A nem unalmas szombat

"Csak azért sem hagyom, hogy elbaszd a szombatomat! " – fogadkozott magában Elek, miközben hazafelé tartott. Utált szombaton menni dolgozni. Még fél napra is, mint most. Sok értelmét sem látta az ilyen fél napoknak. Szerinte az ilyen csak arra volt jó, hogy lehessen idegesíteni a melóst. De legalább megfizetik. De a szombati munka miatti dühöngést lassan felváltotta a tervezgetés, hogy mi jót lehetne kihozni a hétvégéből.
Mire kinyitotta a bejárati ajtót, már kész volt a terve a nap további részére.
– Szia! Megjöttem! – lépett be hangos szóval a lakásba, és már akasztotta is kabátját a fogasra, rúgta le a cipőjét.
– Szia apu! – dugta ki szőke fejét a konyhából Jutka, a lánya. Elek követte őt a konyhába. A lány leült a konyhaasztalhoz, a tabletje elé, Elek pedig elkezdett kutakodni a konyhaszekrényben és a hűtőben. Sorra rakta ki a pultra a tojást, az étolajat, lisztet, tejet, közben pedig már mondta is a terveit.
– Úgy terveztem, csaphatnánk egy amolyan régimódi apa-lánya szombatot. Sütök pár palacsintát, egy két bögre kakaó... mint régen, kislány korodban.
– Tudod mit apu? Ettől jobb ötleted nem is lehetett volna! A takarítás kész van, már csak két adag mosás van hátra. De az ráér. Viszont a te palacsintádnak nincs párja!
– Szuper! Akkor gyorsan zuhanyzok, és már csinálom is! – és már indult is a fürdőszoba felé.
Elek két éve élt együtt a lányával. Már tíz éve, hogy a feleségével elváltak, és az asszony messze költözött egy másik pasival és a gyerekekkel. Viszont Jutka mindig is rühellte a mostohaapját, és az anyjával sem volt jóban. Amint 18 éves lett, visszaköltözött az apjához. Azóta együtt éltek. Mindketten dolgoztak, és együtt tartották fent a lakást. A közös életüket mindketten kielégítőnek érezték. Egyikük sem vágyott a hosszú, mely kapcsolatokra. Néha egy egy futó kalandjuk, fellángolásuk ugyan volt, de azok csak rövid ideig tartottak. Mindketten boldogak voltak a maguk csendes, nyugodt módján.
Az ebéd és a palacsinta után mindketten leültek a tévé elé, hogy egy laza, pihenős szombatot tartsanak. Elek kimenet a konyhába, innivalóért, majd cseppet sem meglepve, örömmel tért vissza a lányához a nappaliba, kezében egy rövid, vékony, de rugalmas nádpálcával, és egy sörtéitől megfosztott, fa hajkefével, amit a konyhaasztalon talált.