Vakság 2. rész

A Judittal történt szeretkezésünk utáni egy hétben említésre méltó dolog szinte nem is történt. Ügyfelek jöttek-mentek, ha pedig nem volt ügyfélszolgálat, próbáltam segíteni a többieknek. A jegyző asszony – Judit – is adott feladatokat. Tárgyilagos volt mondataiban, de én kihallottam hangjából a másfajta csilingelést is. Erre utalt Pista bá is, a biztiboy.

– Kimondottan csini vagy ma kedvesem. A Szigorka is irigykedve bámulta szépséged, üdeséged és trendi öltözéked.
– Mi a trendi? Csak rongyok, amit anya készít ki esténként. Pista bá jóízűen felnevetett, forgószékem elfordította a hangja irányába.

– Könnyű dolga van anyukádnak. Egy csinos nőt könnyű öltöztetni. Kimondottan harmonikus a hússzínű blúzod alatt a bőr színű melltartó...
– Vérvörös a blúzom? – Simítottam meg a sikamlós anyagot
– Hogy is mondjam el. Mi ezt a... nos a halvány piros, rózsaszín...
– A rózsa az vörös, vagy sárga, esetleg fehér, és állítólag van fekete is, mint a föld vagy a korom.
– Szilvike! Én buta ember vagyok ehhez, nem ez a lényeg. Egy biztos, hogy csini fiatal nő vagy!
– Miért, te öreg vagy? – Gurultam felé, míg a térdem meg nem állított.
– Igen, öreg. – Válaszolta, de én már tapogattam az arcát.  Szemüveg. Görbülő orrnyereg, zsidó vérvonal. Szúrós, de borotvált arc. Kiszáradt ajkak. Hegyesedő állvég. Levettem a szemüvegét. Szeme alatt valóban ráncos, de éppen hogy csak. Rövid, szinte kopaszra borotvált kefefrizura a kicsike fülei felett, majd a fejtetőn oldalra fésült beletúrható haj.  

– Te is csinos vagy, téged is helyes, negyvenes pasinak gondollak.
– Tényleg aranyos vagy, – fordult, és távolodott el – de én már közel járok a hatvanhoz. Jön valaki. – Zárta le a beszélgetést.  Megfogtam az asztalt és a pulthoz húztam magam. Mély hang szólalt meg a fülesben, balra fordultam.

– Jó napot kívánok! Sajnos ma nincs ügyfélfogadás, de talán én is tudok valamiben segíteni. A pulton átnyúlva játékosan megbökték a homlokom, már majdnem a pánik gombhoz emeltem térdem, mikor eszembe jutott, itt van Pista bá.

– Szia Sziszi! – Felismertem Peti hangját.  Felugrottam és ölelőre tártam a karom, de ismét megszólalt a mély hang a fülemben. Elment. Figyeltem a cipő hangját. Hátulról közeledik. A székem eltolva fordultam meg, de már karolt is át.

– Bébi, te egyre csinibb vagy! – Fura, ez már a második bók pár percen belül. Megpuszilgattuk egymást.
– Anya bent van?
– Igen, felszólok neki.
– Nem kell! Csak felrohanok, átutazóban vagyok. Tényleg csini vagy! Van valakid? Ha nincs, bejelentkeznék nálad egy privát beszélgetésre! Mindhárman felnevettünk. Pár puszi és már el is rohant.
Péntek este hirtelen ötlettől vezérelve, zuhanyzás után pucéran mentem be anyához.

– Anya! Leborotválnád a puncimról a szőrt? – Közben ujjaimmal húzgáltam a természet adta szőrerdőm.
– Bejelentelek a kozmetikushoz. – Mondta zavartan. Tudtam nem a látványom miatt, hanem inkább a kérés természetellenessége miatt.

– Nem, azt nem akarom. Neked ez nem nagy dolog, gondolom a tied is olyan nem? Teljes természetességgel léptem hozzá, melegítőjét, bugyiját félre húzva nyúltam be a lába közé. Kislány korom óta számára ez már szinte természetes volt, de ez most mégis, érezhetően megfeszítette a testét. Volt egy pici szőrcsíkja a vágata tetejéig, de utána szőrtelen. Kivettem a kezem, és magam alá tettem a behozott törölközőt.  

– Azt nem tudom, hogy hol tartod a borotvát, és nem akartam mindent dönteni-borítani.
– Bogárkám, bepasiztál? Vagy, honnan jött ez az ötlet? – Kérdezte gyanakvó hangon anya.
– Hát nem egészen... a múlt heti plázázás után szeretkeztem Judittal. Neki csupasz...
– Kivel?
– Hát Judit nénivel. Említette, hogy te is összefeküdtél vele és, hogy kilestetek Katival. Igaz, kért, hogy ne mondjam el senkinek, de te az édesanyám vagy, és arra tanítottál, hogy ha kérdezel, ne hazudjak neked. – Közben egy pici csattanást hallottam és furán vette a levegőt. A szájához nyúltam, a tenyerét szorította rá.
– Akkor megcsinálod? – Hosszú csend után válaszolt.
– Kislányom, te már nő vagy, és hát nem tudom, hogy mi az, ami még helyes, ami még belefér az anya-lánya...
– Anya! Pont te mondod? Milliószor jobban ismered a testem, mint bárki, akár én is. Te látsz engem, én nem látom magamat. Te tisztítottad a puncim még a menzesz után is! Mi ebben a különleges kérés? Kérlek szépen! Szeretném! Nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Miután levágta a nagyját, bekente valamivel, és borotválni kezdte. Hideg volt a keze és az ujjai, de figyelmes. Közben meséltette, hogyan és mint történt. Elejétől a végéig. Sajnos éreztem, hogy kezdek nemi izgalomba jönni. Anyának is éreznie kellett, de nem szólt. A végeredményt örömmel konstatálták ujjaim. Anya csendesen rendet tett, majd kiküldött.

– Kicsikém, mosd meg, és ezzel a krémmel kend be, had nyugodjon a bőröd... Ja, csak kívül használd!  Elharapta a mondókáját, és már csak a konyhai kuka tetejének csapódását hallottam. Én annyira csodáltam az ujjaimmal a csupaszságom, hogy kétszer is elélveztem. Vasárnap este anya mellé bújtam.

– Anya, milyen gyakran kell borotválni?
– Pár naponta kéne, de veszek neked epilálót. Azzal kéthetente te is tudod majd, de fogd le a pillangóidat, be ne csípje.
– A mit? Anya teljesen természetesen nyúlt a cunámhoz, a bugyimba benyúlva megfogta két ujjal a nemi szervem ajkait. Beleborzongtam. Most éreztem először az érintésétől bizsergést. Kivert a hideg verejték, a karom libabőrös lett. Anya talán nem érzékelte, vagy nem akarta érzékelni, mert a hajamat, hátamat simogatta.
Az első munkanapomon egyből Judithoz mentem.

– Szia, Judit! Egyedül vagyunk?
– Igen. Mondd! – Mondta, de a hangja alapján nem rám figyelt. Én az ajtónak támasztottam a hátam.
– Ide tudnál jönni? – Kérdeztem, de Judit sóhajából hallottam, hogy a háta közepére sem kíván. Felállt és dübörgő léptekkel közelített.
– Mondd! – A hangja feszült volt.  A kezéért nyújtottam a kezem. Ismert, tudta mit szeretnék, a tenyerembe tette a kezét. A másik kezemmel felhúztam a szoknyám, és kezét a cunámhoz tettem. A bugyimat előzőleg, még a mosdóban levetettem. Megrándult Judit keze, ahogy a bőr a bőrhöz ért, majd végig simított rajta. Talán nézhette is, mert eddig a lehelete az arcom simogatta, amit most nem éreztem. Nagy sóhaj után szólalt meg.

– Egy rohadt kis számító szuka, egy dög vagy, de mégis kívánlak! Most nem lehet, de munka után kocsival hozzám megyünk! A puncimtól elköszönésképpen mélyen belenyomta mutatóujját. Kihúzta, majd ajkai cuppanását hallottam, oly módon, mint amikor én a faszról nyalom le az apatejet. Röviden megcsókolt. Talán eleve volt, vagy maradt némi nyálkás váladék a nyelvén.

– Menj, de tudd, ezért bünti jár! Sűrű nap volt, szinte csak a wc-re menet ettem egy szenyót, egyre csak jöttek és jöttek az egyre fásultabb ügyfelek. Négy óra tízkor Judit cipője sarkának kopogása törte meg végre a zsongó fejemben a csendet.

– Gyere Szilvi, hazadoblak, ma hosszú napunk volt. Károly! Ha jön Kriszti, a jogász ezt a borítékot adja oda neki, legyen szíves!
– Igenis, jegyző asszony. Jó pihenést! Belém karolva vezetett ki Judit, így szét sem nyitottam a botom. Gyorsan és csendben értünk hozzájuk. Egyből a garázsba állt. Sötétebb lett, és ahogy a garázskapu koppant a földön, Judit már nekem is esett. Lehúzta rólam a felsőm, kikapcsolta a melltartóm, hátul a derekamon a szoknyám. A melleimet gyűrte, szopta majd erélyesen rám szólt.

– Gyere, te kis ribanc! Erre vártam reggel óta! Kiszállt, kinyitotta az ajtóm és felülről a hajamba markolt. Nem tépte, de határozottan húzta, és így irányított. Kicsit féltem, nem volt meg a stabilitásom. Pucéran a kezeimet mozgattam minden irányba – az esetleges akadályok elkerülése végett,   – és csoszogva haladtam a szandálban. Judit figyelt, irányított.

– Állj! – Azonnal megtorpantam, hiszen nekünk, látássérülteknek ez az egyik fő szavunk.   valamivel egy fiókban, majd ismét a hajamba markolt, de már a tarkómnál. Éreztem először az illatosító szagát, majd a kiszellőzetlen hálóét. Vártam, hogy a zuhanyzóhoz megyünk, de nem, a vetetlen ágyára lökött. Ruhástól ült a hasamra. A csuklómon éreztem, hogy valami durvát köt rá. A fejem fölé húzta a kezem, majd odakötötte a másik csuklóm is. Nem feszített ki, nem volt szoros,   – ha akarom, kihúzhattam volna,   – de hallottam már a szerepjátékról, és reggel is jelezte, hogy meg fog büntetni. A bokáimra is kötött abból a valamiből, és szétfeszítve rögzítette a lábaim. Simán tudtam volna mozogni, de érdekelt, hogy mit hoz ki belőle, belőlem ez a dolog. Cipzár zúgását, ruha susogását, cipő koppanását hallottam, majd az én szandálomat is levette. Nagy robajjal értek földet. Simogatta a testem, csókolt, három ujját a számba dugta.

– Szopd! – jött a határozott parancs.  Én szoptam, mint a faszt, majd kivette és fokozatosan egymás után a pinámba dugta ujjait. A vékony, csontos ujjak a belsőmben kellemes stimulációval indították ezt a rejtelmes együttlétet. Folyamatosan ujjazott, a melleim puszilta, harapdosta, már-már elviselhetetlenül, de tudtam, hogy erős vagyok, és még izgat is. Csókolt, majd cuppant a nedves pinám, ahogy kihúzta ujjait, amelyek azonnal a számba kerültek. Feje meg a combjaim közé. Hihetetlenül nyalta, szopta a pinám, hol alig érintve hol harapva. Még a csajok se voltak ilyen határozottan figyelmesek, kedvesek, mégis célratörőek. Élveztem a ténykedését, bár zavart a mosdatlanság, csak az nyugtatott, hogy egész nap szabadon volt a pinám, szellőzhetett. Már éreztem, hogy közelgek a csúcsra, rándult a kezem, hogy magamhoz érjek, de nem bírtam. Abbahagyta, és a következő pillanatban éreztem, ahogy a párnába nyomódik a térde. Megéreztem a és az izgalmi nedveinek illatkeverékét. Aztán valami más illatot is, talán az intim törlőkendőé, de ebben nem voltam biztos, csak abban, hogy megszűnt az elsőre érzett illatkeverék. A másik térde a fejem másik oldalához süllyedt az ágyneműbe. Az arcomra ült. Teljes sötétség. Ettől féltem, hisz ez jelenti a teljes vakságom, amitől nincs már esély egy kicsi javulásra sem. Nálam mindig ég egy villany, bárhol is vagyok. Nem volt időm összeszarni magam, már a számon is volt a már friss illatú, nem nedves, szétnyílt vaginája. Tudtam a dolgom. Bent már kellően nedves volt, síkos, csúszós. A testét az arcomhoz dörzsölte. Az orrom nyergén érezni véltem a kitüremkedő csiklóját. Hiányzott a beteljesüléshez az ujjaim látása, és játéka a kecses testtel. Hosszan töltöttük így az időt. Néha pihent, nyalta az arcom, a mellem, kicsókolta a belém csepegett váladékát majd hirtelen eltűnt. Szekrényajtó nyílt, cipzár siklott hosszan a pályáján, majd csend. Szisszenés Judittól. Fura alig hallható hangok, majd hallottam, hogy közelít. Nem szólt, csak a lábaim közé térdelt. Valami elfojtott, fura zizegő hangot hallottam. Nem kintről, hanem a közelemből. Nem ijedtem meg, tudtam, hogy Judit lányaként is szeret, kárt biztos nem tesz bennem. Sötétedhetett kint.

– Kapcsolj villanyt légyszi! – Ismert, tudta, hogy ez kell nekem.  A fény fentről jött, néha Judit eltakarta. A melleimet simogatta, majd valami hideg, de nagyon csúszós cuccot tett ujjaival a pinámba, és utána merev, rideg rúd érintette hüvelyem bejáratát.

– Mi ez? – riadtam meg, kicsit félve.
– Közös barátunk, már hármunké, vagyis remélem, hogy neked is bejön. Egyre beljebb haladt. Kati mesélt már egyszer a vibrátorról. Lehet, hogy ez az, de mi az, hogy közös barát? Majd bevillant, hogy biztos mást is kényeztet vele. Mélyen belém hatolt. Férfié még nem volt ilyen mélyen, csak a kígyó uborka. Judit alteste az altestemhez ért. Bent maradt az a valami a hüvelyemben, Judit rajtam feküdt, és a könyökén támaszkodott a fejem mellett. Mozogni kezdett bennem az az izé Judit mozgása ütemében. Ha nem érzem a parfümjének az illatát, ha nem feszülne a melle a mellemhez, azt hinném, egy férfi kefél. Megrándultam. Rezgett bennem az az izé. Felsikítottam az ismeretlen érzések miatt. Judit kuncogott, majd csókolt és egyre ütemesebben baszott – szó szerint. Most kívül is rezegni kezdett valami, ezerrel stimulálta a csiklóm. Életem eddigi legnagyobb orgazmusa taszított egy gyönyörű rétre, ahol pillangók, madarak repkedtek, csillagszóró szórta szikráit. Lassan tértem vissza a sötétségembe. Már nem voltam lekötözve, Judit a hasamon ült.

– Köszönöm! Ezt, hogy csináltad? Nem szólt, csak a kezembe adott valamit. Bőr szíjak mentén haladtam. Egy átlagos fasz vastagságú, henger alakú valami, a vége felé vékonyodik, egy bőrhöz rögzítve. A bőr másik oldalán ismét egy henger, de nem az első folytatása, ez kicsit feljebb van. Hosszabb és vastagabb. Judit láthatta, amit nekem érintenem kellett, és megszólalt.

– Ez egy felcsatolható, kétágú vibrátor, a leszbi fasz. Ügyes találmány. Imádjuk használni...   – elharapta a mondat végét.  
– Szeretnél időlegesen fiú lenni és baszni? – Tette fel a kérdést. Az orgiától kisütött agyam még nem volt toppon.
– Azt hiszem, nem tudom, ezt én nem tudnám... nem ismerem... nincs fogalmam... a... a izé, hogyan is működhet. – Judit jóízűen felnevetett.
– Na, gyere te lány!  Leszállt rólam, felhúzott a szétizzadt lepedőről, maga elé állított. Ismét a hideg, extra síkos valamit tolta a puncimba, majd a kisebbik izét tolta belém.

– Fogd meg légyszi, tartsd magadban.  Hideg, rideg és kemény volt. A másik nagyobb ilyen izét a markomba adta, és a bőrt a testemhez húzta. Előbb hátul matatott, majd a bőrszíjat meghúzva, azt oldalt rögzítette.

– Gyere, dugd belém, és kefélj meg, mint ahogy téged szoktak. Figyelj a hosszára, de majd gyakoroljuk és ráérezel. Ne félj, okos kislány vagy! Volt némi sejtésem, de ennyi. Éreztem a matrac mozgását a lábamon. Judit a kezemet fogva irányított, segített.

– Térdelj a térdeim közé! Lejjebb kicsit... Csúsztasd a térded a lábfejem felé. Még... még! Talán jó, a tenyered tedd a párnára... így, most fogd meg a faszt! – A kezemet fogva tette oda, de rájött a problémára.  
– Nem, várj! Mérjük fel a helyzetet! Itt a fasz vége. Itt a pinakapum. Ide kell helyezni, óvatosan! Elengedte a kezem és én a kezemmel ismét feltérképeztem. Ráéreztem. Fogtam a kemény izét és az ujjaimmal megkerestem a vágaton a bejáratot. Oké megvan. Oda tettem, nem éreztem semmit, de az izé vezette magát befelé, míg össze nem ért a testünk.

– Óhhhh, oké! Most lassan húzd ki, az ujjaiddal figyeld, mikor ér ki, majd told vissza, és szokd a távolságot! Bennem kell maradnia! Segítek majd a kezemmel. Nem értettem, de csináltam, amíg meg nem éreztem a fenekemen Judit két tenyerét. Engedte emelkedni, majd rányomott. Közénk nyúlva az ujjaim érezték az izé végét. Judit nyomott lefelé, míg testünk össze nem ért, majd húztam ki, míg nyomása meg nem fordította testem mozgását lefelé. Egyre jobban éreztem a távolságot, amúgy meg csak a testünk összeérését éreztem. Már ütemesen,   – fura kimondani, de – dugtam Juditot. Megmerevedtem. Rezgett bennem az izé.

– Baszd szét a pinám, bébi! – Fura volt Judit szájából ezt hallani.
– Azaz! Szopd a csöcsöm, baszd a lucskos pinám, te Istennő! Már elsőre jobb vagy, mint az anyád! Azaz! Te érzéssel csiiíííináááálod! Jajjjj kefélj erősen, vágd belém, szakítson szét!... Nem hallod, te ribanc, basszad a pinám! A körmeivel marta a seggem. Éreztem, hogy felsérti a bőröm. Rácsapott a seggemre, de akkorát, hogy zsibbadni kezdett. Fura volt, nem fájt, de izgatott, és a kérés teljesítésére serkentett. Most sajnáltam igazán, hogy nem látom az arcát. Tudtam, soha nem is fogom. A tettei, a szavai alapján dühös lehet az arca, szigorú, kemény, de ez ellen szól a magamon tapasztaltak, hogy boldog és felszabadult vagyok. Judit lehet, hogy már vért facsart ki a melleimből. Éreztem, hogy cseppen ki belőlük valami, igaz, csak alig pár csepp. Őszintén, fájt, ahogy markolta, szorította, a húsomba mártotta műkörmeit, de ha ez jó neki... Én is megmarkoltam a mellét. Erőt kellett venni magamon, hogy megszorítsam. Neki előbb csak elterült, majd utána éreztem meg markolásom hatására a merev húst, izmot, vagy akármit.

– Jó vagy bébi! Érzed mire vágyoooommm. Mindjárt élvezek, te büdös ribaaancc! Vááággdd belém, amennyire csaaak tudod, és tartsd... bentttt, áááááá, imádom, jajjjjmmm, jajjj, nagyon finoooom...  A szám a pinájára tolta, és a számba élvezett, de már nem volt vad, nem szorított. Gyengéd volt. Hirtelen állt át, vagy zuhant bele az orgazmus szakadékába. Eltolta a fejem. Zihálva lélegzett. Letolt maga mellé. Füleltem, de csak a csituló zihálását hallottam. Már az arcom simogatta és nézett. Éreztem megfáradt leheletének fura illatát. Nem büdös, inkább csak különleges, száraz lehelet. Szipog. A szemét keresve és megtalálva, éreztem, hogy nedves.

– Bocsánat, ha fájdalmat okoztam! – Félig rám hasalt, hátam alá nyúlt, szinte magába húzott.
– Kedvesem, ezek az öröm könnyei. Te egy csiszolatlan gyémánt vagy! Kifejlett belső érzékelésed tudja, mit kíván a másik. Boldogan repülök veled, élném le veled az életem, de tudom, hogy neked több, és más kell! Igazából ez a nyálas szöveg nekem nem kellett, nem hatott rám. Nekem egy kell, a saját kielégülésem. Az, hogy a másiknak segítek, az egy emberi vonásom. Nem éreztem semmit az ő élvezetéből. Ráhagytam, talán még megvetően meg is simogattam a haját. Hogy tud így a kemény nő elérzékenyülni? És mint kiderült, elveszíteni a kontrollját?  
Elkezdte levenni rólam az izét, majd a fejem a vállára téve kibeszélt mindent magáról és anyáról. Hányingerem volt attól, amiket anyáról mondott, hogy mit tesz vele, miként szeretkeznek. Majd elmondta, hogy a polgi a lankadt pöcsével csak maszatol, és annyira elégedett a megjátszott élvezésétől. Nem akartam hallgatni, nem akartam tudni, ahogy anya adja az alibit, és anyának ő adja kölcsön a lakását, hogy hetyegjen az aktuális kanjával. Szerencsére haza kellett mennem. Mosdatlanul, kielégülve, de kicsit csalódott szomorúsággal ültetett a kocsiba. Mosolyogva mondta, hogy tudja, hogy elmondom anyámnak.
Csalódottan zuhanyoztam, és alvást színleltem, mikor anya csendben az ágyamhoz lépett. Napokig azt éreztem, nem akarok már Judittal intim kapcsolatot, de a testem a masztik közben vágyott az akkor érzettekre. Így amikor ismét hazavitt, már a kocsiban vetkőzni kezdtem.

– Ne, te lány, még nem értünk haza... Rájöttem, ez nekem természetes. Sokszor elképzeltem, hogy mások is pucéran sétálnak. Közösen zuhanyoztunk. Judit gyengéd, érzéki volt, semmi vadság, semmi úgymond . Nem került elő az izé, de mégis jó volt nem saját magam a csúcsra röpíteni. Mivel mindig mindent elmondok anyának, így nem kellett felém neki sem hazudozni. Tudtam, hogy mikor van Judittal, és mikor a kanjával, Judit meg mikor hetyeg egy luxus hotelben a polgival. Szex-csend csak Péter bá itthon létekor volt. Peti is egyre többet volt itthon, olyankor mindig velem akart lenni. Virággal kedveskedett, de miután közöltem, hogy nincs rám hatással, inkább édességet hozott. Egyre többet és egyre szívesebben voltam vele. Fura mód minden bizalmam meg volt felé. A tömegben belekarolva mentünk, amúgy meg kéz a kézben. Tetszett, ahogy látóként kezelt. „ Látod ott... ” kezdte mesélni, amit látott, és mintha én is azt láttam volna, amit mondott. Fejem mindig abba az irányba fordítottam, a tükrös szemüvegem, már szinte hozzám nőtt, így a szememen nem látszott a semmi, a merev semmibe nézés. A nyár eljöttével szinte még a munkámban is együtt lógtunk. Biztiboynak állt be, alkalmi munkavállalóssal. Az őrök örültek, hogy nem kell ügyfelezniük, mert héttől-tizenhatig ő örömmel volt velem. Judit mondta is, nem lesz ez így jó, hogy szinte 0-24 – ben együtt lógunk, mert elrabol tőle. Mondjuk túlzás volt, mert az éjszakáimon mindig egyedül voltam. Bármilyen jó is volt Petivel, testiséget el sem tudtam képzelni. A kis Peti és Péter bá által látott képek alapján teltek a napok hetek...