A szeretet nevében 1. rész

Ez egy anya és egy fiú története, de egy történet a történetben is, és az is egy anyáról és egy fiúról szól. Az évek során megpróbáltam megérteni és összeegyeztetni a hitemet a történtekkel. Tudom, hogy a társadalom egésze és a keresztények kifejezetten sok indokot találnak arra, hogy becsméreljenek minket és tetteinket, de végül csak szeretet volt megosztva, és nem látom, hogy valódi kár történt volna. A végén ott volt az igazság, a szeretet és a hit, és ezek együtt alkotnak valami varázslatost és különlegeset... vagy hangosan is ki merem mondani: mi teremtettünk valami szentet.
Sok helyen elkezdhetném a mesémet-ahogy már mondtam, ez egy történet a történetben. Azt hiszem, talán a legjobb, ha 1980 őszén kezdjük. Ez egy választási év volt, és bárki, akinek egy fél agya is van, láthatta, hogy 'Ronnie bácsi' (Reagan) nyeri a választást. Nehéz idők voltak... magasak voltak a benzinárak és a munkanélküliség is. Szerencsésnek éreztem magam, hogy a helyi főiskola hallgatója lehetek. Még mindig otthon éltem, miközben pszichológusi diplomát szereztem.
Jeffrey és Candace Hilton egyetlen voltam. Apa egy helyi autóalkatrész-gyártó mérnöke volt, és ideje nagy részét Detroitban vagy a Nagy Háromság egyik távoli gyártelepén töltötte. Hiányzó apa és férj volt. Nem nagyon bántam. Apa olyan volt, mint az egyik általa tervezett gép... hideg, zárkózott és nagyon igényes. Szerintem azért nősült meg és lett gyereke, mert úgy tervezte. Azt hiszem szeretett minket a maga módján de ez hideg szeretet volt... érzéketlen és mélység nélküli.
Anya az ellenkezője volt. Elkötelezte magát apának és nekem, keményen dolgozott családfenntartóként, ügyvédként, feleségként és anyaként. Anya volt az, aki általában boldog hellyé tette otthonunkat, függetlenül attól, hogy apa ott volt-e, vagy sem. Apának mindkettőnk iránt tanúsított közömbössége sokféleképpen bántotta. Fájdalmának egy részét napi szinten felismertem, egy részét csak az érettség után kezdtem felfogni. Anya a baptista gyülekezetben keresett vigaszt. Nem volt buzgó keresztény, de élvezte a Nők Missziós Társasága által társaságot. Hetente legalább két-három alkalommal segített a missziós munkában és az élelmiszerraktárban, valamint a rendszeres bibliatanulmányozásban.