Isten jóváhagyásával 3. rész - Réka - A hit ereje

– Köszönöm! – Suttogtam a fülébe. Ő az ajkaim simogatva mondta.  
– Csodás nő vagy, és nem az átéltek miatt! Valóságos angyal, angyalom vagy, és maradsz örökkön örökké.  
– Ámen! – Válaszoltam és ismét sírtam...   
Szinte azonnal elaludtam Csabi ölelésében. A telefonom ébresztője riasztott. Nem tudtam, ki vagyok, hol vagyok, ki ez a férfi, aki meztelenül ölel? Miért vagyok itt, miért kell felkelnem? A férfi látta rajtam, hogy tudatlanul nézek bamba tekintettel.

– Réka drágám! Imádlak, de el kell menned! Mindkettőnknek indul a nap! A hang, az illatok, és az idő múlása kezdett magamhoz téríteni. Igen, Csabi ölel, akihez ismét préseltem magam, szorítottam, nem engedtem. A „mindig vele akarok maradni” érzést a szétpréselődő melleimbe sugárzó fájdalom se csitította, de tudtam, ez nekem, nekünk nem adatik meg. Be kell érjem az adott pillanat örömével.  
Langyos vízben zuhanyoztam, rettegve Józsi atya mennyet is megrengető horkantásai között. Lopódzva, már dolgozó ruhámban mentem át a szemközti önkormányzatba takarítani. Azokban a szobákba időztem sokat, ahonnan láttam Csabát a plébánia udvarán kialakított eszközökön edzeni. Ránagyítva fényképeztem, hogy majd magányos estéimen legalább azokat nézegessem.

Két nap múlva a napi rutin telefonos beszélgetéseink alkalmával félénken említette meg, hogy neki jó érzés lenne, ha átmennék, és nála aludnék, mert Józsi atyát kivizsgálásra a megyei kórházba vitték. Én röpködtem, míg el nem jött az esti mise vége, hogy mehessek. Boldogan öleltem Csabát, csókba forrva szívtam magamba a belőle áradó szeretetet. Pizzát vacsoráztunk, majd végre – a lebukás veszélye nélkül – közösen zuhanyoztunk. Én bódultan simogattam izmos mellkasát, vállát, dudorodó karizmait. Egy óriás volt hozzám képest, egy szelíd, szerető óriás. Karjába felkapva vitt a szobájába. Karjában tartva csókolóztunk, ereje akkora volt, hogy meg sem remegett a hosszú csók alatt súlyomtól. Szinte pehelyként tett az ágyra. Meredező férfi áldása elbűvölt, csak a látványa orgiai magaslatokba emelt. Nem tudtam türtőztetni magam. Hirtelen rántással magamra rántottam, amikor éppen a súlypontját akarta áthelyezni. Súlya alatt nyekkentem, de már karoltam is át a nyakát, húztam magamhoz. Csók közben – a rövid idő ellenére is „rongyosra” nézett – képei vibráltak lelki szemeim előtt. Életben, érintve testközelben is érezni, látni akarom.