Összetartás

Pont egy MTD fűnyíró traktor olajcseréjét, óraszám szerinti karbantartását csináltam, mikor a telefonom. Csak egy szám, nincs rögzítve, visszahívom később. Ismét és nem teszi le. Gyorsan megtöröltem a kezem.
– Halló. – elég ingerülten szóltam bele.
– Szia-szipogó női hang. – éjjel anyu meghalt.
Na ez is félre hívott.
– Kézcsók hölgyem. Szerintem félre nyomot valamit.
– Gabi! Nem te vagy az?
– De én vagyok, de ne haragudjon...
– Hülye vagyok. Piros, az unokatesód...
– Jaj ne már! Klári néni is elment?
– Igen!
– Őszinte részvétem! Szegényke, de fiam mondta, hogy Pircsivel beszélt Londonba és már nagyon le volt... betegedve.
– Igen.
– Tudok segíteni?
– Nem, dehogy. Lányok már repülőn vannak.
– Az jó, de ha kell szólj. – tettük le képzeletben a telefont (a régi szokás a vonalas telefon után)

 Munkáim gyorsan befejeztem, többet nem vállaltam, hiába kezdődött a szezon. Egy hétre a haláleset után lesz a temetés. Volt időm elmélkedni. Klárika és anyukám testvérek voltak. Már csak Klárika élt, pedig a 4 testvérből ő volt a legidősebb. Egy fiú testvér motor balesetben halt meg fiatalon. Neki egy fia volt aki talán Amerikában élt még 4 éve, mikor hallottunk felőle. Húguk anyu előtt 5 évvel halt meg, iker lányuk van, de róluk már nem tud senki semmit mióta nagyi imádott lánya után szenvedte magát. Addig a családot ő tartotta össze. Anyu 3 éve tüdőgyúladásból nem gyógyult meg. Ekkortól nem tudok se Klárika néniről, se a családjáról.
Én 60 múltam. 8 éve bőr rákot regisztráltak nálam. Időben felismerték. 3 éve gyógyultnak nyilvánítottak. 52 éves korom óta rokkantnyugdíjas vagyok. Előtte 35 évig, plusz a tanonc idő, a helyi Tsz, majd utódjánál voltam mezőgazdasági gépszerelő. Nyugdíjam alkalmi munkákkal, lakossági mezőgazdasági gépek javításával egészítettem ki.  
Fiam Londonba él lányával, angol feleségével. Banki szakemberek. Évi 2-3 alkalommal jönnek és én is ennyit megyek. Most tisztességből a fiam repül haza a temetés napján, de megy is vissza.  
Feleségem betegségem előtt lépet le egy indiai-magyar pasival egészen Delhiig. Néha beszél a fiammal, ennyi a kapcsolat.
Én inkább alkalmi barátnőket (főleg elhanyagolt kurvákkal) tartottam a környező falvakból, jártam hozzájuk az apukámtól a 35 éve összetört és „fiam csinálj vele amit akarsz” Lada 1200-essel.