Mostohaanyám elfenekelése 1. rész

Ez az eset nem történhetett volna meg, ha apám, egy gyenge pillanatában nem vette volna el feleségül Prütykölnék Rhonda Vandát, aki Anna69-ként volt ismert a neten.  Kétségtelenül hevesen kereste a férfiakat, egy – mint mondta – egy kellemes találkozásra. De hát, mint mondják, akik keres, talál: végülis apám horogra akadt. Olyannyira, hogy házasság is lett belőle. Gyűrű az ujjra, fátyol a fejre, a pap és az anyakönyvvezető is rájuk adta az áldását, s Berlioz papa is nyugodtan alhatott a sírjában, hiszen ismét felcsendült a nászinduló, sőt Rhonda-Vanda fele fölött eldobott esküvői csokrát is elkapta valamelyik koszorúslány.  Szóval minden olyan, mint amit a romantikus filmekben történni szokott, már csak azért is, mert az apámat Herczegnek hívják. Herczeg Ödönnek – röviden Döncinek. Mindennek következtében engem is.

Apám persze nem Richard Gere, így aztán a balkonos leánykérés is elmaradt. Az talán mondanom sem kell, hogy engem persze senki sem kérdezett. Pedig én már 16 éves is elmúltam. Ilyen korban nehéz, hogy egy új családtagot ’Anyuci’-nak szólítani.  
Na mindegy!
Lényeg a lényeg, már egy éve házasok voltak. Apám közterületellenőrként dolgozott. Naphosszat rótta az utcákat, hogy a szabálytalanul parkoló autókra lefényképezze és ’Mikulás-zacskókat’ tegyen az ablaktörlőjük alá. Munkáját olyan szorgalmasan végezte, hogy „Aranykoszorús kiváló dolgozó” kitüntetést is kapott.
Egy alkalommal felajánlották neki, hogy menjen el BKV ellenőrnek, de azt udvariasan elhárította. Azt mondta, hogy nem merne a bliccelők szemébe nézni, gyötörné a lelkiismeretfurdalás.  
A Mikulás-zacskó elhelyezésekor nem találkozik a megbüntetettel. Így aztán éjszakánként nyugodtan szunyókálhat.  A személytelenség védelmet ad számára. Hiába, no! Az apámnak érzékeny lelke volt!
Én ekkor már 17 éves voltam. Pattanásos kamasz, aki nagyon ügyetlenül bánik a lányokkal. Ezek a beképzelt, nyafka csajok csak vigyorodni és gúnyolódni tudnak. A neten persze bőven láttam mindenféle szex dolgokat, de tényleges tapasztalatom nem volt.  
Ám a helyzet egyszer csak megváltozott.  
Még ágyban voltam, amikor a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül véletlenül hallottam, hogy mostohaanyám azt kérte apámtól:  
– Dönci!  Kérlek, fenekelj el!  Tudod, mennyire izgat ez engem.