Fejes a mélybe 2. rész

Edittel továbbra is találkoztunk hétvégenként a következő néhány hónapban. Folytattuk egymás lassú felfedezését és igyekeztünk gátlástalanul kifejezni önmagunkat. Tudatosan megerősítettük, hogy nem kell titkolnunk vagy cenzúráznunk magunk egyetlen aspektusát sem, bármit a felszínre lehet hozni ítélet nélkül, minimál szinten elfogadással, még ha egyetértéssel vagy közös élvezettel esetleg nem is. Ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, mindketten kipróbáltuk ezt a paktumot, és megtanultuk, hogy megbízhatunk benne. Mindketten tiszteletben tartottuk megállapodásunk szellemét és szándékát, és egyre magabiztosabbak lettünk.
Találkozásaink eddig gyakorlatilag vacsoraidőpontok maradtak. Nem osztottunk meg túl sokat mindennapi életünkről, nem találkoztunk családdal vagy barátokkal, nem utaztunk messzire, és nem vettünk részt sok közös házon kívüli tevékenységben. Az új kapcsolatok többségéhez hasonlóan mi is főként a szórakozásra, a mindennapi élet elől való menekülésre koncentráltunk. Szórakozásra, amit többnyire étel, ital és szex révén találtunk meg.
Egy november eleji szombat este volt, amikor bekopogtattam Edit ajtaján a randevúnkra, de nem jött válasz. Újabb kopogtatás után lenyomtam a kilincset. Az ajtó kinyílt és beléptem.
Odabent le voltak kapcsolva a lámpák, kivéve a nappali ajtaja felől érkező meleg izzást. Levettem a cipőmet és lassan elindultam a fény felé. Ahogy közeledtem, láttam, hogy a fény a helyiségben elhelyezett számos nagy gyertyából árad. Amikor az ajtóhoz értem, az egész jelenet feltárult előttem.
A szoba szélein nagy gyertyák álltak. A viasz lefolyt a laminált padlóra. A szoba közepén, a padlóra egy nagy pentagramot rajzoltak krétával, ami köré számos ezoterikus szimbólum is került. Őselemek szimbólumai és egy számomra ismeretlen ábécé betűi. A pentagram minden csúcsában egy-egy gyertya állt. A közepén pedig Edit térdelt. A fejét lehajtotta, és meztelen volt, eltekintve a nyakán lévő fém gallértól. Kezei összekulcsolódtak a melle előtt, mintha imádkozna. Sárkánytetoválásának élénk színeit kihangsúlyozta a pislákoló gyertyafény. A jelenet előttem műalkotásnak tűnt. Felismertem: az egyik fantáziám helyzete volt, amiről korábban beszéltünk.
Edit élvezte, hogy ő volt a felelős a környezet megteremtéséért és a kalandjaink színhelyéül. Akár az én fantáziámból, akár az övéből, akár kettő összeolvadásából fakadt, élvezte, hogy ő tette őket valósággá. Valódi művészi tehetsége volt.