Vakrandi 10. rész - Tündi - Tibi

Tündi

Sietve mentem a jól ismert lakáshoz, gondoltam, Kriszta már biztos türelmetlenül vár. Pár házzal arrébb parkoltam le, és amikor a ház felé mentem, egy – a környékhez képest – kirívóan csinos, kosztümös, diplomata táskás nő jött szembe velem. Meg mertem volna esküdni, hogy ismerem valahonnét.  

Kettesével trappoltam fel a lépcsőn – a rozoga liftbe nem szállok be, mert a fertőzés melegágya és a biztonság sem garantált – és a szokott jellel csengettem. Kriszti elég csapzott és feldúlt volt, és a ruházatán látszott, hogy kapkodva öltözött. Számomra mindent elárult, igaz, amit Károly mondott.

– Kicsikém, arról volt szó, hogy a Balcsin pihensz a hétvégén.
– Jajj, Kriszta no para! Gondoltam egyet, de ha baj, már itt sem vagyok. – Megcsókolt. Punciszaga volt, és állott szája íze. – Ki volt az a csaj? – Szegeztem neki egyből a kérdést.
– Melyik?
– A kosztümös, aki most ment el. Tudom, hogy sok van, de ez természetes, elszámolni csak maximum a férjednek kell. Amúgy jó a pasi. Egy próbát megérne. A csajt ismerem valahonnan, de nem jövök rá honnan.
– Ja, aki most ment el? Az exed titkárnője. – Mondta könnyedén, én meg a homlokomra csaptam.
– Igaz, a Vali! Nem is tudtam, hogy leszbi! Megmagyarázza, miért öreglány.
– Nem, nem leszbi! Te sem voltál az! A faszt szeretné...  
– Aha, a becserkésző vadász éned? Befűzted?
– Miből gondolod?
– Drágám nézz a tükörbe! – Szót fogadva belenézett, és beletúrt hajába.
– Csak egy pár dologban egyeztettünk a férjed új biznisze miatt... – Magyarázkodott. Nevetve válaszoltam.

– A kávét meg a punája nedvével ízesítetted. Megegyeztünk, hogy nem füllentünk! Örülök, hogy beújítottál. Milyen az új hús? – Krisztán látszott már előrébb tart gondolatban.
– Rá tudom venni, hogy jöjjön át ma este.
– Biztos, hogy akarom?
– Szerintem igen. Kezdő a csaj, de tanulékony és ráérzett az ízére.
– Jó, legfeljebb csendes megfigyelő leszek.
– Ok este öt. Mennem kell.
– Lemondtál mára mindent IS...
– Szóval kémkedsz... – Búcsúzóul ismét hosszan csókolóztunk és mentünk dolgunkra.  
Este öt előtt értem oda. Kriszta nagyon, – túlságosan is nagyon – csinibe volt öltözve. Kérdőn néztem rá.