A Powell-tradíciók 2. rész

A feleségem, Callie Powell Taylor a Powell nők családjából származik, akiknek a legszokatlanabb hagyományai vannak. Tavaly nyáron Callie-val engem és a tizennyolc éves unokahúgunkat, Sue Ann-t választották ki, hogy beavassuk a felnőtt női élet örömeibe egy hét oktató és szabadidős szex segítségével a családi nyaralóban. Ez egy olyan rítus, amely Callie nagymamája generációja óta minden Powell-lánnyal megtörtént.
Hat hónappal a beavatási hét után azt hittem, hogy a Taylor/Powell család szexuális hagyományai iránti összes sógori kötelezettségemet teljesítettem. De még nem tudtam mindent.
Február második péntekén érkeztem haza egy fárasztó bírósági megjelenésről és a késői ügyfél fogadásokról az irodában. Callie egy különösen meleg, üdvözlő csókkal üdvözölt, és átadott egy gin-tonicot, ami szerintem minden idők egyik nagyszerű frissítője.
– Szia, édes – mondta. – Még egy órára nem várnak minket vacsorára a Mammánál. Ülj le a nappaliba és igyál egy italt. Úgy tűnik, rád férne egy kis pihenőidő, Sam.
Nem vitatkoztam. Leroskadtam kedvenc fotelembe, sarkamat a dohányzóasztalra támasztottam. A távirányítóval a kezemben néztem a CNN-t, és nyeltem a G&T-t.  
– „Az élet nem lesz jobb ennél” – gondoltam.
Callie mindent tudó mosollyal az arcán lépett be a szobába. Ledobta a postát az asztalra, és kötekedő tónussal a hangjában így szólt:  
– Itt a posta, Sam. A szokásos dolgok – számlák, katalógusok és hirdetések. De van egy érdekes levél a tetején. Úgy tűnik, kaptál valamilyen meghívót. Most azon tűnődöm, mi lehet ez?  
Lenéztem a levélre. Ott, a katalógusok és ablakos üzleti borítékok tetején egy krémszínű, majdnem négyzet alakú boríték pihent, olyan, amilyenbe az esküvői meghívók kerülnek. Kíváncsian felvettem, hogy alaposabban megvizsgálhassam. Nem volt visszaküldési cím sem az elülső sarokban, sem a hátulján. A postabélyegző helyi volt (Augusta, GA). A letisztult, lekerekített kézírás, a „Mr. Határozottan nőiesnek tűnt, a barna tinta is arra utalt. Megpróbáltam felidézni, hogy milyen női ügyfeleket szolgáltam ki a közelmúltban (úgy értem, ügyvédi szempontból).
– Nos, Sam, nem nyitod ki, és megtudd, kitől származik és mit ír? – érdeklődött Callie vajpuha georgia-i akcentusával. Amolyan „macska, aki megkóstolta a tejszínt” vigyora volt.