Fejes a mélybe 1. rész

A fényszórók csillogása visszaverődött a sötét, nedves útról, ahogy Edit lakásához tartottam. Nem volt semmi komoly, egy online társkereső oldalon találkoztunk. Huszonnyolc éves volt, karcsú, elég csinos arccal, nagy mellekkel, és azt a kissé goth stílust követte, ami a gyengém volt: sötét szemfesték a sötét rúzsos ajkak felett. Számos tetoválás borította, amelyek mindegyikét ő tervezte.  
Két hétvégén találkoztunk egymás után, és minden alkalommal ágyban kötöttünk ki. Kiábrándítóan vaníliaszex volt. Azt hiszem, abban reménykedtem, hogy a nem szokványos külsejével vad lesz a hálószobában, de nem így lett. Arra számítottam, hogy hamarosan lecseng a dolog köztünk, de erre az estére még elkötelezett voltam.
Leparkoltam a ház előtt és bekopogtam a bejárati ajtón. Mosolyogva nyitotta ki.  
– Szia! Gyere be! – mondta.
Röviden megöleltük egymást, mielőtt követtem volna a nappaliba. Felvett egy teli borospoharat az üvegasztalról, és leült a kanapéra. Hátradőlt, és keresztbe tette a lábait. Szűk, rövid fekete ruhát viselt, fekete harisnyával. Lábtetoválásai alig látszottak a sötét harisnyán keresztül. A nyakán viszont tisztán látszottak. Vörös és narancssárga lángok tűntek el a ruhája nyakkivágása alatt. Tudtam, hogy egy nagy sárkányhoz tartoznak, ami részben a mellkasa köré csavarodott és leért egészen a csípőjéig. Az összképe perverz és izgató volt számomra, amit indulásként vonzónak találtam, de most már rájöttem, ez csak vágyálom volt. Elvettem a másik előkészített pohár és leültem mellé a kanapéra.
Rámosolyogtam.
– Nézd... – kezdtem.
– Hazudtam neked! – akasztott meg, és egyenesen a szemembe nézett.
Megálltam egy pillanatra, átengedve neki a folytatást. De nem tette.  
– Hazudtál? Nem lehet túl komoly, mert csak pár hete ismerjük egymást, és még arra sem volt elég idő, hogy alaposan meséljünk magunkról. – mondtam.
Beharapta az alsó ajkát, mielőtt felelt:
– Nem... nem abban, amit mondtam neked! Többről van szó.  
Elnézett rólam egy pillanatra, majd visszafordult.  
– Inkább az, amit nem mondtam el, és...  
Ismét félrenézett, mintha próbálná megfontolni a mondanivalóját.
– És?
Egy pillanatig a távolba bámult, majd megint a szemembe nézett.  
– Próbáltam viselkedni és a legjobb magatartást tanúsítani. Udvariasnak, normálisnak lenni. Bassza meg! Nem tudom miért. Azt hiszem, próbáltam megfelelni a te normáidnak.