Az új szobalány 1. rész

A  komornyik kedvtelve nézegette az új szobalányt. Micsoda bögyös-faros menyecske! – elégedett volt a választással. Az az Ili nevű formás fehérszemély is alkalmasnak látszott, meresztgette is rá a szemeit, de az ő farka ettől a barnától állt fel. A mai nap már kárba ment ugyan, késő este van, az úr mindjárt megérkezik, a lány meg még mindig a hálószobát takarítja. Hogy ring a valaga felmosás közben, micsoda öröm lesz megbaszni! Holnap majd tesz róla, hogy legyen rá alkalom.

Szívesen elidőzött volna még a gondolatnál, a farka is ágaskodni kezdett, de lentről hangok szűrődtek fel, megérkezett András úr.
– Fejezd be mielőbb Alma, az úr vacsorázik, utána biztos rögtön aludni tér.
– Igenis! – Alma még megigazította a párnákat és az ágytakarót. Az ablakokat nyitva hagyta, hogy gyorsabban felszáradjon a padló.  
András fáradtan üdvözölte a fogadására siető szakácsnét és komornyikot:  
– Jó estét Teri, jó estét Albert.
– Jó estét uram! Remélem kellemes útja volt! Tálalhatjuk a vacsorát?
– Igen Albert. A szobámat és a könyvtárszobát kitakarították?
– Igen, uram. A könyvtárszobával holnap reggelre lesz meg az új lány.
A Sigray ház ura, Sigray András 2 évig volt távol. A házat részlegesen lezárták, csak a szakácsné és a kertész maradt a birtokon, a személyzet többi tagját elbocsátották. Az úr néhány napja üzent a szakácsnénak, hogy hamarosan hazaérkezik, az új komornyikot maga előtt küldi.   Az örökös agglegény hírében álló András megunta párizsi fényűző életet, kurvákat, a kivagyi dámákat  – nem tudta pontosan mire vágyik, de a szíve hazahúzta.

A szakácsné kitett magáért, úr kedvencét főzte, sült kacsamell libamájjal töltve, párolt répával, desszertnek csokoládés torta. András teli hassal, elcsigázva dőlt az ágyra vacsora után. Örült, hogy hazajött, hiányzott az itteni étel, a szakácsné főztje. Milyen jól tartja még magát Teri asszony... Elmosolyodott a hajdani emlékekre gondolva, éppen elővette volna merevedő faszát, amikor a fürdőszoba ajtajában egy tüneményt pillantot meg. Egy barna hajú, piros ajkú, elképesztően nagy mellű, gyönyörű leányt olyan tekintettel, ami magát a római pápát is bűnre csábította volna.  
– Bocsánat uram, csak az ablakokat jöttem becsukni.
– Ki maga? – kérdezte az úr zavartan.
– Alma vagyok, az új szobalány – mondta a lány szemlesütve.
– Az új szobalány... rendben van Alma, elmehetsz. Jó éjszakát.  
– Köszönöm uram. Jó éjszakát magának is.