Apácák

Harminc egy éve anyám által átmulatott éjszakán fogantam meg. Anyám elmondása szerint többen is átmentek rajta így az apám ismeretlen maradt. Majd talán földi életem után az Úr előtt megtudom.
Mind mamám, mind anyám Piroska volt, így egyértelműen én is az lettem. Anyám a kapatos, laza életével nem hagyott fel születésem után se majd börtönbe került és mivel addig is nagyszüleim neveltek, így ők lettek a gyámjaim.
Vallásos életű lányt neveltek belőlem. Gimi után az orvosi egyetem. Vért izzadva, de négyes ötös jegyeim voltak. Kapkodtak utánam a kórházi belgyógyászati osztályok, de én szülőfalumhoz közeli várost választottam. Volt a kórházban egy apáca nővér. Szerettem vele beszélgetni. Nyugodt, megfontolt volt, precíz, pontos és szolgálatkész. Megtetszett életvitele. Mamámék öregségben, csendesen kevés szenvedéssel haltak meg. A férfiak az életembe az utolsó helyeket töltötték be, hiszen nyolc férfival volt közelebbi kapcsolatom, de hétnek egy volt a lényeg, bármi áron is csak nekik legyen jó. Egy idősebb orvos volt aki próbált velem is foglalkozni. Sajnos testem nem tudtam aszexuálissá formálni, így maradt számomra az önkielégítés. Mivel az örökölt vagyon, a férfiak önös önzősége ellenére/miatt nem találtam a helyem a világban. Kitti nővér, aki két évvel volt idősebb nálam egyre többet hívott magunkhoz a rendházba ami az óvárosi templomkert mögött volt. Takaros,  régi kúria volt, amit még a XX. Század elején az akkori tulajdonos ajándékozott a rendnek, hogy az idős nővérek utolsó napjaikat nyugalomban itt tölthessék.  Apró rendház volt, nyolc szobával, konyhával, fürdőszobákkal, vécékkel, nagy étkezdével és egy kis takaros kápolnával. Kis gazdaság is tartozott hozzá, kert baromfiudvar, nyulak, disznók, galambok. Szerettem ott lenni. Barátságosak voltak, befogadóan segítők. Egy idő után azt vettem észre szinte már ott élek, felvettem a rend szokásait.  
A rezidens évek utolsó hónapjában beadtam kérelmem a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek rendjébe. Kongregációkba minden katolikus nő felvehető, ha helyes szándéka van és képes arra, hogy a Kongregáció apostoli küldetését teljesítse. Belépését nem akadályozhatja semmiféle kánonjogi akadály. A jelentkezéshez a születési anyakönyvi kivonat, keresztlevél és bérma-keresztlevél kellett. Az ajánlatot a szülőfalum plébánosa adta jó szívvel. A szüleimnek tartott és valóban nevelő nagyszüleim fedhetetlenségét igazoló házassági levél mellé csatoltam a szabad állapotot igazoló dokumentumot. Igazából formalitás volt a kézzel írott önéletrajz és a kolléga által kiállított orvosi igazolás, akárcsak a hivatástisztázó lelkigyakorlaton való részvételem is. Ezt a borítékot a rend főnökasszonyának adtam, aki ellenjegyezve küldte tovább.
Orvosi munkám mellett elkezdtem az apácajelöltek hosszú útját végig járni az örök fogadalomig. Ezek alatt az évek alatt kell kiderülnie, hogy valóban elég elhivatott, és alkalmas-e vagyok feladatra, és be tudok-e illeszkedni a közösségbe. Ez egy soklépcsős folyamat, ami akár 10 évig is eltarthat,  de a rend szabályai szerint 7 évnél nem lehet rövidebb. A noviciátus alatt, jelöltként, rendi ruhát kaptam, és folyamatosan tanultam, megismertem a szerzetesi élet mindennapjait. A 2 éves újoncidő leteltével tehetem először ideiglenes fogadalmat, amit rendszeresen, többször meg kell ismételnem, egészen az örök fogadalomig,  ami véglegessé teszi helyemet a rendben.

A kórházban, a munka közben is a rendet képviseltem. Minden évszakban, a fehér orvosi nadrág, fehér póló, az orvosi köpeny alatt, nyakamba, a sztetoszkóp alatt a szentháromság jelvényét, és természetesen az elmaradhatatlan váll alá érő apácai fityulát, a homlokra hímzett fekete keresztel viseltem. Kezdetben furák voltunk a kórház berkein belül is a nővéreimmel.
Egy alkalommal a belosztályon írtam a nővér pultban a zárójelentést Kitti nővérrel. Pont akkor jött egy országgyűlési képviselő,  az osztályos orvossal együtt. Mi illedelmesen, a rend szabályzata szerint, feljebbvalókat felállással fogadunk, köszöntünk.
– Jaj Sanyikám, mi van ebben a kórházban? Nincs farsang. Ezeket a szent fazekakat meg ne engedd be legközelebb, rontja a munkahelyi morált. – mondta fennhangon, flegmán.
– De képviselő úr, ők itt dolgoznak főállásba. – - mutatott ránk, kik lehajtott fejjel, alázatosan tűrtük a sértést. – Ő Slik Piroska doktornő, az asszisztense pedig Faludi Kittina szakaszissztens nő, az osztály két megbecsült dolgozója. Nélkülük az osztály összeomlana.
Talán kicsi szégyennel lépet tovább, de a titkárnője hozzánk lépet.
– Kérem hölgyeim, doktorn...
– Piroska nővér és Kitti nővér ha kérhetem. – mondtam nyomatékosan, de tisztelettel.
– Értem doktornő... akarom mondani nővér. Ne vegyék sértésnek a képviselő úr mondatait, ő nem tudja értékelni az elhivatottságot.
– Nem, nem sért minket, még rosszul sem esik. Mi végezzük eskünkhöz és fogadalmunkhoz hűen munkánkat, ahogy azt a tisztesség megköveteli.
– Igen tiszteletre méltó, főleg amik terjengenek az önök elhivatottságáról,  meglepően nagy teherbírásról.
– Mi csak szolgáljuk a ránk bízottakat. – mondtam az állát nézve, hiszen tiszteletlenség lett volna szemébe nézni a legapróbb dühvel, sértettséggel is.
– Tudják nővérek, ha feltarthatom önöket, érdekelne az önökhöz viszonyulás az osztályon és általánosságban is. Mesélnének?
– Nagy tisztelettel kérem, ne haragudjon, ne vegye sértésnek, de nekem dolgom van a betegeinkkel. – mondta keresztbe tett, összekulcsolt ujjakkal Kitti. A nő nem értette.
– Menjél Kitti nővérem, nemsoká megyek én is. – fogtam meg vállát, útjára engedve. A másik nőhöz fordultam, és már szemébe nézve válaszoltam kérdésére.
– Igen, természetesen vannak olyan esetek is amikor ránk csodálkoznak, beszólnak, mint nem is olyan régen. Ilyenkor, ha van rá lehetőségem, szívesen elpoénkodom, amin kellően ledöbbennek. Néha annyira meglepődnek az emberek, hogy leállnak beszélgetni, a legszebb találkozások ilyenkor születnek. Ám a legmeghatóbbak azok, amikor egy teljesen idegen leszólít, beenged az életébe, elmesél dolgokat, imát kér, rám bíz lelkiekben valakit, vagy valamit. Van, akinek egyszerűen csak egy áldó imára van szüksége. Szeretem azokat a találkozásokat, amelyek mondjuk egy-egy mindennapi ügy kapcsán kerekednek ki, és elindul egy beszélgetés. Sok falat, előítéletet és tévhitet lehet lerombolni ilyenkor az emberekben. Éppen ezért nem is futok el az ilyen helyzetek elől. Mint most Ön elől sem. És élek az alkalommal, hogy elhívjam Önt, netán a Képviselő urat is a rendházunkba, megismerni az életünket. De vissza az eredeti témához. A kedvenceim a , akik mindig előrukkolnak valami aranyos kérdéssel, vagy angyalian ártatlan kijelentéssel, vagy csak megsimogatják a fityulánk. Nem bánt, nem zavar ha akár pihenő perceim is mennek rá. Ne haragudjon, de nagy tisztelettel kérnem kell engedjen dolgomra.
– Kedves öööö Piroska nővér. Én élnék a meghívással.
– Köszönjük. – vettem egy cetlit és felírtam a telefonszámot. – Ez itt a rendfőnökasszony száma, kérem neki jelezze mikor szakít ránk idejéből.
– Nagyon köszönöm. Megáldana nővér?
– Arra nincs jogom,  de egy imát elmondhatok önért. – fogtam tenyerembe bal kezét. –  Az irgalmas és mindenható Isten legyen önnel, szeretteivel és segítse útjaik. – csodálkozásomra ámennel válaszolt.
– Ha nem illetlenség megérinthetem a medálját?
Tenyeremmel elhúztam testemtől.
– Tessék egész nyugodtan.
Megsimogatta majd magamra hagyott.

A dolgos munkanapok mellett részt vettünk a rendházban és körülötte lévő munkákban.  A napi misén és zsolozsmán túl, ételosztásokban segédkeztünk és rengeteget beszélgettünk emberekkel, ápoltuk lelküket, mi pedig a renden belül, vidámak voltunk.
Orvosi – valamint nővéreim előtt Istennek tett esküm miatt bizalommal fordultak hozzám testi bajaikkal. A fiatalabbak a nemiséggel kapcsolatban. Volt aki borotválás közben megvágta magát, ott, volt kinek hüvelyi fertőzése lett idegen tárgyaktól, úgy mint uborka, vékony szájú üvegek, banán és egyéb csecsebecsék. Ebből tudtam, hogy nem csak én végzek önkielégítést. Az idősebb nővérek aranyérrel, gumóval a mellben, beforduló mellbimbóval kerestek meg. Szinte nincs olyan nővér testvéreim között, kinek ilyen jellegű gondjairól ne tudnék. Cikatridina hüvelykúp és kenőcs kellett a rendfőnök asszonynak.  Arra kért, hogy egy civil nővel vetessem meg, de jobbnak láttam egy továbbképzéskor, fityula nélkül lemenni az orvosi ruhámban a gyógyszertárba. Ezen esetek után már én is nyugodtan mertem végezni önkielégítést az ügyeleti szobában.
Egy ilyen alkalommal Kitti nővér sürgős eset miatt rontott rám. Zavarunk mérhetetlen volt. Tűzpiros fejjel süllyedtünk el. Szerencsére rohanni kellett. Az egyik beteget már kezdték újra éleszteni. Sikerült. Büszke voltam a csapatra, magammal ellentétben a szörnyű lebukás miatt.  Még a rendbe való belépésem előtt vettem egy pár ezer kilométeres, fekete, 160Le-s, félig sportos, Kia Proceed autót, ami belépésemkor a rendé lett, de a szóror meghagyta nekem használatra. Ezzel tartva a rendház felé, Kitti hozta fel a témát.
– Piroska nővér! Nem állnánk meg?
Lelassítottam, majd megálltam az egyik üzlet előtti parkolóban.
– Mondjad Kitti nővér.
– Sajnálom és bocsánat, hogy rád nyitottam az éjjel. Szégyellem magam.
– Hát akkor én mennyire.
– Pont ezért már rég szeretném mondani, hogy a rendfőnök asszony is nem csak azért tett minket egy szobába, mert egy munkahelyen dolgozunk, és hogy ne zavarjuk a többi nővért a készülődéssel, és minket se zavarjanak meg a többiek ügyelet utáni pihenésünkben.
– Hát?
– Tudod szájbeszéd, amiről nem beszélünk csak utalgatunk. Ha megfigyeled a szobák korosztályát egy korúak általában. – figyelmesen hallgattam. – Előtted Sári nővér volt a szobatársam, de ő pont akkor ment el helyettesíteni a másik iskolánkba tanítani, mikor te elkezdtél hozzánk bejárni. Majd mikor visszajött, a hozzá hasonló munkarendben az önkormányzatnál dolgozó Klári nővérhez tették. Ők már a negyvenes korosztály. – elhallgatott.
– Nővérem! Nem igazán értelek.  
– Hát... pont az ilyen kényes helyzetek miatt.
– Bővebben? – kérdeztem valós értetlenséggel.
– Húúúhaaa. Nehéz. Nos az intimitást tudnunk kell közösen kezelnünk. – látta kerek szemeim. – Nem szabad szégyellni ha azt vagyunk kénytelenek tenni magunknak.
– Ez mellbe vágott. Ha jól értem merjük a másik jelenlétében csinálni?
– Igen... és ha igény van rá segíteni a másikon.
– Ne haragudj, de ehhez most túl fáradt vagyok, de köszönöm a bizalmad. – és a zárdáig már szótlanul mentünk tovább.

Este, a közös zsolozsma után mindenki a szobájába vonult vissza. Kitti nővér próbált beszélgetni, hiszen a nappali alvás hátulütője az esti álmatlanság.
– Piroska nővér. Én annyira szeretném ha átbeszélnénk azt ami itt röpköd a levegőben. – ült fel ágyában, hátát a falnak támasztotta és a gyertya lángjára emlékeztetően vibráló elég erős fényű éjjeli lámpa egész jó kontúrokat engedett belőle látni. Én is felültem.
– Tudod Kitti nővér... hivatásunk, tudásunk egyértelműsíti azt amiről beszélni akarsz. DE az erkölcs, az intimitás, a hitvallás, részemről a neveltetésem... ez nem igen fér bele a normáimba.
– Nővérem! Én már túl vagyok az Örök eskünk, túl szinte mindenem, kisgyerekként a Biblia volt az egyetlen könyvem. A Biblia a nők nemiségéről alig-alig említ valamit, a férfiakéról is csak párat. Egyházunk is az Égbekiáltó bűnökbe is csak a homoszexualitást vette bele. A mi eskünk Jézusunk menyasszonyává tesz. Amint egy pillantás erejéig láttalak, te igen csak nőies vagy... és a lényeg: rendi eskünk az emberek ápolása, segítése az egészséges életmódhoz. Ez mind testi, mind lelki. – lelkemig hatóan nézett, olvasni próbált gondolataimban – Te, ki külön esküt tettél a gyógyításra, te aki napi szinten látsz meztelen testeket, még a zárdában is elfordulva öltözöl.
– Az más, az egy hivatás...
– Igen az is a hivatás része, hogy a test vágyait segítsd a másiknak megélni. Kevés, sőt hallomásból nem is tudok se itt, se más helyeken – ahol szolgáltam, nem volt olyan erős egyéniség aki aszexuálissá tudott volna válni. Még az atyák sem tudják magukat megtartóztatni, még a mi koros atyánk sem... – hirtelen harapta el a mondatot. – Te miért próbálsz ellene küzdeni?
– Tudod, engem nagyszüleim szemérmességre neveltek...
– Oké, amiről a beszélgetés indult az kettőnk között játszódna, egy izgalmas játék. Merd felvállalni tested vágyát! Tudd okos agyaddal felfogni, jelen pillanatban a rend nem tudja biztosítani az egyszemélyes cellákat, sajnos nem azért mert olyan sokan vagyunk, hanem két rendház is teljes rekonstrukció alatt van. Így a testi vágyunk egymás előtt kell megélnünk. Tetszik, akár nem tetszik. – minden szó nélkül húzta le magáról a térdig érő egyen hálóinget. Tényleg rengeteg női testet látok, vizsgálok, de most Kitti testének kitárulkozása teljesen más volt. Nem én kértem, nem orvosi szemmel kellett látnom. Kitti szép, formás melleit kezdte simogatni. Próbáltam nem nézni, de szemem nem engedelmeskedett. Világosbarna alszőrzete, a széttett lábai miatt kitárták nemi szervét. Orvostanhallgatóként anatómiából volt részem látni párat, érinteni vizsgálni, de most ez teljesen más volt. Láttam a bőséges váladék képzése eredményétől a pirosan csillogását. Furcsa, szégyenletes volt nézni más önkielégítését. Kirohantam volna, de a rendszabályzat miatt nem tehettem, a fal felé fordulás meg nem ment, nem mozdult testem. Imádkozni kezdtem, de nem volt teljes átszellemülés. Nem vallottam be, csak kértem a fentieket a bennem felgyülemlő bűnös érzést vegyék el csillapítsák, de most imám nem hozott eredményt, nem kaptam meg kérésem, inkább mintha löktek volna beljebb az érzésbe. Kitti látványa csodás volt, mint némely falfreskón a fedetlen keblű nők. Kezdtem Kitti nővér szapora légzését akaratlanul átvenni. Tudtam mi játszódik le testében, agyában, tudtam a végkifejletet ami csendes, elfojtott nyögések és csak sziszegés szerű sóhajok. Férfivel számtalanszor éltem meg ezt, sőt magamnak okozott örömeim is hasonlóak lehetnek, és igen a pornókban láttam nőket élvezni, de azok tévében, vagy számítógép monitorában. Ez itt Kitti nővér hús vér nő, alig másfél, két méterre tőlem. Éreztem rezdüléseit. Szerencsére végzett. Bennem a küzdelmet testemmel agyban legyőztem. Vagyis azt hittem. Kitti szép melleinek simogatását nem hagyta abba. Ujjai eltűntek repedésében, arc mimikáján láttam már nekem teszi magát. Nézve is éreztem testemben amit láttam. Éreztem bimbóm enyhe csavarását, éreztem ujjaim a nedves melegben, a bögyörőm simogatását. Éreztem arcomon a bőrpírt. Megrettentem mikor Kitti nővér mozdulatai nem a háló inge felvételére irányultak hanem átlibbent ágyamra. Szinte arcunk, testünk összeért ahogy térdelt egyenes derékkal előttem. Bimbója még érintette is arcom. Kemény hegyes és nem nagy volt, mint az enyém amin éreztem szétrobban. magamra a nyugalmat.
– Te jössz kedves... – suttogta arcomba.
– Nem... – amint nyílt az ajkam Kitti nővér ujjai hatoltak közé. Mozgatta bent, mint férfi a férfiasságát. Régi emlékek tépték fel a zárkózottságom láncát. Szoptam, szívtam az ujjait amin kezdetben még nyálkáját is éreztem. Másik keze melleim érintették a rongyon keresztül. Eddig nem érzett finom, mégis határozott tenyér rátéttel. Magamnak is markoltam, hisz a férfiak úgy váltották ki az érzést belőlem, de most ez a tenyér dörzsölés leírhatatlan volt. Eddigi ellenállásom végleg kontrollálhatatlanba ment át. Törtek elő a pasis emlékek. A felszabadult számhoz egy másik ajak ért. Nem törtetett be a másik nyelv, csak simogatta, nedvesítette ajkam. Közben automatikusan emeltem fenekem, hogy Kitti fel tudja húzni a hálóingem, már tenyere bőre a mellem bőrén siklott, ujjai játszottak a kitüremkedő bimbómmal. Szétvált arcunk, hogy fejem is kibújjon a hálóruhámból. Kitti ajka már nem a számra hanem mellemre cuppant. Nem harapta, nem csócsálta meg hanem csókolózott vele nyelve. Éreztem hasonló váladék csorgásom. Szerencse mindenki magára mos, hiszen ha így halad tócsában ülök. Csuklóm megfogva tenyerem mellére tette. Kezdeti rendellenes csomó keresés átment simogatásba. Kisebb, keményebb volt tapintása az enyémnél, de jó érzés, nem olyan mint vizsgálatkor. Kitti lassan döntött hátamra. Vártam a behatolást még tudatosult itt olyan nem lesz. Combunk dörzsölődött másik szőrös részéhez. Már-már jött a vulkáni kitörésem, de Kitti változtatott testén. Nyalni kezdett. Ez is más, új, jobb és izgatóbb volt mint a még civil életemben a férfiak által nyújtott szolgáltatás. Reggelig el tudtam volna viselni, nyugtatott, de mégis fenntartotta a boldogság érzetet testemben. Már simogattam a selymes bőrt, hosszú hajat. Fogtam alányúlva az alig elért melleit, melleim ha éppen nem Kitti kényeztette őket. Váladékos arca tapadt arcomra. Éreztem ízem nyelvén a csókja között.
– Megkóstolsz? – kérdezte, de mire az éppen blokkolt agyam értette volna a kérdést már farolt is a számra. Nyomta a szőrpamacsot arcomhoz. Ősi ösztön hatására belenyaltam. Finom, selymes, siklós, magaméhoz képest talán édesebb ízű, de ez lehet a tudatmódosulásom eredménye. Nyaltam, mint a cica a tejfölös edényt. Sokkal nagyobb kitüremkedésű csiklója volt. Szinte csecsemő pénisz nagyságú. Szájba szívható. Kitti combom harapva élvezett ismét majd tette behajolva lábam közé amit én tettem. Vad tempót diktált nyelve. Azt hittem van kontrollom az élvezés felett, de magam is meglepődtem ahogy, mint régen remegtetem erősödő sípoló hangon préselem ki tüdőmből a kéjes levegőt. Kitti volt inkább észnél, hiszen szó szerint altestével szorította, csillapította, hang tompította élvezésem. A kéj lecsengése után még pár perc simogatás, nyel és váladék cserés csók után Kitti visszament helyére.  
– Ugye nem szakadt ránk az ég? – mondta suttogva Kitti, majd álomba zuhantunk.