Annamari férfiakkal 5. rész - Áron és Karesz

Este átmentünk egy szórakozóhelyre, ahol a többi barátnőm már várt minket. A bejáratnál elkérték az oltási igazolványainkat, de mert nekem is, Szandrának is volt, simán bemehettünk.
    Zsani javaslatára Curacaót rendeltünk, két körben. A kis kék italok meghozták mindenkinek a hangulatát, és amikor a zene felerősödött, elsők között mentünk ki a tánctérre.
    Bár a szemem elsősorban a barátnőimen tartottam, azért hébe-hóba kinéztem a tánctér mellé is, ahol láttam a pasik
    vágyakozó tekintetét, ahogy minket stírölnek. Eljátszottam egyik-másik szépfiú láttán, hogy odajön hozzám és átkarolva táncolunk tovább, de egyik se volt elég bátor ehhez.
    Bár, a későbbiek miatt nem is volt baj.
    Már majdnem megtelt az egész tánctér, amikor én visszaindultam a helyünk felé. Szandra egy fotelban ült, és a telefonján pötyögött. Oda akartam menni hozzá, de ekkor valaki megkocogtatta a jobb vállam. Hátranéztem jobbra, de senkit se láttam. „Szar poén! ” Balra fordultam, és legnagyobb meglepetésemre Áron vigyorgó képével találkoztam. Közelebb hajolt, és úgy szólt a fülembe:
– Szia!
– Szia! Mit csinálsz itt?
– Lejöttünk a haverokkal! – Egy férfi asztaltársaság felé mutatott. – Ünnepelünk!
– Mit?
– Marcinak születésnapja volt tegnapelőtt, én meg hétfőtől megyek dolgozni a Balatonra.
– Ó, az szuper! És mit fogsz csinálni ott?
– Szeptemberig dolgozom majd Siófokon, a Lölő szállodájában.
– Bocsi, hol?
– A Mészáros Lőrinc szállodájában.
– Az kicsoda?
– Hát az Orbán Viktor strómanja.
– Ja, tényleg!
    Azt hittem, hogy egy közös ismerősünkre célzott, ezért nem esett le egyből.
– Németország persze többet fizetne – folytatta Áron –, de most nem egyszerű kijutni oda. Szóval ennek is örülni kell.
    Ekkor vettem észre, hogy a férfi keze a hátamon volt. Nem, nem lejjebb, a seggemen, csak a derekam magasságában. Más pasi esetében lehet nem vettem volna jó néven, de tőle igen.
– Az biztos – válaszoltam neki. – Megyek vissza a barátnőmhöz. – Most én mutattam az asztalunk felé, ahol Szandra még mindig a telójába mélyedve ült. – De később még beszélünk.
– Oké.
    Elváltunk, én balra, ő jobbra. Pár lépést követően hátranéztem a pasi felé, hogy meglessem. A tekintetünk összetalálkozott, mire mindketten egymásra mosolyogtunk.