Gyógyszergyári capriccio 1. rész - Az új munkahely

Sziasztok, egy eléggé valószínűtlen történetet osztok meg veletek, ami velem esett meg.  
Történt ugyanis, hogy egy új munkahelyre kerültem, ahol a munkába állásom első napján több kellemes, és néhány kellemetlen meglepetésben volt részem. Aznap a HR-en kellett kezdenem, és onnét mentem fel a leendő irodámhoz, amikor az első ember, aki szembe jött velem, Tina volt, akihez gyengéd szálak – pontosabban égig érő szerelem – vonzott az egyetemi évek második felében.  

– Szia! – Kiáltottam fel meglepetésemben, és odaléptem hozzá, hogy átöleljem, és nyomjak két puszit az arcára.
– Hát téged mi szél fújt erre? – Kérdezte, és hátrébb lépett, hogy kitérjen a puszilkodás elől.  
– Mától itt dolgozom – válaszoltam, leforrázva a kitérés miatt.  
– Na, akkor majd beszélünk – vetette oda, és elsietett. Nem esett jól a reakciója. Sőt! Rosszul esett.  
Bementem az irodámba, leraktam a halom papírt, amit a HR-en kaptam, és elindultam, hogy megkeressem leendő főnököm. Pék Istvánné Nagy Andrea. A monogramja P. I. N. A., na, ez is jól kezdődik...
Bekopogtam a nevét viselő ajtón, és jött a meglepetés. Az egyetemen egy vagy két évvel járt alattam, koleszos volt, mint én, és akkoriban nagyon kedveltük egymást. Most ennek a régi szimpátiának nem éreztem a nyomát sem, de hamar kiderült, ő tudta már a nevemből, hogy ki vagyok, így számára nem volt meglepetés az érkezésem. Szólt a titkárának, hogy trombitálja össze a csapatot a könyvtárba,   – ránézett az órájára, 9: 30 volt –  9: 40-re. Néhány perc semmitmondó udvariassági kör után így szólt:

– Gyere, bemutatlak a csapatnak – Mosolyogva állt fel az íróasztala mögül.  Bevonultunk a könyvtárba, ahol legalább 20 ember – nők és férfiak vegyesen – várt ránk.

– Bemutatom nektek az új főosztályvezetőt, Kozák Atamánt – fordult a csapat felé, rám mutatva.  
– Mondj magadról néhány szót kérlek – fordult felém.
– Legelőször is, szólítsatok Atinak! Másodszor, a nálam fiatalabb hímneműektől had kérjem, hogy tegeződjünk.  
– A nőneműek nevében én kérem, hogy tegeződjetek – vágott közbe Andrea.
– Köszönöm! Röviden, a sztori. Ahogy, és amiért idekerültem.  A Bordeauxi Bikinis Borászok Bálján futottam össze egyetemi évfolyamtársammal, Petivel, azaz ahogy ti ismeritek, igazgató úrral.