80-as évek 13. rész - Kiruccanás után

Szolnok... nem én voltam az első, de még várni kellett, amíg befutottak Pest felől a többiek. Akkor aztán lehet a lovak közibe csapni. Váltva vezetés, leérünk Várnáig három nap alatt ott eldeglünk két hetet aztán visszajövünk.
Ember tervez, Barkács végez. Alig hogy átléptük a határt már le is robbant. No problem hiszen mérnökök vannak benne, szerelni na azt aztán... azt eddig is tudtam hogy nem sok jó sül ki abból ha egy mérnök nekiáll autót szerelni, mert ő egyből azt nézi, hogy őszerinte mi nincs jól megtervezve a konstrukcióban és naná hogy ő jobban tudja és át akarja alakítani.. ezt akkor mindenki szorozza be héttel! Mert hét mérnök okoskodott egymásnak minden egyes lerohadás alkalmával a különböző szintű alvás/ébrenlét és befolyásoltság állapotában. Na persze azzal súlyosbítva a helyzetünk, hogy se Romániában, se Bulgáriában nem volt a Barkashoz alkatrész, legalábbis azokon az isten háta mögötti helyeken ahol a legváltozatosabb kifogással lerobbant a kocsi. Szóval röviden szólva többet szereltünk, mint mentünk. Mire nem három nap, hanem nyolc nap múlva megérkeztünk a várnai kempingbe, a Barkácsot már átkereszteltük Kendácsra, mert több volt benne a Dacia meg Renault alkatrész mint az eredeti német. De egész jól összekendácsoltuk, legalábbis az utolsó 50 kilométert egy húzásra megtette. Ez már rekord volt!
Egy hetet mertünk maradni, hiszen ki tudja mit fog kitalálni még az a szörnyeteg a visszaútra, amire most már óvatosan 6 napot számoltunk. Természetesen az a négy keréken guruló sz@rláda a végsőkig kimaxolta azt az időtartamot is. Egyébiránt pedig ünnepélyesen beígértük Lujónak hogy amikor a végső megállást megejtjük, akkor rituálisan felgyújtjuk a kocsit, utána pedig körbeálljuk és levizeljük. Szóval ez volt az a totál szívás, amikor folyamatosan az idegrángás kerülgetett minket, vérben forgó szemekkel meredeztünk a járgányra, de évek múlva milyen jót lehet rajta röhögni!
Vert seregként hazaértem. Odahaza egy szerelmes levél várt, amiben a Magyar Néphadsereg közölte hogy ugyan már voltam náluk 12 hónapot, de ők annyira nem utáltak meg engem mint én a katonaságot, és lenne még egy hathónapos randink, emiatt augusztus utolsó hétvégéjén szeretettel várnak az elkövetkező hat hónapra.