Isten jóváhagyásával 5. rész - Réka - A tisztelet

„... Már az én ölelésemben aludt el, riadt fel az éjszakai hívásokra. Mégis boldogok voltunk, rejtve, titkolózva a hitben, hogy ez örökkön örökké fog tartani, főleg, hogy a püspök biztatta segítséget kap. ”

Csaba a következő hetekben nagyon fáradt volt, és egyre csendesebb. Testi kapcsolatunkra ez nem nyomta rá a bélyegét, hiszen velem kedves, figyelmes, és odaadó volt. Egyre változatosabb módon adtuk meg a másiknak a testi felszabadulást, kiszakítva magunkat a mindkettőnket ugyanúgy gyötrő kételyből. Meddig bírja egyedül Csabi a vállain cipelni a kisváros híveinek terheit? Meddig tudja őket odaadóan szolgálni? Valamint ki lesz a segítő? Csaba célzott rá, hogy vagy zöldfülű, vagy egy notóriusan hibázó idősebb, hiszen ő – Csaba – a plébános, a vezető pap. Eljött az este, amikor másnapra vártuk pofavizitre az új atyát. Csaba direkt nem árult el róla semmit, pedig már elég régen tudta, ki lesz az.  
Este magamhoz öleltem, hozzá bújtam, de ő gondolt egyet. Hasra fordított, megemelte a csípőm, felhúzta a térdem, így a popsim a plafon felé irányult. Rám borult, fejem a párnájába dugtam, magamba szívtam az éjszakai izzadságunk illatát. Puszilta a nyakam, a vállaim, végig a gerincem mentén le a farpofámig. Be akart nyalni közéjük, de egy határozott nemmel és kezem takarásával megakadályoztam. Így azt éreztem, hogy a makkja már a hüvelyem bejáratánál toporog, kopog, bebocsájtásra vár. Engedtem, de egyből ki is slisszantam alóla.

– Ugye nem a... a... azt akarod gyakorolni, úgy ahogy a... a... az atyával, ahogyan hancúroztatok? – Hangosan, mély basszusos hangon nevetett fel.
– Ugyan, drágám! Én csak téged szeretlek! Mondta ki ezt a szót, nekem először. Elsírtam magam, csókokkal halmoztam el, majd büszkén, elégedettséggel tártam fel négykézláb állva testem azon részét.  

– Nem, nem akarom így...
– Elbizonytalanodtál? – Kérdeztem vissza gúnyosan.
– Soha, inkább keresztre feszíttetem magam, sem mint az ördög elcsábítson tőled! Már tolta is be. Régen – nem sokszor – de már szeretkeztem így másokkal. Ez most minőségibb, klasszissal jobb volt mindegyiknél. Csabi gyengédsége, óvása nem passzírozta fel méhem a hasamig. Lefegő, himbálózó melleimet, nem akarta letépni, lenyújtani a lepedőig, hanem tenyerével tartotta, mozgatta, ahogy a rám ható erők megkívánták.