várta a következő srácot az után, akivel éppen végzett.
Amikor Mary felmászott rá egy 69-esre és a szájára ültette a spermával teli punciját, nem habozott kinyalni, és addig nem tapasztalt izgalom járta át ahogy a srácok összegyűltek és nézték őket.
– Teljesen lenyűgöztél ma este – mondta Mary. A srácok már elmentek ők pedig összebújtak.
– Magam is csodálkoztam – Wendy lekúszott Mary lábai közé, felfelé eltolta őket az útból és belemélyesztette a nyelvét.
– Mmm, ez tetszik – dorombolta Mary. Wendy lelkesen nyalta a punciját.

Mindketten kimerültek amikor eljött az ideje, hogy másnap délután hazainduljanak. A napot a tengerparton és a vízben töltötték, az étkezéshez szükséges szünetekkel és az ágyon való hancúrozással.
– Ez az egész olyan volt, mint egy álom – sóhajtott Wendy amikor felszálltak a G800-asra a visszaútra, és Gretchen egy széles mosollyal üdvözölte őket.
– Igen, egy szép nedves álom – kacsintott rá Mary.  
Bekapcsolták magukat a felszálláshoz és a gép elszakadt a földtől...

Folyt. Köv.