Annamari férfiakkal 6. fejezet - Aki mellett újra megtaláltam a boldogságot

Bizonytalanul álltam az ajtó előtt. A késői időpont miatt már félhomályba burkolózott a lépcsőház, és én egy kicsit fázni is kezdtem. A fehér, elegáns blúzban és a combközépig érő miniszoknyában persze ez nem volt csoda, de erre az alkalomra, erre a randira valami nagyon különlegeset akartam fölvenni. Még a tűsarkún is elgondolkodtam, amit szívből utálok, de végül egy kényelmes balerinacipő mellett döntöttem.
    Szóval ott álltam a lakásajtó előtt, és egy pillanatra elbizonytalanodtam. „Most még visszafordulhatsz! ”, súgta belül egy hang. De aztán összeszedtem a bátorságomat, és bár éreztem gyomromban a feszültséget, megnyomtam a csengőgombot.
    Pár másodpercig semmi se történt, amikor léptek zaját hallottam az ajtó mögül. Még a levegőt is visszatartottam, amikor a zár kattant, és az ajtó kinyílt. Egy pillanatra elvakított belülről a lámpa fénye, de az elém álló férfi a testével eltakarta.
    Egy hosszú pillanatig csak álltunk, és néztük egymást, majd végül én szólaltam meg:
– Szia!
– Szia! – köszönt vissza Tamás, az expasim.
    Ismét csend telepedett közénk, de most ő törte meg.
– Gyere be!
    Nem válaszoltam, csak hangtalanul beléptem az egykori lakásunkba.
– Oda... – kezdte el mondani, de félbeszakította magát. – De úgyis tudod.
    „Persze”, de nem mondtam ki, inkább bizonytalanul körbenéztem. A másfélszobás lakás ugyanúgy nézett ki, mint amikor legutoljára ott jártam, hogy elvigyem a holmijaimat. Bevillant az az este, és elszomorodtam, mert Tamás akkor nem volt jelen. De a visszatértemkor igen, sőt, elegáns fehér inget meg fekete vászonnadrágot viselt. „Kiöltözött ő is, én is a nagy alkalomra. ”
    Tamás besietett, én meg levettem a cipőmet, és beleléptem a világoszöld, régi papucsomba. „Szóval itt maradt”, mert a költözés után kerestem, de nem találtam sehol. Mivel volt másik, ezért nem is törődtem ezzel, viszont akkor meglepett, hogy ott láttam az előszobában. „Tudta volna, hogy visszajövök? ”
    A konyhába belépve láttam, ahogy Tamás a tűzhelynél a lábost kavargatta.
– Ülj le! – mondta. – Mindjárt kész.
– Jó.
    Ránéztem az asztalra, amit végül közösen vettünk, noha eleinte neki nem tetszett a választásom. Piros – fehér kockás abrosz, rajta két üres tányér, evőeszközök, két pohár, egy üveg tokaji aszú meg egy kétliteres Pepsi. Ekkor vettem csak észre, hogy az asztal felett egy szív alakú lufi is lebegett, rajta nagy betűkkel: SAJNÁLOM