Idősotthon

Mentőstisztként inkább vállalok éjszakai ügyeletet magán idősek otthonába, mint mentősként. Több, akár kétszeres bér, kevés munka nulla felelősség. Innen lehet menni mentőzni, de mentőzésből ügyeletet vállalni nem lehet. Az idős embereket gyógyszerezzük és ha kell pelenkázzák a nővérek, így az éjjelt végig alusszák. Ritka ha éjjel nem álmukban alszanak el örökre hanem csak szimplán rosszullét után foglalkozni kell velük.
46 éves elvált, albérletben élő pasi vagyok. Örülök, hogy nem kell otthon aludnom.
A múlt héten két 35 nm-es szobából is kihallt a haláláig tartó tulaj. Fertőtlenítés és tisztasági festés után két új lakó költözött. Egy demi előszelével küzdő morcos, de nagyhangú balhés 70-es pasi.  Az orvos már ki is adta a gyógyszerezését, hogy még véletlenül se tudja merre van arccal még be nem szokik. A másik egy csendes, 81 éves néni. 3 ügyeletben még a hangját sem hallottam, létezését is csak a lakólistából tudtam. Egy keddi napon előbb mentem be, mivel nagyon fekete volt az ég. A nappaliban egy 70 körülinek kinéző hölgy üldögélt.
– Kéz csókom hölgyem. Segíthetek, vár valakire?
– Jó napot fiatalember. Csak üldögélek.
– Tetszik valakire várni?
Kis mosoly a szája sarkában.
– Hát mondhatnám a hercegemre a fehér lován, de a mesékhez már öreg vagyok, vagyis már csak mesélni tudok.
– Értem. – válaszoltam, de pont jött az ápolók vezetője, készült haza.
– Kati! Ki az a nő! – szememmel intettem a fotelban ülő felé.
– Nem találkoztál még Jucikával? – a fejem csóváltam – ő az új lakó. Örülünk, hogy már kimozdul a szobájából.
– Köszi! – köszöntem el a kisfőnökömtől és mentem vissza hozzá.
– Jucika néni! Elnézést, hogy nem voltam körültekintő. Én Gábor vagyok az éjjeles ügyeletes. Ha kell valami a szobámban megtalál. – mentem volna dolgomra, de valami még kihozta belőlem. – Egyébként szeretem a meséket és jó hallgatóság vagyok.
– Szaván fogom. – mondta köszönés előtt.
El is felejtettem már ezt a párbeszédet, amikor a dolgozó asztalnál a papírmunka végzése közben kopogtak.
– Tessék. – mondtam és már nyílt is az ajtó. Jucika néni volt. Most szembesültem vele, hogy milyen magas, később ahogy felvételi papírjait átnéztem 172 cm és 71 kg.
– Nem zavarom Gábor?
– Épp dokumentálok, de figyelek.
– Nem, akkor nem zavarok, hagyom dolgozni.
– Tessék mondani, nem zavar.