80-as évek 11. rész - Haladás

Végre nem kellett a farkamat használni, illetve csak pisilésre. Délig döglöttem, amikor a postás vert fel, távirat. Ez úgy kábé az akkori SMS-nek felelt meg, csak persze kissé bonyolultabban, bement az ember a postára elmondta hogy mit akar írni a másiknak, azt telexgépen átküldték a fogadó postára és egy motoros futár kivitte a cetlit.
Lujó volt hogy megvan a Barkács, akkor mehetünk. Magyarázat... még az utolsó vizsgaidőszakban ábrándoztunk arról hogy még utoljára ennek a lökött bandának közösen el kellene menni valahova egy búcsúbulira. Akkor mondta Lujó hogy az ő környékükön Mezőtúron van a családban egy ősöreg Barkas, amit mozgásképes. Ugyan műszaki nincs rajta de rendes közutakon nem is használják mert a napszámosokat szállítják vele árkon-bokron földutakon keresztül. Szóval amúgy rendben van, csak egy kicsit kell kipofozni és leműszakiztatni. Akkor mégis megyünk a bolgár tengerpartra. Ha megyek akkor táviratozzak neki vissza, amúgy meg csütörtök este 6-kor a szolnoki vasútállomás parkolójából indulás. Gondolkodás nélkül rongyolás a postára visszaírtam egy óriási nagy YES-t. Mégis megvalósul az a bizonyos búcsúbuli, három hét IHB (iszunk-hányunk-belefekszünk) utoljára jól érezzük magunkat. Sátor, gumimatrac van, ruhák na azok nem sok kell. De azok is vannak, nabazz közben meg szerdán jön haza anya a tiszai kölyökpásztorkodásból, kedd estére én elígértem magam Marikához akkor legalább ma este aludjam ki magamat. Abból még sose volt baj.
Elérkezett a kedd este, addigra már kiderült hogy a nyolcfős ökörkörből heten megyünk, öröm boldogság. Megvártam a setétedést, akkor indultam el Marikához. Sőt még a lépcsőházban sem kapcsoltam fel a villanyt, épp eleget mászkáltam már ilyen típusházakban, benne van a lábamban hogy hova kell lépni. Negyedikre felnyargal, a lépcsőfordulóban egy pici megállás hogy ne lihegjek, aztán a utolsó félemelet és habozás nélkül benyitok, az ajtó nyitva, úgy besurrantam mint a pinty. Odabent csönd. Sötétség nincs mert ég a hálószobában a kislámpa azt már belőttem hogy ez a fénymennyiség abból adódik. Cipő le, vigyázok hogy ne koppanjon, de még mindig semmi mozgás. Beóvatoskodok a hálószobába, Marika ott van elnyúlva a kanapén, alszik.