Végre

Soha nem voltam népszerű a lányok körében, így nem volt igazán meglepetés, hogy a tizennyolcadik születésnapom után még mindig nem volt komoly barátnőm, és nem is veszítettem el a szüzességemet. Mindig is jobban szerettem a számítógépeket, mint a valódi embereket. Legalábbis ezt próbáltam beadni magamnak.
Így jutunk anyám legjobb barátnőjéhez. Egyetemista korukban ismerkedtek meg, és amíg anya férjhez ment és gyerekei lettek, Anita soha nem veszítette el azt a lázadó tüzet, ami mindkettőjükben megvolt fiatalkorukban. Egy rossz házasság és egy zűrzavaros szakítás oda vezetett, hogy egy ideig hozzánk költözött, miközben saját lakást keresett. Úgy tettem, mintha bosszankodnék, amiért egy másik ember van a házban, de titokban nagyon izgatott voltam, mert Anita baromi dögös volt – már persze azok szemszögéből, akik oda vannak a milfekért. Álmomban sem reméltem, hogy bármi komoly is történni fog. Legjobb esetben talán megpillanthatom a fehérneműjében, vagy esetleg "véletlenül" rányitok a zuhany alatt, ha szerencsém van. Nem voltam felkészülve arra, hogy ő lesz az elsőm.  
Úgy kezdődött, hogy megpróbáltam leskelődni utána. Biztosra vettem, hogy nem veszi észre, hogy nézem ahogy átöltözik, de megrémültem, amikor felém nézett, és visszasiettem a szobámba. Majdnem megállt a szívem, amikor néhány másodperccel később bekopogtatott az ajtómon. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Talán egy alapos szidás, de felkészületlenül ért, ami ezután következett.
– Láttam, hogy leskelődsz utánam. – mondta.
– Elnézést! – feleltem és szégyenkezve lehajtottam a fejem.
– Nem kell szabadkoznod! Egy szóval sem mondtam, hogy valami rosszat tettél volna.   – válaszolta.
Visszahúzta a nadrágját és megvillantott a csipkés fekete bugyit, amit alatta viselt. Éreztem, hogy a szívem kihagy néhány ütemet, és azonnal izzadni kezdett a tenyerem.
– Nem kell kémkedned utánam... végül is... itt vagyok... a szomszédban... – folytatta.
Miközben beszélt, a keze felcsúszott a hasán, majd megfogta a melleit, egyértelmű üzenetet küldve a szándékáról.
Valamit összefüggéstelenül dadogtam. Az agyam nem működött megfelelően, főleg amiatt, hogy a vérem nagy része alacsonyabb helyre irányult. Vággyal a szememben figyeltem őt már a pubertáskorom kezdete óta, és nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy ez most nem valamiféle álom.