Utazások a világban 4. rész - Kemény randevú a szicíliai maffiával

A repülőgép csodás időben szállt velünk az Appeninek felett. A hegyvonulat szinte kettészelte a hosszú „olasz csizmát”. Távolban már felderengett a tenger azúrkék színe. Az alig több mint egy órás út Rómáig gyorsan telt, hogy még kellemesebb legyen arról az a pohár Cinzano tehetett, amit mindketten legurítottunk a torkunkon. Fentről gyönyörködtünk Róma látványában, majd szinte beleestünk a hihetetlenül kék tengerbe, amikor a gép leszállt velünk a Róma-Fiumicino repülőtéren. Egy órát kellett várnunk a Palermói csatlakozásra. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, ahol két olasz van és beszélget, ott ne várjunk csendet. Itt nem kettő volt, hanem többszáz. Miközben ültünk az egyik caffeteria teraszán, kortyolva a semmi máshoz nem hasonlítható olasz kávét, nevetve néztünk egymásra a vadul gesztikuláló olaszok látványán.  
– Te lány! Ellenedre lenne, ha bedobnánk még egy Cinzanot? – kérdezte tőlem Éva.
– Isten őrizz! De most ne extra dry-t, hanem biancot igyunk, az édesebb. – válaszoltam, belenézve csillogó szemébe.
– Máris hozom – hajolt oda hozzám, átkarolta a nyakam és vadul szájon csókolt. Itt jött a karambol, mert nyelveink, amit a másik szájába akartunk tuszkolni, félúton összeütköztek. Kacagva váltunk szét.
Pár perc múlva már élveztük is a jeges Cinzano édes ízét. Alig ittuk meg, már hallottuk is, a palermói járathoz hívták az utasokat. Rövidesen felszálltunk és az egyik ámulatból a másikba estünk. Az égszínkék tenger felett repültük, a távolban a víz és az ég összeért, szinte alig lehetett megkülönböztetni a kettőt, annyira hasonló színük volt.  
– Ezt nem lehet így kibírni – mondtam Évának, muszáj még egyet innunk. A stewardesstől  kértünk még egy biancot, amitől az eddigi jókedvünk csak még jobb lett. Vihogtunk, összebújtunk, élveztük egymás társaságát.
Egy óra múlva megérkeztünk a Falcone-Borsellino repülőtérre, Palermóba. Mivel ide foglaltunk transzfert, kifelé kerestük a szállodánk, a Hotel Plaza Ungheria nevét felmutató személyt. Egy, a szálloda egyenruhájában lévő harminc év körüli férfiben találtuk meg.
– Buona sera ragazzi! – köszöntött bennünket.
– Buona sera! – válaszoltuk.
Elvette tőlünk a két húzós bőröndünket, és mutatva az utat, a szálloda nevét az oldalán viselő Alfa Romeo-hoz vezetett.