Edzés után

Miután befejeztem az edzésemet, megéheztem és úgy döntöttem, beugrok a közeli boltba. Középen, hátul a hűtőpultban volt amit kerestem: mikrózható vacsora. Igényesebbek szerint persze inkább csak vacsorapótlék, de most nem voltam igényes. Amikor visszafordultam a pulttól, megláttam egy tágra nyílt szemű férfit, aki balra nézett, ugyanarra az irányba amerre történetesen nekem is tartanom kellett.
Gyorsan rájöttem, hogy mit néz: két, középiskolás korú lányt röplabdás mezben. Az egyik 160 centis lehetett és barna hajú volt, a másik egy kicsivel magasabb, sápadt bőrű és világosszőke. Fehér, hosszú ujjú pólót és fekete spandex rövidnadrágot viseltek, ami szorosan tapadt a fenekükre. Átlagosan kellemes méretű mellük volt, a hajukat pedig kissé zilált kontyba húzták fel. Valószínűleg közvetlenül egy meccs után jöttek vásárolni, de így is figyelemre méltó látványt nyújtottak. A világosszőke lenyúlt, hogy megigazítsa a rövidnadrágját, majd hirtelen mindketten megfordultak, és egyenesen rám néztek.
Annak ellenére, hogy igazából nem csináltam semmi rosszat, azonnal úgy éreztem magam, mint egy perverz kukkoló. Faarccal mentem egyenesen előre. A szemem sarkából még rájuk néztem, amikor elmentem mellettük. „Ez furcsa volt! ” – gondoltam, de nem töprengtem túl sokat rajta. Valami innivalót akartam még keresni, utána fizetni és hazaindulni.
Miután összeszedtem amit kell, elindultam a pénztárhoz. Menet közben újra összefutottam a lányokkal.  
– Valaki itt szerelmes... – hallottam, ahogy elhaladtam mellettük.  
Odafordultam. A szőke lányosan kuncogva eltakarta a száját, miközben lefelé húzta a meze alját, míg a másik csípőre tette a kezét és mosolygott. „Tinédzserek.. ” – gondoltam, és sóhajtottam magamban. Miután fizettem, meghallottam egy hangot a hátam mögül: – Vélemény?
Visszanéztem, és láttam, hogy a két lány egy-egy szelet csokival a kezében a fenekét mutatja, miközben mosolyogva néztek rám a válluk felett.
– Csak ennyire van szükségetek a meccs utáni újratöltekezéshez? – kérdeztem őket, a csokira utalva.
– Kicsi a zsebpénz, spórolnunk kell. – mondta a barna.
Mindketten kuncogtak, és megmozdították szép, formás lábukat. Arra gondoltam, hogy kedvesen idétlennek tűntek, és ha már műsort adtak nekem, miért ne jutalmaznám meg őket?
– Valóban? Esetleg megengedik a hölgyek, hogy álljam a nem túl magas számlájukat?
– Nagyra értékelnénk ezt az gesztust! – mondta a szőke huncut mosollyal, és kihúzta a mellkasát.