A legjobb szándékkal 2. rész

Úgy tűnt, a dolgok gyorsan visszaállnak a normális kerékvágásba, bár néhány apró változással. Ahelyett, hogy a számítógépen játszott volna a szobájában, Gergő ezután a konyha vagy a nappali asztalára tette a laptopot. Miközben online játszott, beszélgettünk, és néha megpróbálta elmagyarázni, miért találta ezt olyan érdekesnek. A játékok iránti szenvedélye elveszett bennem, de ettől függetlenül szerettem az új közelségünket.
Bennem is történt egy változás. Mint mondtam, mindig is szexuális lény voltam, de egyáltalán nem voltam exhibicionista. Valamilyen oknál fogva, a Gergő szobájában történt kis malőr után izgatni kezdett a gondolat, hogy figyelnek. Többször is úgy simogattam magam az ágyban, hogy elképzeltem, hogy valaki benéz az ablakon, vagy más módon figyeli amit csinálok. Új volt és szexi, és nagyon tetszett.
Azon kaptam magam, hogy kicsit kihívóbban öltözködök, és néha még melltartót sem vettem, amikor dolgom akadt a városban. Gergő otthon volt, amikor az egyik ilyen utamról hazatértem, és ha megnézi, akkor egy vékony pamut felső alatt láthatta volna melleim himbálózását. Vagy talán a rövid szoknyám alól lefutó karcsú lábakat nézte volna. Bár azt hiszem azokat meg is nézte.
Valamennyire visszailleszkedtünk az otthoni rutinba. Szinte teljesen túljutottam azon a sokkon, amikor rajtakapott a szobájában, amikor egy este vacsora közben hirtelen feltett egy kérdést. Láttam, hogy valami jár a fejében, ezért megkérdeztem, mi a baj. Erősen elpirult, de azután belekezdett:  
– Mondtad, hogy csak kérdezzek nyugodtan, ha van valami, ami érdekel...
Nagyon izgatott voltam, hogy mi fog következni, és azon tűnődtem, vajon végre megnyílik-e előttem. Talán megoszt néhány apróságot a múltjából, amivel kapcsolatban tanácsomra vagy támogatásomra van szüksége. Lelkesen bólogatva azt válaszoltam:  
– Természetesen!
Mély levegőt vett, majd így szólt:  
– Emlékszel, hmm, a minap? Amikor láttalak a szobámban?
Azonnal éreztem, hogy kiver az izzadság, és előre féltem, hogy hová a fenébe vezet ez. Idegesen válaszoltam:
– Igen...
– Még egyszer meg akarlak nézni! – jelentette ki nagyon higgadtan.
Azt hiszem, öt egyszerű szó még soha nem döbbentett meg ennyire.  
– Micsoda? Ezt nem gondolhatod komolyan!
– De azt mondtad, mindenben segítesz!
– A francba is! Nem erre gondoltam, és ezt te is jól tudod!  
– Jól van na...! – motyogta, és felállt az asztaltól.