80-as évek 14. rész - Újra apáékkal

Megvolt a gyári felvételi eljárásom. Apa körbehurcolt az egész gyáron mint eleink a véres kardot, mindenkinek be kellett mutatkoznom, pedig a fél gyár már ismert mint a főnök fiát, de most ifjú kolléga lettem. Kerestem az asztalomat, fater mondja hogy na azt azért még úgy egyből neeeem, majd ha beállok és eltöltök két-két hónapot mind a három üzemben majd utána lesz helyem az irodaépületben. Apa, mondtam már hogy te vagy a legjobb édesapa az egész világon? De jó hogy nem vagyok árva. Előadta hogy majd ha az ifjú kolléga beilleszkedett... elkezdtem vigyorogni hogy Fáskerti elvtárs nincs véletlenül itt? Na de inkább a felesége? Nem értették... úgy látszik ezek se Cseh Tamáson nőttek fel.
Szombat este vállaltam hogy én vezetek, anya pedig már megint rohadt dögösen ült be a kocsimba. Szinte dettó olyan szerelés, mint amiben Bea jött a tiszapartra bulizni, azaz csőtop, meg egy szoknya, igaz az anyáé éppen csak térd fölé ér, és pörgős, míg Beán olyan loncsos fajta volt. Na igen ami majdnem ugyanaz az még nem ugyanaz, mondhatni ég és föld. A felső pedig megszabva, nem csak az a sima cső mint amit Beán láttam, ez úgy kiadta a ciciket hogy alig bírtam előre nézni. Na és a két cickó között az a völgy... Van aki NŐ, meg van aki még huszonX évesen is csak csaj. Mondtam is neki hogy ilyen szép nő még ennek a kocsinak a környékén nem járt, nem hogy beleült volna. Lereagálta hogy nyugi máshova is bele akar ülni... de apa is elég sejtelmesen mosolygott. A vacsora kellemes hangulatban telt el, én már felszabadultam a bolgár út meg Marika feszültségéből, anya egy picit több koktélt ivott mint illett volna, de apa is szívesen rendelte magának a pohár borokat. Szóval kezdett beindulni a buli. Ha már lazább a hangulat, szemtelenkedek meg tájékozódom egy kicsit.

– Amíg oda voltam addig történt valami érdekes a városban?
– Semmi különös nyár van, kihalt az egész.
– Julcsi nénivel van valami újság? Anya válaszolt

– Találkoztunk azóta egy párszor.
– Anya ez az?
– Igen az, de apádat egyszerűen nem lehet belevonni.
– Apa, tudod te mit hagytál ki?
– Nem, nem tudom, de nem is vagyok rá kíváncsi. De ezek szerint te már igen?
– Bevallom, előfordult.. de végül is az alanyok olyanok voltak hogy nem jelentettek sokkal többet, mint hogy most már elmondhatom nekem volt ilyen is. Anya egyből lecsapott az ő szakterületére, na meg nem bírja ki ha kirekesztik a társalgásból