Vakrandi 8. rész - Tibi-Tündi

Tibi
Repültek a napok, teltek a hetek. Rendszeressé váltak Anikóval és Olgával a hármasozások, a Vakrandi oldalon gyakorlatilag teljesen lefoglaltuk egymást. Mivel az oldalon keresztül intéztük a találkozóinkat, ezért nem érte szó a ház elejét. Sosem beszéltünk róla, de nyilvánvaló volt, hogy a lányok sem, és én sem akartam, hogy közvetlen környezetünkben kiderüljön, milyen új szenteljük a csekélyke szabadidőnket. Hétköznapokon viszonylag ritkán találkoztunk, – akkor is inkább csak az esti két órákra – leginkább az éjszakába hajló szombat délutánokat részesítettük előnyben. A cégben is felpörögtek az események, a szexmentes napokon általában késő estig dolgoztam, és hullafáradtan estem ágyba a nap végén. Ha meg a lányokkal randiztam, akkor azért nem kellett altatni estére.  
Jó pár héttel az apám szivarfoteljében adott műsora után hívott Tündi, – egy nemzetközi online videomeeting fináléjában – szerencsémre nem felejtettem el lenémítani a telefonomat. Amikor felvillant a kijelzőn, „Tündi” beletelt pár tizedmásodpercbe, mire leesett, ki is az, aki keres. Lehet, hogy túl jól sikerült a tulipántos ládika akció?  
Mivel nem vettem fel, türelmetlenül, alkalmazta az egyezményes jelünket. A legutóbbi alkalommal ő is negligálta, amikor én alkalmaztam, így hát lelkiismeret-furdalás nélkül koncentráltam tovább az egyre jobb kilátásokkal kecsegtető tárgyalásra. Már a virtuális kézfogások és elköszönések tájékán jártunk, mikor csippant a telefonom. Tündi üzent. De sürgős lett, hirtelen – gondoltam.  

– „Tibi, a saját érdekedben holnap 18-kor legyél a Stefánia cukrászdában” – Láttam, de nem tudtam (és nem is akartam) reagálni rá. Egyrészt honnét tudja, hogy nem vagyok a világ túlsó végén, és ott tudok lenni holnap? Másrészt miből gondolja, hogy a válásunk, és az azt követő „műsorok” után még mindig egy szavára ott hagyok csapot-papot? Harmadrészt – ha már nem kérdezte meg, hogy alkalmas-e – illett volna legalább két időpontot felajánlani. No de mindegy is, gondoltam.
Elköszöntünk a meeting résztvevőitől, és jeleztem Valinak, maradjon még vonalban. Amikor a többiek kiléptek, nem is hagyott szóhoz jutni

– Igen Főnök, rögzítettem, és még ma legépelem, és kiküldöm az emlékeztetőket, és az összes aláírandó dokumentumot! – Mondta jókedvűen csilingelő hangon.