Vakrandi 11. rész

Tündi

A hétvégi kiadós kufircolás után jó volt csak a munkába temetni magam. Nem akartam a Siófoki lakásban az emlékekkel szembesülni, így a pesti kis lakásba kuckóztam be. Szerdán zárás előtt Vali lépett be a ajtaján. Nem tetszett. Na, nem a nő, hanem a megjelenése.

– Szia, Tündi! Erre jártam hazafelé, gondoltam rád nézek. Hú de hazudik, mint a vízfolyás – gondoltam. Tibi még anno jelezte, hogy azért nem szereti Valit munka után haza vinni, mert az ellenkező irányban lakik, az egyik peremkerületben. Mosolyogva léptem közelebb, nyújtottam kezem, fejemmel a kamerára intettem, nehogy olyat tegyen, aminek nem kéne, hogy nyoma legyen.

– Jól tetted. Veszel valamit, vagy csak nézelődsz kicsit? Mutassak hozzád illő illatot?... Vagyis bocsánat, mi járatban vagy?
– A Főnök a hétvége óta kerül, ha meg nem teheti, epekedve felfal a szemével. Igaz, lehet, hogy csak én érzem így.
– Ne aggódj, bejössz annak a baszógépnek, de elmesélte, hogy vécén kívül minden be van kamerázva nálatok, ahogy itt is. Bocs, de zárnom kell.
– Igen és igen. Ha akarod, kint megvárlak. Mivel vagy?
– Troli, busz, száz méter séta.
– Én kocsival... – és a körömcipőjében sarkon fordult, iránnyal a kijárat felé. Rutin zárás közben azon agyaltam, vajon mi a picsát akar? Ki lett elégítve alaposan, nem viszkethet neki sem, ahogy az én hátam közepe sem kívánja az intimitást.
Pár üzlettel arrébb támaszkodott a piros Cliójának.

– Akkor hozzám jó? – Mondta, de már indult is.
– Öööö...
– Dumálunk csak!
– Oké. – Mondtam, de – a hétvégén tapasztalt vehemenciájára emlékezve – ebből több lesz, erre mérget mernék venni. Délutáni csúcsban, kifelé haladni a központból katasztrófa. A zöldnél jó, ha két-három kocsi átvergődik. Egy hosszabb hallgatás után Vali nekem szegezte a kérdést.

– Tünde! Ti miért mentetek szét a Főnökkel? Hallgattam, és felszínre tört az első emlék.

– Tudod mit? Elmesélem, ha érdekel.
– Kezd! Időnk rengeteg van. Az egész úgy kezdődött, hogy Tibi egyik este egy házról akart képeket mutatni, hogy vegyük meg, de rossz irányba lapozott a telefonjában. A gyerekkori barátnőm húgának, az igencsak lenge, öltözet nélküli képére lapozott.