A legjobb szándékkal 3. rész

Gergő ismét hevesen bólintott, de mondtam neki, hogy hallanom kell, hogy egyetért.  
– Igen, értem! – válaszolta lelkesen.
– Először is: ez csak egyszeri eset. Egyszer megtörténik, és soha többé nem beszélünk róla! Hagytam időt, hogy ez leülepedjen.
– Másodszor: semmilyen körülmények között ne szólj erről senkinek! SENKINEK!! – mondtam, és egyenesen a szemébe néztem.
– Oké, egyetértek! – dünnyögte gyorsan, és úgy járt a feje, mint egy bólogató kutyának.
– Egy kicsit a szobámba megyek, azután veszek egy hosszú fürdőt. Szeretném, ha 8: 30-ra bejönnél hozzám. Rendben?
– Persze... nyolc harminc! – felelte lelkesen.
Teljesen megőrültem? Igaz, hogy élveztem néhány pohár bort korábban, de az agyam élesnek tűnt. Egy folyamatos párbeszéd futott a fejemben. Időnként hallgattam egy hangot, ami azt mondta, hogy ez őrültség, és meg kell állítanom az eseményeket, mielőtt kikerülnek az irányításom alól. Egy másik, határozottabb hang viszont azt hangsúlyozta, hogy ez az egyetlen módja a továbblépésnek, ezért meg kell acéloznom az idegeimet és túl kell rajta esnem.
Miután óráknak tűnő idegi ültem a szobám sötétjében, vizet eresztettem a kádba, és meleg habfürdőt kevertem. Elhelyezkedtem a sűrű hab alatt, és a körülményekhez képest a lehető legjobban ellazultam. A kádból kilépve megszárítottam magamat egy nagy fürdőlepedővel, majd beburkolóztam a vastag frottír köntösömbe. Mivel ez egy egyszeri esemény lesz, szerettem volna emlékezetessé tenni. Fogtam a trimmelőmet, és elhatároztam, hogy levágom a bozontomat. A magazinokban az összes lány gyönyörűen volt lent nyírva. Miután végeztem, megnéztem a puncimat a tükörben. Nem egy Playboy lány, de elégedett voltam a látvánnyal.
A szekrény felé menet azon töprengtem, mit vegyek fel. Nyilvánvalóan valami olyan kell, ami szabad hozzáférést biztosít önmagamhoz, de mennyit akartam megmutatni? Nem tudtam, hogy tényleg megengedhetem-e Gergőnek a puncimat. Talán jobb, ha csak egy pillantást vethet egy hálóing vagy szoknya alá.
A választásom egy rövid levendulaszínű hálóingre esett, amit rég nem hordtam. Az exem ajándéka volt az utolsó közös Valentin-napunkon, és már jóval a válás előtt a fiókomban maradt.