Festő és modellje

Norbert haverom elrángatott egy művészeti bemutatóra. Azt mondta, hogy a változatosság kedvéért rám férne egy kis kultúra. Nem arról volt szó, hogy nem szerettem a művészetet. Csak egyszerűen nem akartam, hogy egy csomó nyálas sznob vegyen körül. Végül beadtam a derekamat és elmentünk az általa kinézett galériába. A fő attrakció egy Anett nevű festő volt. Norbert azt mondta, hogy imádni fogom a művészetét.
Amint beléptünk, láthattam, mi a művészetének tárgya. Volt néhány tájkép és csendélet, de a legtöbb festménye portré volt. Amikor portrékról beszélek, akkor aktokra gondolok. A festmények szerintem nem voltak rosszak, de láttam már jobbat is. Miközben az egyiket néztem, egy nő csusszant mellém, és megkérdezte a véleményemet a művészről.
– Nem olyan rossz. – feleltem őszintén.
Ekkor megjelent egy másik nő, és lelkendezve azt mondta:  
– Csodálatosak az aktjaid!
éreztem magam az előző tömör véleményem miatt és próbáltam menteni a helyzetet, de Anett félbevágta a mentegetőzésemet:
– Igazad van! Festettem már jobbakat is. – mondta.
Valaki kiáltott utána, de mielőtt elment volna, előhúzott egy névjegykártyát a karján levő táskájából.
– Hívj fel valamikor! Szeretném megfesteni a portrédat!
Elvettem a kártyát és a nadrágom zsebébe tömtem. Ezután felkutattam Norbit, és mondtam neki, hogy készen állok távozni.
– Menjünk és dobjunk be egy a művészet leöblítésére! – javasoltam.
Akkoriban végzősök voltunk az egyetemen. Ahogy kortyolgattuk a egy közeli bárban, eszembe jutott ez az Anett. Közelről látszott, hogy a negyvenes évei elején járhatott, egy-két méterről simán elment volna fiatalabbnak. Szőke haja a válláig ért, és el kellett ismernem, hogy elég vonzó volt. Nem lehet baj abból, ha elfogadom az ajánlatát. Talán egy kis pénz is leesik a modellkedésért.
Eltelt néhány nap. Egyszer ránéztem a komódra. Ott volt a névjegykártya, amit Anett adott nekem. Megnéztem és elővettem a telefonomat. Azt mondta, remélte, hogy felhívom. Megkérdezte, hogy elfoglalt vagyok-e szombat délelőtt. Mondtam neki, hogy szabad vagyok, így megbeszéltük a találkozót. Odamentem a címre, amit megadott és bementem. A stúdiója egy nagy penthouse lakás volt. A falon festmények lógtak, a padlón pedig egyéb művészeti alkotások hevertek.