Egy történet a sok közül

Már az óvodában kiderült, hogy a lelkem rossz testbe született. Hat évesen levágtam a fonott hajamat, mert én fiú vagyok, és ciki ez a haj. Autókat tologattam a babázás helyett. Az iskolában fociztam, és kigúnyoltam a lányokat a „körben áll egy kislányka” miatt. Heti rendszerességgel álltam az igazgatói iroda előtt verekedés miatt, persze, hiszen ütöttem, vertem, csépeltem a fiúkat. Apám varrónőnek erőltetett. Tizenhat évesen az iskolát és a városunkat hátra hagyva, az ország másik felébe szöktem. Egy multinál lettem takarítónő. Minden férfinak gyorsan a tudomására juttattam, hogy én leszbikus vagyok. Rengeteg kíváncsi, kiégett, női szeretőm volt, aki a férj terrorja, , vagy önzősége miatt, egy másik nő ágyában kereste, de nem találta meg a boldogságot. Hiszen bennük nem testképzavar volt, hanem csak egy kicsi kíváncsiság, menekülés, vagy egy újba kóstolás. Alkalmi, pár napos kalandjaim voltak csak. A leghosszabb együttélés fél év volt. Érzelmek nélküli, magamnak való nővé váltam, de büszkén felvállaltam másságom.  
Huszonöt évesen egy uborka vette el a szüzességem, mivel bennem is előtört a kíváncsiság, hogy vajon mit érez a rengeteg nő, miért akarja ujjait csonka nemiségembe vezetni, hiszen tízből kilenc csiklón keresztül élvez. Érdekes volt, de a szüzességem elvesztése után sem hoztak lázba a bensőmbe dugott tárgyak, úgymint a , a banán, vagy a cukkini. Az áttörés akkor következett be, amikor az egyik városi luxusfeleség botlott belém, akinek idős férje a multi egyik igazgatója volt. Na, ez a nő kért, hogy felcsatolható fasszal dugjam, miközben ő az én melleim markolássza. A fura kellemesség akkor tört rám, amikor rezegni, vibrálni kezdett bennem a műbráner. Más volt, mint az eddigiek, hiszen belsőm rezgetésén túl a csiklómra is erős hatást gyakorolt.  
Én soha nem kerestem partnert, mindig csak egyszerűen beléjük botlottam. Tizenöt év után untam meg a monotonitást a munkában a multi telephelyén. Hirdetésre jelentkeztem harmincegy évesen egy 4+ csillagos szállodába szobalánynak. Minőségibb munka, jobb fizu. Nem volt két egyforma nap, de kiszámítható életem lett. A szüleimtől örökölt pénzen megvettem első saját kis kuckómat, egy ötvenhárom négyzetméteres vályog parasztházat a város szélén.  
Kitartó, szorgos munkám – sokszor hétből hét napot dolgoztam – meghozta eredményét. Az igazgató személyesen kért fel a nyugdíjba menő egyik szobaasszony helyére. A fehér köpenyt kosztümre kellett cserélni. A főnök akkor szembesült vele, hogy én azért nem vállalom, mert nem vagyok hajlandó szoknyában flangálni. Nyíltan kimondtam, leszbikus vagyok, ki lehet rúgni. Nem tette, talán félt, az – akkor még hatékonyabb – Egyenlő Bánásmód Hatóságtól. Kaptam nadrágkosztümöt. Jól éreztem magam a bőrömben. A szobákat kellett átnézni a vendég távozásakor, a takarítást átvenni, és a szoba kiadása előtt ellenőrizni a rendet. Életem kitöltötte a munka, abban az időben nem is vágytam testiségre más nő társaságában.
Heti rendszerességgel voltak tréningek, mindig egy szobalánnyal, amikor a szobaasszony ellenőrizte, javította, segítette a szobalányt a precízebb, tisztább, gyorsabb munkára. Azon a héten egy pár hónapja nálunk dolgozó, erdélyi, harmincas nőt kaptam. Nyugis napnak indult, kevés távozó, és kevés érkező vendéggel.
Eligazítás után léptem Ancsikához, aki riadtan kuporgott a sarokban.

– Szia Ancsi! Mi a baj?
– Szia, Kati! Nincs baj, csak tartok a mai naptól. – Mondta szerényen. Egyből levettem, hogy fél.
– Gyere, igyunk egy kávét, mielőtt belekezdünk.  Próbáltam oldani, beszéltetni, egyre nagyobb sikerrel. Precíz és kitartó volt, igaz volt, amit mondtak róla, hogy egy igás barom, egy igazi telitalpas székelyföldi lány. Átlagos testalkata bivalyerős nőt takart. Gyors és szisztematikus volt. Inkább én tanultam tőle, mint sem újat tudtam volna mondani, mutatni neki. Jó egy órával előbb végeztünk a kiadott szobáival, mint a többiek, így a személyzeti étkezdébe ültünk le kiértékelni a napot. Gyorsan elmondtam a semmit, hogy csak így tovább, és ne hagyja magát lehúzni a többiek szintjére, mert akkor magának nehezíti meg a dolgát, ha kiesik saját ritmusából. Mondókám közben egy rövid kis szünetben hirtelen témát váltott.

– Bocs, hogy félbe szakítalak. Te tényleg leszbikus vagy? – Kiesett a toll a kezemből, de azonnal, természetességgel reagáltam.
– Igen, az vagyok.
– Tudod, nehezen hittem el, amikor a többiek mondták. Nem látszik rajtad! – Nevetni kezdtem, félig . Így még senki nem szorított sarokba.
– Mi látszik rajtam? – Próbáltam inkább beszéltetni.
– Hogy egy átlagos nő vagy, csak az oldalt és hátul felborotvált hajad az, ami utalhat rá, és a kifestetlen köröm, arc, ajak. Kezdetben azt mondtam, – és vallom most is – téged, a te természetes szépségedet ezek a kozmetikai kenceficék csak rontanák. – Zavartan mosolyogtam. Tudtam, hogy csak bókol, de azért jól esett.  
– Férfivel, vagy nővel jobb együtt lenni? – Kérdezte.
– Nővel, vagy férfivel jobb együtt lenni? – Kérdeztem vissza azonnal.
– Nem tudom, még nem voltam nővel. – Válaszolta lehajtott fejjel.
– Én meg nem voltam férfival... – Ekkor jött be két másik lány, így a beszélgetésnek itt lett vége.  
Egy húzós napból már csak egy óra volt hátra. A gondolataim rendezgettem a személyzeti liftben, mi az a sürgős teendő, amit el kell intézni, vagy e-mailben megírni, hiszen holnap szabadnapos leszek, amikor Ancsi tolta be a kocsiját.

– Kati, leszel velem? – Szakította félbe a fejemben a teendőim sorba rakását.
– Mondjad Drága? – Kérdeztem vissza, mert számomra ezek jelentés, értelmezés nélküli szavak voltak.
– Leszel velem? – Vérvörössé vált az arca. A lift megállt, de nem léptem ki, hanem a lábam tettem az érzékelőhez. Ekkor esett le a tíz nappal korábbi tréning utáni beszélgetés.
– Négyig dolgozol? Mivel vagy?
– Igen... Busszal. – Válaszolta megszeppenve, talán már bánva, hogy bekérdezett.
– Négy óra tízkor a kocsimnál, ha tényleg akarod! – Léptem ki, és mentem utamra, intézni a dolgom. Munka után csak átöltöztem, a csajok már a rendészek előtt lehettek, hisz pára és parfüm egyvelege töltötte be a kis öltözőt. A kocsimnál ott állt Ancsi. Nem szólt egyikünk sem, csak beszálltunk. Reszketett, mint a kocsonya. Elgondoltam, hogy mekkora erő kellett neki ehhez a lépéshez. Egy röpke pillanatra én bizonytalanodtam el.

– Biztos, hogy akarod? – Kérdeztem már vezetés közben.
– Igen... ööö nem, vagyis de, csak... – nyögte.
– Csak?
– Csak nem tudom, mit kell tenni. – Szinte suttogta, én pedig alig hallhatóan nevettem egyet.
– Ancsi! – Tudtam, hogy még legalább nyolc-tíz perc, amíg hozzám érünk. – Ugyanazt kell tenned, mint egy férfival. Jól érezni magad. Azt tedd, amire vágysz, és úgy ahogy szereted, ahogy elképzelted tudatosulásod óta. Nincs különbség a testiségben, vagyis én úgy gondolnám. Azért hívják másik testnek, mert nem egyforma. Te ismered önmagad, és a férfi testet, de azok sem egyformák. Magasság, súly, forma. Nőknél szintén...  Oldalra pillantva láttam, hogy tördeli az ujjait. Jobbnak véltem csendben maradni. A garázsban szállt csak ki. Jéghideg kezét megfogva húztam magam után. Nem volt ellenállás, lépkedett mellettem. Az ajtóra ráfordítottam a zárat.

– Kérsz valami erősítőt?
– Nem, nem iszom, nem kell... – mondta, de a szobát nézte, nem nézett rám.
– Lezuhanyzom, addig ülj csak le!  Gondoltam levetkőzik, de jó tíz perc után – mikor nedves hajjal kiléptem, még szerencsére a kinyúlt fehér pólómban, – a kanapén ült, még mindig az ujjait tördelve. Ahogy közeledtem felé, felugrott.

– Tuti akarod? – Kérdeztem. Ő bólintott és a papucs nélküli lábamat nézte. Teljesen hozzá léptem. Két kezemmel arcát közrefogva emeltem ajkamhoz. Azonnal csókolózni kezdtünk. Éreztem feszült, vad és gyors. Bontottam ajkaink.

– Lassan, lazán, nem sietünk! – Öleltem magamhoz, remegését csökkentve.  Már oldódhatott, mert nem kapkodott. A hátát simogattam, kihúztam a szoknyájából a pólóingét. Kigomboltam a szoknya két gombját, és lehúztam a cipzárt. A szoknya engedett, hallottam a csendben az anyag suhogását, ahogy földet ér. Ekkor éreztem combja simogatásakor, hogy térdharisnya van rajta. Belenyúltam a pamutbugyijába hátulról. A fenekét simogattam, gyengéden markoltam, egybe szorítottam altestünk. Nyálasan csókolt, nem nyelte le a szájában képződő váladékot, így én az ő nyálát is leküldtem a gyomromba. Combközépig toltam le a bugyiját, – addig bírtam, – nem akartam már abba hagyni a smárolást. Lassan ő húzta szét ajkunk, törölte a vállába, és puszilgatta a nyakam, becsukott szemekkel. Kihasználtam és felhúztam a pólóját. Ő közben kigombolta a nyakánál a három gombot. Amint a fején átjött a ruha, hátra nyúlt, kiengedte a haját a hajgumiból, és megrázta válla alá érő . Nagyon szexi volt. Fehér, egyszerű melltartója patyolat tiszta volt, de látszott rajta az idő, a viseltesség. Gyakorlott mozdulattal kapcsoltam ki a hátán. Két tenyérrel tartotta elöl, éreztem, hogy elbizonytalanodik egy pillanatra, majd egy gyors mozdulattal dobta félre. Kizuhantak belőle a most már érzékelhetően nagy és körte formájú mellei. A súlyuk máris engedelmeskedett a gravitációnak, a testéhez vágódtak. Legszívesebben neki estem volna, – puszikkal felfalni – olyan szépek, formásak voltak, annak ellenére – vagy lehet, pont azért, – mert a jobb láthatóan nagyobb volt, és a kicsit oldalra tolódott barna foltok kiemelték a szintén oldalra kacsingató, duzzadt bimbóját. Lassan toltam a kanapéhoz, rá ültettem, és a lábai közé térdeltem. Lehúztam a bugyiját, letekertem a harsnyáját. Szőrzetének ritkulása mutatta, hogy régen, a szebb időkben, karban volt tartva. Most csak a bikinivonalra figyelt. Már göndörödtek a pinaszőr szálai. Mielőtt meggondolná magát – az izgés-mozgásból következtetve – a combja hajlatát, egy igen érzéki helyet kezdtem puszilgatni, pedig szívesebben foglalkoztam volna a melleivel.  
Érzékeny pontjára is rátapintottam indulásként. Csiklója dörzsölésére kicsit lazult teste. Nyelvem a puncit borító bozótoson keresztül kereste az utat a nedves barlangjába. Nem volt nehéz, hiszen ott volt, ahol a nőknek lenni szokott. Végre már repült a gyönyör felé, így egyik kezem felfedezhette a melleit. Nagyságuk és súlyuk miatt lágyabb struktúrájúak voltak, mint az enyémek. Mégis már én is élveztem simogatásukat, gyengéd masszírozásukat. Ancsi ujjai kapaszkodót kerestek a kanapé réseiben. Tartania kellett magát, mert a combján éreztem izmai feszülését. Fenekét előre tolva nyomta még inkább az arcomhoz az ölét. Éreztem pinusa belső pulzálásából, hogy egy orgazmushullám járja át testét. Kiemeltem a fejem, hogy az ujjaim vehessék át a nyelvem helyét üregében, nagyujjam meg a kemény csiklóját cirógathassa. Szép volt, annak ellenére, hogy szexualitás transzában volt. Mint egy , – vagy – merengett a semmiben. Látszott rajta, hogy néz, de csak a belső érzékére ható hatásokat érzékeli. Halk nyögések hallatszottak szapora légzése, és géppuska ropogását meghazudtoló szíve kalapálása mellett. Sarkán és tarkóján érintkezett a valós világgal. Teste felfelé ívbe feszült. Lassan lazult, tért vissza a jelen világba. Még üveges szemeivel nézett. Mellé ültem, ölembe fektettem a fejét nyugtató biztatással, csillapítva felhevült testét. Derekamat átkarolva húzta magát, fejét az ülve kidudorodó pocakomhoz. Tudtam, hogy érzékei most térnek magukhoz. Felült.

– Köszönöm!
– Gyere, szívjunk el ketten egy bagót!  Tudtam, hogy ő is, mint én, kocabagós. Kérés nélkül kapta magára az egyik kint lévő, combig érő, kötött pulcsim. Nem örültem a bagó miatt, de bíztam benne, hogy csak nem veszi át a cigifüst szagát. A szürkületben a hátsó, szőlővel befuttatott teraszon egymást nézve, egymás szájából kivéve, szótlanul szívtuk el a cigit. Felmérhette a terepet, – hogy ide sehonnan nem látni be, – mert ő lépett hozzám, és csókolózva, ölelkezve mentünk be. Az éjjeli lámpát kapcsoltam csak fel a hólószobámban. Mire ki akartam menni, ott állt pucéran előttem, és se szó, se beszéd húzta le a pólóm.  

– Basszus! – Szó szerint leesett az álla. – Azt a mindenit! Hol dugdostad ezeket a szép szilikon ciciket? – Kigúvadt szemekkel bámulta melleimet.
– Nem szilikon! Hülye vagy, arra pénzt költeni? Ha nem lenne annyira érzékeny, és nem félnék, hogy elvagdossák az idegeket, le is vetetném! –  Most én takartam magam, még senki nem dicsérte, bámulta ennyire szégyenem. Egy számmal kisebb sportmelltartóval préselem őket magamhoz. Levette a kezeim és csodálkozva simogatta.

– Ez egy Isteni ajándék! Egyforma méretű gumilabdák! És kemények, rugalmasak, pattogóak! Bárcsak nekem lennének ilyenek, én kiraknám, hogy lássa az egész világ, sőt... monokiniznék állandóan! Már két kézzel simogatta, de valami áhítatos félelemmel. Hozzájuk hajolt, puszilgatta bimbóim. Nekem kezdett végem lenni. Finoman, félve tette, amit tett, ami viszont rettentően erotikus volt a számomra. Egyik keze a testemet simogatta. Hirtelen lenézett, talán kereste a szőrt az altestemen. Kezével széttolta résnyire a combjaim, hogy beférjen közéjük a keze, hogy megérinthesse a puncim. Nedvesnek nedves vagyok, és mint a a nyelve a szájukból, nekem állva kicsüngenek a kisajkaim a nagyajkaim közül. Megtorpant, meglepődött, és tolt az ágyamhoz, majd keresztbe fektetett rajta. Szó szerint érdeklődve nézte.

– Na, ez se hasonlít az enyémhez. Hol a szőröd? Hogy csináltad, hogy ilyen szép, formás a vágatod? A barna kis bőrkék kikandikálása is egy csúcs. Te csúcs nő vagy!  Egyre közelebb hajolt. Hallottam, amint az orrán szívja a levegőt. Szerencsés adottságom, hogy nem vagyok büdös sehol, még leizzadva a kondi után sem. Nyelve tüzes vasként érintette meg a csüngő nagyajkaim. Lassan nyalogatta, ismerkedett a nedves bőrrel. Csattanó, erős puszi után távolodott el. Félve, két ujjal húzta szét. Én remegtem, hogy gyorsabban, de rájöttem, hogy ő most ismerkedik, nézelődik. Így még nem értek hozzám. Mint egy hímes tojással, úgy bánt velem. Lassan, – szinte minden részleten elcsodálkozva – vizsgált, nézett és is nem tudta, hogy ezzel engem mennyire boldoggá tesz.  
Filmkockákként, – mint egy lassított filmben – láttam, ahogy elbűvöli a testemen látottak. Hiába tudtam, hogy ez az újdonság ereje nála, mégis a másikat boldoggá teszi. Fel sem tűnt, hogy repült az idő. Szobának levegőjét a testünk melege, a kiáramló testnedvek illata, az izzadság, elhasználttá, állottá, nyomottá tette. Már nem csak nézett, hanem puszilgatott, nyalt is. Mind mellem, mind hüvelyem és csiklóm. Tudatlanul folyamatos orgiát okozva vele. A szám kiszáradt, a testem elgyengült, az agyamban a sejtek fáradtak, kezdtek leépülté tenni. Egy játékszer voltam, akit a játék boldoggá tett. Hangos nyögésekkel kértem, hogy fejezze be. Ancsi értetlenül emelkedett fel.

– Mit? – Kérdezte valóban tudatlanul.
– Ezt, ami tettél velem! Belülről égetett minden cselekedeted. Ki kell mennem, nincs levegőm, nincs mi hűtse testemet.  Ruhátlanul mentem ki a teraszon lévő padra, huppantam a párnák közé, terültem el, mint egy béka. Az éppen csak mozgó szellő hűsített. Ancsi követett egy pohár vízzel. Felváltva szürcsöltünk a pohárból. A hold fényében is láttam Ancsika értetlenségét.

– Rosszat tettem? – Kérdezte, én még ittam  pár kortyot, benedvesítettem ajkaim.
– Fogd meg a poharat és döntsd el magad! Elé térdeltem, és már kielégülten, kellően lecsillapodott testtel-lélekkel kezdtem a testét átpuszilgatni homlokától indulva, szisztematikusan a kislábujjáig. Éreztem a kíváncsi feszültséget a testén. Visszafelé kicsit időztem – a szőrbundájába fúródott arccal   – a csiklójánál, majd amikor éreztem, hogy felpörgött érzelmileg, tovasiklottam az általam annyira imádott mellekhez. Órákig tudnám, tudtam és most is tudom kényeztetni. Puszik, nyalás, szopás, hirtelen váltásokban és hirtelen erővel, intenzitással. Igen, Ancsi is az a nő, aki beleéli magát a mellei izgatásába, és erotikusan is érzékeny ez a területe. Az meg, hogy ujjaim a kis dzsungelében is ténykedtek, valós izgalmi állapotba hozta. Hirtelen eszméltem. Csak én rezzentem össze, de megnyugodtam, hogy csak a pohár esett ki kezéből a terasz kövére. Ha jól emlékszem, szállodai pohár volt. Kizökkenésem megszűnt, ismét átadtam magam a másik test adta örömöknek. A hirtelen izgalom miatt egy izzadság csepp a gerincem mentén gördült lefelé a seggem vágatába. A szabadban szeretkezés előnye, hogy a szellő, a légmozgás hűti a belső felhevülést. Ancsi próbálta a farát mozgatva serkenteni, hogy a benne lévő erotikus energiát gyorsabb ráhatással addig feszítsem, amíg kitör a testéből. Ezt még nem akartam. Magamról tudom, milyen az, amikor leragadsz egy szinten, és az boldoggá tesz, de nem teljesedik ki. Ancsi minden kísérletét megakadályoztam, hogy a saját testét felkorbácsolja. Lefogtam a mellét gyömöszölő kezét. Félre söpörtem a csiklójától a már görcsössé váló ujját. Éreztem, hogy a vágy a beteljesülés eléréséhez. Vergődött alattam, hogy túl tudjon lépni. Megsajnáltam. Párnákat dobtam a földre, majd ráfektettem, és egész testemmel ráfeküdtem. Bagótól büdös csókunk, a combom a cunájához nyomása, ütemes dörzsölése meghozta azt, amire a teste vágyott. Sípolva kapkodta a levegőt, egyre hangosabb óóóóójjjjahhhhh... ééémmmm és mindenféle hangok közepette vergődött. Elementáris erők törtek fel a testéből. Engem is megemelve ívelt felfelé a teste. Ökölbe szorított keze támaszként a falóca lábát találta meg. Szó szerint hörgött, mit a torkon szúrt disznó. Erőtlenül zuhantunk vissza a földre. Csukva volt szeme. Ajkai kezdtek záródni, már elég volt orron át is lélegeznie. Hirtelen vacogni kezdett alattam. Ez a kifáradás mellékhatása. Felhúztam a földről és bementünk a lakásba. Magamhoz húztam az ágyba remegő testét, ami alapból izzadságában úszott, és nyakig húztam magunkra a takarót.  
Délben ébredtünk. Mint egy rég összeszokott páros, úgy csináltunk rántott levest, meg mákos tésztát. Kaja után szeretkeztünk, de közel sem volt meg a konyhai összhang. Ancsi kereste azt az érzést, amit éjjel a teraszon átélt, de ahhoz kell egy olyan felfokozottság, ami abban a helyzetben, időzónában volt meg köztünk. Kielégítettük egymást most is, de minőségileg gyengébben átélt orgiában végződve.  
A szomszéd utcáig vittem haza.
A munkahelyen megmaradt a ridegnek mondható kapcsolatunk. Közös szabadnapjainkon Ancsikát űzte a vágy a legelső este megéltek felé, de görcsössé is tette. Egyre kevesebbszer jött, és feltűnt a beosztásból, hogy minden szabadnapja máskorra esik az enyémtől, de egyszerre egy kis cigánylányéval, akiről sütött ugyanaz a kihívó leszbiség, mint rólam az ő korában. Nem siránkoztam, inkább örültem, hogy sikerült egy, – majd átvitt értelemben kettő – embert is boldoggá tennem. Tudtam, hogy még előttem is ott az élet, az újabb élvezkedés...