Mikor minden rossz jóra fordul

"Szeretem az állatokat, de ezt az állatot egyszer kinyírom! " – morogtam magam elé, miközben a másik oldalamra fordultam. Magam elé idéztem a tervemet a patakparti kis menedékről. Elképzeltem, ahogy a kemény deszka padon fekszem, hálózsákba burkolózva, hallgatom a víz csobogását, élvezem a beépített kis tűzhely parazsának melegét. Ettől a gondolattól mindig el szoktam aludni. Most is majdnem sikerült, mikor a szomszéd becsukta a kapuját. És ettől újra felébredtem, és tudtam, hogy már nem fogok tudni visszaaludni.
Mielőtt valaki, valaki rosszra gondolna, nem vagyok sem állatkínzó, és még kevésbé mészáros. A napom első gondolatát adó állat sem négylábú vagy két láb + két szárnyú állat volt. Hanem egy kétlábú kretén, aki a szomszédom szomszédja volt, és egy széles autóbeálló kaput szerelt fel. De valamit iszonyúan benézett vagy rosszul számolt, így a sarokvas nem bírta el a kapuszárny súlyát és ezért mindig csak a betonon  hangosan végig húzva lehetett a kaput kinyitni vagy becsukni. Ehhez hozzá járult, hogy jóval éjfél után szoktam a munkából hazaérni, és hajnali 5-ig nem tudtam sokat aludni, amikor felébresztett. Arról nem is szólva, hogy a beton/vas találkozás hangja még esetleg elviselhető lett volna, de sajnos az egész utcában és a szomszédos utcákban is felriadtak tőle a kutyák, és hangos ugatásukat nem is szokták hamar abbahagyni. Ezért tudtam, hogy számomra már lőttek az alvásnak.
Inkább felkeltem, és a konyhába mentem kávét főzni. Persze nagyon ügyes voltam, és a vízmelegítőből feltörő forró gőz megcsapta a kezemet. Viszont a zuhany alatt állva a hideg vizet engedtem a nyakamba. Reggelire a sült tojás mellé a zsömle helyett a lekváros táskába haraptam bele, a sótlan ebédemet pedig alaposan túlsóztam. A sok botlásról egész nap már nem is beszélek. Munkába menet a vonaton egy iskolás kölyök majdnem felborított, és út közben a telefonom kiesett a kezemből, be az ülések alá, amit 5perc kúszás-mászás követhetett. Szóval katasztrófa volt a nap, ami a munkában sem ért véget. Ritka pocsék nap volt a rengeteg apró kellemetlenséggel és az egész napos álmos fáradtsággal.
Késő este, a vonatra felszállva is úgy tűnt, hogy nem marad abba a rossz sorozat. A vagon ajtaját szinte elállta egy fiatal, világos barna hajú nő.