A szeretet nevében 2. rész

Hazamentem és megvacsoráztam anyuval és apával, és biztos voltam benne, hogy az élményem az arcomra vésődött, de mindketten a szokásos dolgukat folytatták, apám a következő üzleti útjára összpontosított, anya pedig igyekezett nem bosszankodni, miközben felvázolta a meghosszabbított útvonalát. Anya megkérdezte, hogy jól vagyok-e – mert iszonyatosan csendben voltam – de én csak annyit válaszoltam:
– Nagyon mozgalmas nap volt – majd visszavonultam a szobámba az este hátralévő részében.
Amit nem tudtam elmondani, az az volt, hogy az agyam tele volt erotikus és pornográf képekkel Kentről, az anyjáról és rólam, hihetetlen szexről, miközben emlékeztem Gwen arcán a teljes és tökéletes boldogságra, ahogy a fia megbaszta őt. Mindig a saját anyám váltotta fel az elmémben: hosszú, mahagóni haja lelógott, és szép arcát keretezte, miközben ugyanabban az orgazmusban izzott, amit én... a fia emeltem az eksztázis magasságába. Elaludtam, miután ismét kielégültem, elmém tele volt testi gondolatokkal Kentről és az anyjáról, és mennyire irigyeltem őket.

Kent a hét hátralévő részében egyetlen műszakban sem jelent meg a boltban. Szombat délután, miután kiszálltam a munkából, már gyötört a kíváncsiságom, és azon kaptam magam, hogy a plébánia felé vezetek. A régi Dodge Dart előtt parkolt, de semmi jele nem volt az életnek... gyönyörű nap volt, félig azt hittem volna, hogy Mrs. Walkert kint az udvaron, a virágain dolgozik.
Végül megmásztam az elülső lépcsőfokokat, és megnyomtam a csengőt. Hosszas várakozás után kitárult az ajtó, és Walker tiszteletes ott állt előttem öltönynadrágban és ingben, bár meghajolt a tény előtt, hogy szombat van, és kibontotta a nyakkendőjét. Vastag lencséken keresztül baglyosan nézett rám, kopaszodó külseje arra a híres festményre emlékeztetett, az „Amerikai gótika” címmel a farmerrel, aki úgy néz ki, mintha egy vasvillát feltoltak volna a fenekébe. Gwen szavai hideg és zárkózott modoráról, amely az évek során csak nőtt, visszhangzottak a fülemben. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám, zaklatottnak és elégedetlennek látszott, hogy zavarják.
– Ah... te Jeffrey Hilton fia vagy... John, igen? Mit tehetek érted?
– Ó, Kentet kerestem, tiszteletes. Itthon van?
El kellett fojtanom a kuncogást, amikor hirtelen olyan ötletem támadt, hogy azt kérdezem tőle:
– Itt van Kent, vagy azzal van elfoglalva, hogy dugja a feleséged?
Walker tiszteletes boldogtalanul felsóhajtott, és így válaszolt: